Ezen a címen ,,forgalmazta? egyik politikai show-mûsorát a Bukarest Televízió, s amint az a nálunk bevett forgatókönyvek szerint szokás, meghívottként jelen voltak a politikai ellenlábasok, jelesen Toró T. Tibor képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezőbizottságának soros ügyvezető elnöke az egyik oldalon, egy besztercei kormánypárti (korábban RNEP-tag) honatya a másikon. Az élőben sugárzott mûsor nóvuma az volt, hogy állandó telefonkapcsolatot létesítettek Tőkés László püspökkel, aki kommentálhatta a vitában elhangzottakat, s azokhoz hozzáfûzhette a maga érveit, bizonyítékokat hozhatott fel igaza védelmére. A téma pedig mi is lehetett volna más, mint az autonómia kérdése, s bizonyosan ebből is adódik a ,,kézenfekvő? címválasztás: ,,Tőkés-botrány?. Bizony botrány, mert az egyik vitázó fél számára mindvégig vörös posztó volt a fogalom, s a mûsorvezető segédletével úgy hárította el az önrendelkezés mellett felsorakoztatott érveket, a megidézett párhuzamos európai példákat, hogy az még Ceau?escu ideológusainak és aktivistáinak is becsületére vált volna. Nem ismerem a besztercei urat, múltját sem volt alkalmam és érkezésem firtatni, de könnyen meglehet, hogy a dicsőséges pártapparátus tagja vala, hiszen a ,,munka nyelvéről?, a ,,közös gondokról? való értekezései a nyolcvanas évek bájos hangulatára emlékeztettek, s nem fogott rajta semmiféle érv és példa, még akkor sem, ha Olaszországból, Spanyolországból, Finnországból, Dániából és Belgiumból idézték azokat. Mármint az ottani autonómiák, az autonomista elvek és gyakorlat példáit. Azt már nem is vártuk el, hogy a magyarországi példa, a kisebbségi önkormányzatok ténye, azok lassan vétójogig kiterjesztett hatásköre meghassa őket, Magyarországról őnékik egyetlen dolog jut eszükbe: ott beolvasztották a román kisebbséget, mert - úgymond - valamikor százezres nagyságrendû ortodox és görög katolikus tömeg volt ott - Battonyától Nyíregyházáig -, de az eltûnt, nyolc-kilencezerre csappant a románság száma. Hát annyi is volt, a többi görögkeleti főleg szerb, a görög katolikusok pedig zömmel magyarok.
Szóval, ment a ,,só?, s bár a vörös szőnyegre citáltak elmondhatták véleményüket, azért a mûsorvezető kínosan vigyázott arra, hogy a végszó mindig a besztercei honatyának jusson, aki makacsul és monomániásan visszatért kedves vesszőparipájához, mondván, hogy az amerikaiak, bárhonnan is származzanak, egytől egyig amerikaiak! Igen, ez régi érv, unalomig ismert példálózás, csupán két dologban sántít, sőt, biceg: mi nem tántorogtunk ide, és soha, egyetlen esetben sem mondtuk, hogy románok szeretnénk lenni. Sem előbb, sem utóbb.
Szóval, a Bukarest Televízióban elhangzott a ,,süketek párbeszédének? egy újabb dialógusa, mely nem tisztázott semmit, még azzal sem, hogy betelefonálásokat is fogadtak, s egy brassói magyar - bizonyos Török Attila - kijelentette például, hogy Romániában a nemzeti identitás megőrzésének oly kedvező körülményei és fényességes távlatai vannak, mint sehol másutt a világon. Hogy e ,,spontán? lelkesedés mennyire volt hiteles és valóban spontán (!), annak csak a mûsor szervezői volnának a megmondhatói.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.