Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, mûhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmait nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
- Egész gyerekkorom egy nagy játék volt, s én ebben a játékban hol elárusítónő, hol traktorista, hol óvónő akartam lenni. Tény, hogy imádtam a gyerekeket. Az I-IV.-ben balettoztam, ötödiktől atletizáltam, de egyelőre csak hobbiból, s valószínû, jól, mert Fodor Sándor tanár úr gyakran vitt versenyekre, így aztán nem véletlen, hogy hetedikben felvételiztem a Mikes sportosztályába, sikerrel, na de nem volt szívem otthagyni a régi iskolát, az osztálytársaimat, így aztán maradtam továbbra is a mûvészetiben, és hobbiból folytattam az atlétikát Kövér Sándor tanár úr és Balogh Márta tanárnő irányítása alatt, mert közben rájöttem a mozgás, a sport áldott hatására mind az egészség megőrzése, mind a betegségek megelőzése terén, felismertem stresszoldó, jellemformáló, nevelő szerepét. S hogy továbbra is élvezhessem áldott hatását, hogy másoknak is ajánlhassam, hogy másokat is a sportolás szellemében nevelhessek, úgy döntöttem, testnevelő tanár leszek. Az lettem.
Névjegykártyája
Pásztor Forrai Krisztina Lilla Sepsiszentgyörgyön született 1978. augusztus 7-én. Édesapaja, György testnevelő tanár, édesanyja, Lilla angol szakos tanárnő. Bátyja, István autószerelő, öccsei, Lehel és Örs iskolások.
Az I-IX. osztályt a sepsiszentgyörgyi Mûvészeti Líceumban végezte, a Mikes Kelemen Líceumban érettségizett, majd a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetem testnevelési és sport karán szerzett tanári oklevelet, és itt is licencezett 2002-ben. Atlétikára szakosodott.
2003 tavaszától tanít a kézdiszentkereszti általános iskolában.
Diákkorában amatőr szinten, hobbiból atletizált. Különösebb eredmények nélkül.
Alig fél évet töltött a katedrán, így aztán tanulóival nagy eredményeket nem érhetett el.
Hajadon.
Hobbija a rejtvényfejtés, olvasás, kirándulás.
Életfilozófiájául kedvenc írója, Váczi Mihály sorait választotta: nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell, de nem elég akarni, tenni, tenni kell.
Ezek a sorok vezérlik az élet mindennapjaiban, hiszen mint mondja: ,,megértő vagyok, segítőkészséggel, jószívûséggel megáldott ember, aki nem hátrál meg a nehézségek előtt, aki makacsul akaratos, aki amit bevesz a fejébe, azt tûzön-vízen átviszi, azt kiharcolja, mert annak muszáj hogy meglegyen, hogy úgy legyen, s ha netán mégsem jön össze az elképzelés, akkor fantasztikusan dühös tudok lenni, s mert nem ismerem a visszakozást, újból nekivágok, újból megpróbálom, mert annak muszáj úgy lennie?. Azt már nem kell mondani, hogy elképzelése szerint mindig csak a jót veszi a fejébe, mindig csak a jót akarja tûzön-vízen átvinni, azért akar tenni, tenni és újra tenni.
Kevés időt töltött a katedrán, de éppen eleget ahhoz, hogy lássa, ,,eléggé gyenge színvonalon mozog az iskolai sportélet?. Hogy szebbre, jobbra készítették fel az egyetemen? Nagyjából igen, de azért volt olyan tanár, aki egy tenyérnyi nagyságú szőnyegen tanított meg egy-egy tornagyakorlatot, mondván, hogy hasonló körülmények várják növendékeit majd az élet színpadán, az iskola katedráján. Mindent összegezve: ,,én azért a szerencsések közé tartozom, hiszen Kézdiszentkereszten tornaterem van, eléggé jól felszerelten, ráadásul jó a külföldi kapcsolatunk, van egy csodálatosan jó svéd támogatónk? A többi iskola? Tudom, tudom? Szóval, anyagi háttér hiányában igazán jól oktatni testnevelést és sportot nem lehet, sőt, pálya, felszerelés nélkül egyenesen elképzelhetetlen. És ekkor még nem említettem a versenynaptárt. De nem is nagyon akartam, mert az adott, csak éppen az anyagi fedezete hiányos? Annyi, de annyi tehetséges gyerek szalad az iskolák udvarán, s mert nem tudjuk biztosítani tehetségük kibontakoztatását, elvesznek a szürke ismeretlenben a sport kárára, mindannyiunk keserûségére.?
,,Hogy elégedett ember vagyok-e? Hm? Ahhoz képest, hogy huszonöt éves vagyok, hogy amit akartam, elértem, nagyjából elégedett vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek vágyaim. Szeretnék egy aerobicszalont maszzázssal egybekötve, szeretnék sokat-sokat utazni, bejárni a világot, s majd mikor a helyzetem oda érik, akkor családot alapítani, három gyereket szülni, lehetőleg három leányt, ebből egy ikerpárt, de az sem lesz baj, ha két ikerpárt szülök, a fontos az, hogy egészségem legyen, a gyerekek is egészségesek legyenek, s boldog családi harmóniában éljem tovább életemet.?
Tanárnő, úgy legyen.
Áros Károly