Gyógyítónk a természetCsalád: Vízgyógyászat

2003. június 19., csütörtök, Archívum 2003–2007

(részlet)
A logikus gondolkodás szabályának megtréfálását Deák sokszor és különös ügyességgel állítja sajátos megnyilatkozásainak szolgálatába. A józan ész által tiltott vagy elfogadhatatlan gondolat - mint az értelmetlenség öröme - valójában észrevétlenül jelen van az élet mindennapjainak komoly dolgaiban, s ennek kiaknázása eleve örömkeltő lehetőséget nyújt. E lehetőség megvalósítását szolgálja az ilyen gondolatnak a sorjázása, mi által az anekdotázó kivonja magát a tudatos gondolkodás egész sorának szabálya alól, és szándékosan összekever össze nem illő dolgokat; szándékosan elfogadtat a logikus gondolkodásnak ellentmondó állításokat vagy következtetéseket. Abszurd gondolati kapcsolatokat képez, hogy ezáltal tehermentesítse magát a tudatos gondolkodás terheitől, s helyébe könnyed és játékos logikát teremtsen. Ez a játék pedig mindig jellemző! Egyrészt arra a személyre, aki él vele, másrészt arra a helyzetre, amelyre vonatkoztatja, és komolytalan látszata mindig valami komoly tartalmat takar.
Világítsuk meg állításunkat a következő egyszerû, de felettébb jellemző példákkal. Az egyik szöveg arról szól, hogy egy magyar falu kovácsa ,,egyszer rossz fát tett a tûzre?, s emiatt a ,,nemes vármegye egy kissé föl akarta akasztani?. Erre felkerekedett a falu lakossága, megkötözött ,,két takácsot?, és őket vitte be az eljáró alispánhoz, mondván: ,,Tekintetes alispán úr, a kovácsunkat már csak nem hagyjuk, mert annál az egynél nincs több. ?t csak tessék hazaereszteni, de hogy a közigazgatásban hiányosság ne legyen, hoztunk helyette két takácsot, mert ebből még maradt otthon vagy tizenkettő. Ezért nem lesz kár.? A büntetés átruházása a bûnös kovácsról a két ártatlan takácsra, természetesen, ellentmond a tudatos logika és az igaz ítélkezés minden szabályának. A népi együgyûség e példázata mégis mély és komoly tapasztalati igazságot sugall. Ha ugyanis valakire szükség van, legyen bár bûnös, mégis büntetlen marad, ellenben a vétlen és ártatlan, ha valamilyen okból szükségtelen, ,,hogy a közigazgatásban hiányosság ne legyen?, bûnösnek minősül a vétkes helyett.
A szándékosan hibás gondolatmenet helyesként való feltüntetésének egy másik típusú példájaként említhetjük meg Fakundus atyának, a sümegi kolostor pincemesterének egykori tréfás mondását. Az atya, aki nagy italozó hírében állt, jóízû tréfálkozó volt a sümegi kolostor vigalmainak fénykorában, a múlt század harmincas éveiben. Ezt fejezi ki a róla fennmaradt tréfás mondás, amely egy logikai ficam elvén alapul: ,,Pálinkát három elvből nem iszom: Tiltja a fogadalmam! Árt az egészségemnek, és harmadszor, ma már négy kupával ittam!? A tudatos logika ezt természetesen szintén hibásnak tekinti, de minél hatásosabb a tréfa, annál engesztelőbb lesz iránta.
Az egymást kölcsönösen kizáró tevékenység helyesként való feltüntetésének abszurd gondolatán alapul a következő, Deáknak tulajdonított tréfás kijelentés, amely az általa célba vett személy együgyûségét gúnyolta ki a nyílt kritika megkerülésével. Ez a kijelentés a következő eseményhez fûződött. Deáknak már fiatalabb korában is szokása volt nyaranta néhány hetet Balatonfüreden tölteni. 1838 nyarán Deákkal együtt itt tartózkodott néhány táblabíró Zala, Somogy és Veszprém megyékből, akik egy alkalommal a fürdőhely egyik vendéglőjében tarokkoztak. Jellemző helyszín az anekdoták születésének körülményeire és társadalmi miliőjére. Deák most sem játszott, csak társalgott a megyei urakkal egy Nikola Ádám nevû (becenevén: Áldi) esküdt társaságában. A kedélyes társalgást az a hír zavarta meg, hogy egy közös ismerősük tízesztendős fia belefulladt a Balatonba. Legjobban Nikola Ádám kelt ki a kisfú anyja ellen, és sok sületlenséget fecsegett össze az anya állítólagos vigyázatlanságáról. De hogy nem fogyott ki a beszédből, Deák megszólalt: ,,Igazad van, Áldi öcsém! Terajtad ilyesmi nem történnék meg. Mert ha fiad volna, te addig közel sem eresztenéd a vízhez, míg úszni nem tud.? Ez mosolyra ingerlő, abszurd gondolat, amit a tudatos logika értelmetlennek minősít. Az értelmetlen gondolat itt azáltal válik mégis értelmessé, hogy találóan jellemzi az összevissza fecsegő személy együgyûségét, anélkül, hogy nyíltan kifejezné róla ezt a véleményt.
Egy ügyesen elhelyezett, kétértelmû gondolat alkalmazásán alapul a következő Deák-anekdota. A szöveg Deák egy válaszát örökíti meg az öreg Kisfaludy Sándor hozza intézett kérdésére. Az anekdota hitelességét ezúttal sem tudjuk kétségtelenül igazolni. Mégis hajalmosak vagyunk elhinni nemcsak az esetet, amely a szóbeli választ kiváltotta, hanem elsősorban azt, hogy a közlés később rögzített szövege valóban Deák válaszát örökíti meg. De mivel bizalmunkat a szóbeli válasz írásos rögzítésének hitelessége iránt nem tudjuk kétséget kizáróan igazolni, ismét csak a ránk maradt szövegre fordíthatjuk figyelmünket. A szöveg ugyanis - mint utaltunk rá - önmagában is kifejező: a közlő jellemzőnek tartja azt Deák természetére és gondolkodására.
Az anekdota avval a körülménnyel függött össze, hogy az öreg Kisfaludy Sándor, akinek második, rövid életû házassága is gyermektelen volt, utód reményében egy harmadik házasság gondolatával is foglalkozott. A közlő szerint 1842-ben, amikor a költő már hetvenéves volt, egy hagyományos szüreti mulatság alkalmával a költő ,,Deákhoz fordult, adjon tanácsot?: vajon ,,remélhet-e utódot?, ha harmadszor is megházasodik, és feleségül veszi Terikét, a ,,fiatal leányzót?. Deák válasza így hangzott: ,,Tudod, Sándor bátyám - ha őszinte feleletet akarsz -, reményleni, nem remélhetsz! De félni - félhetsz tőle!? Mosolyra ingerlő válasz ez is. Kétértelmûsége annyira világosan céloz a tréfa mögé bújtatott komoly véleményre, hogy annak igazi értelme aligha szorul magyarázatra. Egyébként is: Deáknak az volt a meggyőződése, amit saját személyére vonatkoztatott ötvenegy éves korában, hogy a házasodás ,,vén embernek csak parádé (azaz = fölösleges, magamutogató tetszelgés) volna?.
A ,,mind? és az ,,egy? fogalmának játékos összekeverése és célzatos azonosítása, amely szintén meghatározott szándékot fejez ki egy adott szituációban, ugyancsak Deák nevéhez fûződik. Az egymást kizáró fogalmak összekeverését - az ezt tanúsító írásos közlés szerint - az ellenszenv érzése váltotta ki Deákból egy állandóan kérkedő személy - bizonyos Skotty őrnagy - iránt. Deákról tudnunk kell, hogy ösztönös ellenszenvet érzett a fölényeskedő, hencegő, magamutogató természetû emberekkel szemben, és ezt az ellenérzését az illető személy társadalmi rangjától, tekintélyétől, a hozzá való viszonyától és az éppen adott helyzettől függően finoman megválogatott módszerekkel - hol élces kritika, hol lefegyverző gúnyos, hol pedig mosolyt keltő tréfás kijelentések, megint máskor tompa oldalvágások formájában - juttatta kifejezésre. A jelen írásos szöveg Deák egy tréfás válaszát örökíti meg a hozzá intézett panaszra. A fent említett személy ugyanis sokszor kérkedett előtte baromfigazdaságával, ,,konin-kínai tyúkjainak magasztalásával?. Minduntalan hangoztatta, hogy ,,duzzadt nyakú tyúkjait még a nemes kisasszonyok is megirigyelhetnék?. Az egyetlen baj - panaszolta -, ,,hogy kevés jérce bújik ki az ültetésből!? Deák mosolyogva penderített bajszán, és így szólt az öntelt gazdához: ,,Az is baj? Megtanítalak, bátyám, arra a fortélyra - akár mindjárt -, hogy vagy mind kakas, vagy mind jérce bújik ki a fészek aljából!? ,,Csak nem?? - kérdezte várakozással telve a kérkedő gazda. Deák válasza így hangzott: ,,Tétess a kotlós alá mindig csak egy tojást.? Így lett a megtréfált logika áldozata az öntelt gazda.
A füllentő leleplezését, elmés kioktatását fejezi ki - kerülő úton - a következő abszurd gondolat alkalmazása egy párbeszédben. Ehhez - előzményként - tudnunk kell, hogy Deák, mint kortársai feljegyezték, nem szeretett vágtató lovakkal ,,eszeveszett? gyorsasággal utazni szekéren vagy kocsin. Ettől a szokásától - így mondja az írás - csak egy ízben tért el, amikor gyorsan száguldó lovakkal utazott Dőry Jánossal*. Erről a jelenetről eszünkbe jut egy másik jellemző anekdota, amely szintén a gyorsan száguldó lovas szekér epizódját örökíti meg szövegében azzal az eltéréssel, hogy abban Dőry János neve helyett Inkey Kálmáné szerepel**. De feltûnő, hogy egy Inkey nevet a jelen szöveg is tartalmaz, és hogy ez a név most és a majd később idézendő szövegben is egyaránt negatív felhangú. (Felidéződhet az Inkey Karolina-eset.) (?) Ez mindenesetre egy Inkey fiúról szól, aki, hogy ,,magát érdekesebbé tegye?, így szólt: ,,Az még semmi, ahogy urambátyám jött. De én olyan gyorsan jöttem ezt a két mérföldet***, hogy egy fél óra nem sok, de nem telt bele.?
,,Az még nem sok, kedves öcsém, ahogy te jöttél - vágott bele az öreg úr, ki kivált fiatalembereknél nem szerette a hazug mondásokat -, hanem mi olyan sebesen jöttünk Jánossal, hogy csak öt perc múlva ért utánunk a lovak árnyéka.? Ami éppen olyan nevetséges gondolat, mint amilyen hazug az Inkey fiú állítása. Az ,,öreg úr? kijelentésének hatását a szöveg így rögzíti: ,,Az Inkey gyerek elpirult, és soha többé nem dicsekedett.?
A tréfa ,,lelke? - láttuk - a kétértelmûség. Ilyenkor a gondolat megfogalmazásának módja teszi lehetővé a tréfát valamely szándék szolgálatában, hogy a szándékot kifejező vélemény a tréfa burkolatában kikerülje vagy megszelídítse a kritikát. Egy másik ilyen tréfás szöveg Deák egy tanulságos reflexiója Széchenyi István kijelentésére, aki egy alkalommal ezt mondja: ,,Azt se tudom, hol a fejem.? Erre Deák a következőt válaszolja: ,,Nem nehéz megtalálni a fejét annak, akinek, mint az öné, mindig a helyén áll.? Széchenyi kijelentésében a hangsúly átvitt értelmû; sokirányú elfoglaltságára és teendőire utal. Deák ezt az értelmezést félrecsúsztatja: fizikai értelmet kölcsönöz az átvittnek, s ettől válik mondása tréfássá.

* Dőry János: valószínûleg a Zala megyébe házasodó Dőry Imre egyik leszármazottja
** Inkey Kálmán: a Zala megyei birtokos Inkey János császári és királyi kamarás egyik fia
*** 1 magyar mérföld = 8354 méter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép