Elment hát Knézy Jenő is, a magyar sportriporterek egyik, életében klasszikussá váló mestere, a Nagy Sor tagja és felejthetetlen egyénisége: Pluhár, Szepesi, Vitray, Knézy? Aki szereti a sportot, s jelesen a magyar sportot szereti igazán, az nem tudja elválasztani a nemzeti sportteljesítményeket a legkiválóbb sportriporterek, bemondók, kommentátorok személyétől. Az énnálam is idősebb nemzedék tagjai talán még emlékeznek Pluhár hangjára, a mi generációnk Szepesi György rádióközvetítésein nőtt fel, az ő lelkesedéstől fûtött, néha elkeseredett hangja ifjúságunk élménye és része. A két klasszikus elődhöz ketten tudtak igazán felnőni, ők már a tévézés korában építették tovább azt a jellegzetesen magyar sportriporteri iskolát, mely összetéveszthetetlen, egyéni, s talán a legjobb a földkerekségen. Nekünk legalábbis. Pluhár, Szepesi, Vitray, Knézy? Ketten élnek még, a legfiatalabb átugrotta a leverhetetlen lécet, átment oda, ahol magyar olimpikonokkal, világbajnokokkal találkozhat, a magyar sport örökös panteonjába, Hidegkúti, Czibor, Kozma István, Kocsis Sándor, Bozsik, Gerevich, Hajós és más felejthetetlenek társaságába, hogy szót válthasson velük: merre is tart a magyar sport??
Mert mindig erről volt szó! S talán más nemzetektől, más temperamentumú nációktól eltérően minálunk, magyaroknál a sportriporternek valami titkos, furcsa szerep osztatott ki: mintha a maga helyéről, a maga eszközeivel, a mikrofon elől, a kamera mögül oroszlánrésze lehetne a sportsikerek elérésében. Így hittük, így hisszük, és így fogjuk hinni, mert ehhez szoktattak, s ha nem ment úgy sportolóinknak, ahogyan szerettük volna, mi a sportriporterektől vártuk a csodát. Ami meg is történt, mert megvigasztaltak legalább, visszaadták hitünket és reményünket. Bíztunk bennük, hittük, hogy ama fényes aranyakat ők is kovácsolják. Igen, így volt, így van, el addig, hogy a közakarat szövetségi kapitánnyá, sportvezetővé tette egyiküket-másikukat, mert véltük, ők többet is tudhatnak a sikerek nagy titkairól.
Ilyen volt Knézy Jenő is, akit immár a magyar sport főnemesei között kell számon tartanunk. A magyar televízió sportosztályának több mint három évtizeden át volt vezető riportere, helyszíni tudósítója, számos ragyogó magyar sportsiker krónikása, ugyancsak számos balsiker, bukás velünk együtt szenvedő koronatanúja. A mindig együtt érző, mindig lelkesedő, mindig új és új reményt lobbantó krónikás. S közben sportújságírók, riporterek nemzedékeinek nevelője. Korrekt, végtelenül tájékozott és objektív riporter, de olyan, ki nem akarta soha megtagadni önmagát, s az extázisig csapó boldogsággal tudta ünnepelni a magyar aranyakat. Olimpián, világbajnokságon, minden rendû és rangú nemzetközi viadalon. A szívét tette hozzá ezekhez az aranyakhoz?
Élt ötvenkilenc évet. Athént már odaátról figyeli, de bizonyosan onnan is halljuk majd a hangját: ,,Hajrá, magyarok?!?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.