Ma már az erdélyi magyarság ,,frontembereiként? emlegetik őket. És teljes joggal. Pedig nem tesznek egyebet, mint szívük és értelmük szavára, hitük parancsára hallgatva cselekszenek, építenek, teremtenek, fölkarolják elesett embertársaikat, megváltoztatják azt a közönyös és merkantilista társadalmat, melynek legfőbb ismérve ma éppen a részvétlenség, a szolidaritás teljes hiánya.
Böjthe Csaba ferences atya, ez a szeretettől megszállott fiatalember, a jó ügy iránti buzgalomtól megvert küldetéses szerzetes a Hunyad megyei egykori ferences élet romjain varázsolt új világot, s tudván, hogy a múlt egyszerû feltámasztásával nem sokra mennénk, inkább árvaházakat teremtett az elárvult dévai és szászvárosi rendházakban, s kallódó, a létezés peremére szorult gyermekeket gyûjtött szárnyai alá, hogy megmentse őket a jövőnek. Magyar árvákat, főleg a dél-erdélyi szórványból, de Székelyföldről is. Csoda-e hát, ha kerültek már elszánt ellenségei, helyi mitugrászok és a hatalom polcain fennebb leledző potentátok, kik Csaba atya mélyen humánus, ember- és nemzetmentő munkáját szeretnék elgáncsolni, semmivé tenni. A vád - ó, mennyire természetes ez Romániában! - az ,,elmagyarosítás? vádja, mintha az a százötven-kétszáz asszimilációra ítélt gyermek, visszajutván az anyanyelv kebelére, megváltoztathatná a folyamatot, mely századok óta fogyatja, gyéríti, pusztítja Dél-Erdély magyarságát!? S ha meg is fordíthatná, miért fáj ez a szászvárosi firkászoknak és hivatali senkiknek, hogy szemforgató cinizmussal a mûködési engedélyek szabályosságát firtatják minduntalan, miközben ország-világ számára köztudott, hogy a romániai állami árvaházak többsége még mindig a megsemmisítő lágerekre emlékeztet inkább, mint igazi menhelyekre.
Csíksomlyón egy másik fiatal papi ember, Gergely István plébános teszi ugyanazt, mint ferences testvére, s a Csibész Alapítvány szárnyai alatt próbálja meg a jövő számára menteni a kallódó fiatalokat, dolgos, öntudatos embereket nevelni belőlük. A hivatali packázás, nyilván, ezt az alapítványt sem kímélheti, uszulnak a jó ügy ellenségei.
Kell-e mondanunk, hogy a gáncsoskodás, a hitványság nem csupán a katolikus kezdeményezések ellen fordul!? Emlékezzünk csak az illyefalvi LAM Alapítványt és KIDA-központot ért sorozatos támadásokra, melyekkel Kató Béla lelkész - azóta püspökhelyettes - munkáját, törekvéseit gátolták, s megpróbálták befeketíteni azt az embert, aki elszánt megszállottsággal és céltudatossággal építkezett. A közösség javára, sokszor a közösség alattomosan manipulált hangulata ellenében, mert tudta, hogy jó és jövőt teremtő az, amit cselekszik.
Valóban az erdélyi magyarság mai igazi frontemberei ők, kik a hangzatos szónoklatok helyett építkeznek és teremtenek. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy elmondjuk, nincsenek már egyedül, követőik, társaik akadnak Erdély-szerte, mert minden bajunk és nyomorúságunk ellenére szaporodnak intézményeink az Arad megyei Kisiratostól a kalotaszegi Zsobokon át Brassóig, Kolozsvárig, Marosvásárhelyig, a Gyimesekig és Kézdivásárhelyig, ahol lelkészek, gyülekezetek, faluközösségek, közbirtokosságok teremtik az erdélyi magyar élet, a jövő kisebb-nagyobb bástyáit. Az elorozottak helyébe, mert nekünk századonként, nemzedékenként mindent újra kell kezdenünk. Csak erőnk maradjon hozzá!
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.