A mai elszegényedő társadalomban sokaknak talán a kissé pejoratívan hangzó méltóságos úr kifejezés jut elsőként eszébe a fenti címet olvasván.
Magam azonban nem erre gondoltam, amikor leírtam, hanem arra a megfelelő, adott helyzetünkben leginkább odaillő, tőlünk telhető legmagasabb szinten előadott válaszra, viselkedésmódra, amely az álláspontunkat, felkészültségünket, elkötelezettségünket, tudatosságunkat, büszkeségünket és jó értelemben vett alázatunkat leginkább tükrözi, azaz a legméltóbb megfelelési módunkat jeleníti meg.
Mai, választások utáni és előtti helyzetünkben igencsak szükségünk van erre a — történelmünk során a magyarságra hál’ istennek oly gyakran jellemző — tulajdonságunkra. Miért? Mert csak így tudunk emberek, szabadok és magunkat magyarnak vagy magyar állampolgárnak vallók maradni etnikai, nemzeti hovatartozástól függetlenül.
Uniós tagok vagyunk, ami nem biztos, hogy a legboldogabb, legkívántabb állapot, melyben leledzni szeretnénk, de botor ember, ki nem él azzal az előnnyel és azokkal az eszközökkel, amelyekkel ebben a félig boldog, félig ,,boldogított" szituációban élnie lehetséges nemzete, hazája gyarapítása érdekében. Életünkkel és vérünkkel védtük századok során Európa határait, merjünk hát felemelt fejű, nem gerinctört, szárnyaszegett, alázatosan kuncsorgó tagjai lenni ennek az uniónak. Kérjünk, ha kell, követeljünk meg mindent, mi minket illet, de közben lobbizzunk okosan a háttérben. És vigyük magunkkal kereszténységünket, mely nélkül az EU kiherélt, terméketlen és védtelen koshoz hasonlatos, recsegő, lélek nélküli gépezet, mely az első komoly megpróbáltatásra darabokra szakad. Vigyünk mi lelket a (14+3)+2+3=22 magyar képviselőnkkel, példát mutatva a határtalan és ,,párttalan" magyar összefogással. Az EU nem célja a magyarságnak, de lehet megmaradásának eszköze.
De legyünk méltósággal teli honpolgárok szűkre szabotált határainkon belül is. Merjünk szólni Trianonról (nem mint a megkukult magyar sajtó egy része), vállaljuk fel bátran a Magyarország a magyaroké szlogent az OVB döntésének ellenében is, hisz az összes 13 itt élő nemzeti és etnikai kisebbség része a magyar nemzetnek, nem lehet őket kirekeszteni. Méltó választ kell adnunk mindazoknak is, akik az ország, a nemzet megújulásának útjában állnak, beleértve az Erdélyt Koszovóvá tenni akaró másodvirágzású romániai hatalomregnálókat, a felvidéki rosszul sikerült Benes-máslásokat, nem feledve kárpátaljai és délvidéki testvéreinket sem. Végül, de messze nem utolsósorban méltó és erőteljes választ kell adnunk azoknak is, akik mai határainkon belül élve nem akarnak szabad folyást engedni a közakaratnak. Mert enélkül nem lesz előrehozott választás piciny hazánkban. Hisz kevesen ugyan, de a demokrácia szabta pankrációs küzdőtér korlátain belül mégis elegen vannak azok, akiknek nem érdeke a változás. Nem érdeke a hatalomban csücsülőknek, mert édes az, és busás hasznot hoz. Van elzabrálni való hazai és EU-s pénz, és anyagi jó is. De nem érdeke a langyos vízben pancsikoló, minden felelősség nélkül pofázgató, közben saját zsebet tömő álellenzékieknek sem, hisz ennél kényelmesebb életük tán soha nem lesz.
Hogy így nehéz megőrizni méltóságunkat? Lehet. De csak így szép, így lehet. Így kell. És punktum.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
