Nemzet-nemzetiség: Saját rendőrképzés felette szükséges voltáról

2003. június 18., szerda, Archívum 2003–2007

Az esélyegyenlőtlenség sajátos eseteként írtunk nemrég a rendőri pályáról, mint amelyre magyar fiatalok tetemes hátrányok legyûrése, mondhatni csodák árán léphetnek csak. Kimutattuk, hogy e hátrányok úgyszólván leküzdhetetlenek a különben e pályára vágyó és arra alkalmas ifjak előtt. Mindez annál sajnálatosabb, mert még belügyminisztériumi körökben sem tagadják ma már, hogy a kisebbségi nyelv ismerete egy vegyes lakosságú vidéken szolgáló rendőr esetében nagy előny. Mi ugyan tovább mennénk, és azt mondanók: alkalmazni sem lenne szabad olyan rendőrt - köztisztviselőről van szó, ne feledjük, európai normák szerint -, aki nem ismeri és beszéli a helyben közhasználataban lévő nyelveket, kizáró jellegûnek éppen ezt a feltételt kellene nyilvánítani, hiszen hogyan nyomoz, értekezik, magyaráz és értet meg bármit a rendőr a lakossággal, indokolja például tettei jogos voltát, ha nem bírja a szó szoros értelmében a polgár által legkönnyebben felfogható, számára félreérthetetlen nyelvet?
No, de addig is, amíg a belügyiek e lépést megteszik, lássuk, szükség lenne-e külön rendőrképzésre a vegyes vidékek számára, különös tekintettel az olyan övezetekre és településekre, ahol a kisebbségiek nagyobb számban élnek, mint az országos többség, mely ráadásul eme országrészekben elszórt csoportokat képez csupán? Alkalmazkodni kell-e tehát az ország demográfiai realitásaihoz, avagy jobb-e kitartani ama fikció mellett, miszerint itt olyan homogén lakosságú államról van szó, melyben a kisebbségiek csak ideig-óráig alkothatnak még kisebb szórványokat, s napirenden lévő eltûnésükig már nem érdemes változtatni kedvükért például a rendőrállományon?
Mely különben fölöttébb egyszínûvé vált a nyolcvanas években - és mindez távolról sem magától történt.
Nos, kiindulópontunk legyen ez: a nyolcvanas években a rendőrség elrománosítása pár év alatt kierőszakolt folyamat volt a teljes rendőrállami terror légkörében, az elnyomás minden eszközével végrehajtva, olyannyira, hogy a vége a lakosság tömeges menekülése lett a szülőföldről, noha az exodus a legsúlyosabb egzisztenciális veszélyek - beleértve az élet veszélyeztetését is - vállalásával járt. Eme elrománosítás célja a fentiek, a megfélemlítés, elüldözés mellett pontosan az állami intézmények funkcióváltása volt. Nevezetesen az, hogy ezeknek vegyes vidékeken saját szakmai alaprendeltetésük mellett, nemegyszer azzal ellentétben, az lett a fő feladatuk, hogy asszimilációs nyomást gyakoroljanak a nem román lakosságra, hogy aki nem vándorol ki, az legyen vagy sakkban tartva, vagy roppanjon meg lelkileg, és induljon meg a beolvadás útján. Így vált a rendőrség, a diktatúra amúgy is elnyomó szerve - mintha a közrend fenntartásában ez nem hátráltatta volna eléggé ? mindennek tetejében még nemzetiségi elnyomó gépezetté is, elvileg kötelező semlegességét kétszeresen is feladva, a hatalom egyik pólusával teljesen azonosulva.
Eme kificamított, önmagából kifordult intézmény visszazökkentése a természetes kerékvágásba üggyel-bajjal folyik a posztkommunista világban mindenütt, de különösen bajosan Romániában. Mi az előbbiekben arra tettünk javaslatot, hogyan lehetne ama ballaszttól megszabadítani, amely a magyarok esélyegyenlőtlenségét jelenti, hiszen nem titok, a ?89-es fordulat óta e tekintetben mit sem változott a helyzet, illetve tovább romlott, mert ma még kevesebb kisebbségi található a rendőrség soraiban, mint korábban. Burkoltan tehát, de tovább mûködnek azok a mechanizmusok, szûrők, buktatók, elidegenítő hangulat, melyek a kisebbségieket távol tartják az intézménytől, mi több, annak román többségét, sőt egyszínûségét újratermelik és fokozzák.
Megpróbáltunk az okokra is fényt deríteni. Kimutattuk, hogy a magyar iskolát végzett - a magyar fiatalok kétharmada anyanyelvén tanul - eleve hátránnyal indul abban a versenyben, amelyben a kisebbségin azt kérik számon: beszél-e úgy románul, mint a románok. Nem azt nézik tehát, hogy jól ismeri-e a román nyelvet, hanem azt, hogy románokkal összetéveszthető módon beszéli-e. Holott őt nem román vidéken kell szolgálatba állítani, maga sem arra vágyik, hanem abba a két- vagy többnyelvû közegbe kell visszaküldeni, ahol ő nélkülözhetetlen - éppen otthonról hozott nyelvismerete révén! Az ily módon visszaérkezett fiatalok alkalmazásának másik jótéteménye, hogy megszabadítják a rendőrséget az alaprendeltetésének ellátásában gáncsoló tehertételtől: nevezetesen attól, hogy a többségi nemzeti fölényt hirdető és megtestesítő hatalmi szervvé torzuljon ahelyett, hogy a lakosság szolgálatában, annak nyugalmára, a törvényesség fenntartására vigyázna fel.
Persze, mindaddig, amíg a rendőriskolákban, az akadémián a fentiek szerint számon kért román nyelv és irodalom kizáró jellegû próba, szó sem lehet az állomány vészes egyszínûségének feloldásáról, de magáról a szavakban oly sokat hangoztatott esélyegyenlőségről sem. Mind hívhatják a magyar fiatalokat a rendőrség soraiba - ha befogadásukat külön felvételi keretszámokkal nem szavatolják, ha a román vizsgán nem érvényesülnek a kisebbségiek esetében jogos sajátos szempontok, ha kisebbséginyelv-ismeretüket nem előnyként és plusztudásként kezelik, hanem vagy semmibe veszik, vagy épp annak elfelejtetésére buzdítanak.
Nos, mindezek után látjuk ésszerûnek külön rendőrtanfolyam indítását a kisebbségek által lakott erdélyi övezetben. Olyan rendőriskolát kellene felállítani valahol vidékünkön vagy annak határán, ahol az övezetünk valóságát ismerő fiatalok készülnének fel egy polgári értelemben vett rendőri pályára. Nem máshonnan behozott, hanem itteni születésû fiatalok számára, minden etnikai kizárólagosságtól mentesen, de semmiképp sem a fennálló etnikai arányok további módosításának rejtett szándékával. Enélkül a többségi nemzeti fölény intézménye persze továbbra is hatékonyan fenntartható, de a normalitás helyreállításában reménykedni - hiú ábránd marad.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép