Sokakat provokálóan hangzatos a cím. Szándékosan az. Az a harmadteremnyi ember, aki részt vett a Quo vadis, Székelyföld? sepsiszentgyörgyi fórumán, nem tarthatja annak. Tulajdonképpen ez is mondandónk lényege: az ön- és közösségünket pusztító közönyösségnek valamiképpen meg kellene találni az ellenszerét. Ehhez természetesen arra is szükség lenne, hogy e közösségi fórumok ahhoz hasonlatosak legyenek, mint amilyenre Sepsiszentgyörgyön a múlt héten sor került. A rendezvényt klubméretûre karcsúsító közönyösség fokát azzal is le lehet mérni, hogy egy olyan illusztris vendégelőadó jelenléte, mint Rácz Sándor, az ?56-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, életfogytiglani börtönre ítélt, a mai magyar gazdatársadalom egyik prominens szószólója is többnyire csak a háromszéki és a tágabb térségből ideérkező volt politikai foglyokat tudja összehozni.
Sopánkodással viszont nem sokra megyünk, lássuk azt, ,,amiből élünk?, illetve ,,amivel élnünk kellene?. A Quo vadis, Székelyföld? hosszú idő óta az első olyan rendezvény, amely nem a csip-csup személyi sérelmek felhánytorgatása, kis haragok és gyûlölködések nagy kiteregetője volt, hanem a szó igazi értelmében olyan fórum, amelyen a lehetséges - és esélyes! - székelyföldi autonómiaformák, vagy ha úgy tetszik, a hatszáz évig mûködő, az itt élőket itt tartó és megtartó, ma még tetszhalott régió felélesztési kísérlete és életre hívása volt.
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökének és dr. Csapó Józsefnek a székely székek autonómiájáról tartott értekezése igazi fejtágítónak bizonyult volna, ha jelen lettek volna azok, akikre számítottak.
Az MVSZ elnöke a tőle megszokott módon volt kíméletlen két kormánnyal, az Európai Unióval és az RMDSZ-vezetéssel szemben, de most a fórum eme aspektusára azért nem figyelünk, hogy a székelyföldiek önbecsüléséhez összegyûjtött és ezután pótolandó munícióra figyelmezhessünk. És Székelyföld lecsupált, sértett és sérült méltóságérzetére. A sérelmeinkre való odafigyelés viszont egymagában nem vezet eredményre, csak újabb és újabb panaszlistákat szül, emellett meg kell találni Székelyföld újraalkotásának a legitim módját és eszközeit. Ehhez abból a fantasztikusan gazdag példatárból, Európában mûködő autonómiaformákból, amelyeket dr. Csapó József újra felvázolt, autonómiaterveiben részletesen kifejtett, lenne, amit honi használatra átvennünk, és ezekhez hozzáadjuk mindazt, amit a székely székek évszázadokon át mûködő önkormányzatisága kigyöngyözött.
Az autonómiaigényt magának a székelységnek kell megfogalmaznia. Ha a székelység nem kollektív jogokkal rendelkező autonóm közösségként jut be az Európai Unióba, még a nyugati vendégmunkások alkalmi csoportosulásainak ,,szintjére? sem juthat el. Az unióban egyébként a ,,nemzeti kisebbség? fogalma ebben az értelemben ismeretes. Németországban a török vendégmunkás a nemzeti kisebbség. Mielőtt az ország unióközelségbe kerül, ki kell mondani magunkról, meg kell fogalmaznunk és a törvényhozó szintekig kell eljuttatnunk - hangzott el -, hogy őshonos nép vagyunk. A székely területi autonómia több mint hatszáz éven át mûködött. A székely székek ennek területi egységei voltak.
A székelyföldi autonómiákért folytatott küzdelmet bonyolítja az, hogy Romániában az uniós csatlakozás emberi jogi fejezetének tárgyalási szakaszát már befejezték, és mivel az RMDSZ-vezetőség is úgy vélte, hogy emberi jogi vonatkozásban Romániában nincsenek különösebb problémák, az itteni jogállapotot példa értékûnek tartják, és széltében-hosszában a világon ezt hangoztatják. Közben nincsenek kollektív jogaink, az alkotmányban az állam továbbra is egységes nemzeti államként akarja meghatározni önmagát, a román-magyar alapszerződésben, amelyet a Horn-kormány nagylelkûen összehozott, Romániában még az ET 1201-es határozata is átminősül, a nemzetiségek kollektív joggyakorlását nem teszi lehetővé.
A székelység nemzeti önazonosságát úgy őrizheti meg, hogyha határai nem változnak, nemzeti összetétele nem torzul el. A valóságban más trend érvényesül, a román betelepítések/betelepedések, a demográfiai és hatalmi térnyerésük nem kíván részletezést, a jövőkép is vészjelző, elegendő, ha az erdélyi nagyvárosok - most már a kisvárosok - sorsát tekintjük. Kolozsvár, Nagyvárad lakossága néhány évtized alatt 70?80 százalékos magyar többségûből 15-20 százalékos kisebbségi helyzetbe került.
Arányvesztetté vált a székelyföldi oktatás is, leépül és súlyát veszti a kisebbségi kulturális intézményrendszer, miközben ezzel párhuzamosan, illetve ennek ellenében kiépül egy rendkívül virulens egyházi és világi román intézményi hálózat.
A székelyföldi anyagi háttér katasztrofális helyzetbe került.
Summa summarum: az utolsó pillanatban vagyunk - hangzott el -, amikor még igényeinket megfogalmaztathatjuk és érvényesíttethetjük. Erre lehetőséget teremt a közösségi önszervezést biztosító és szavatoló nemzetközi jogrend, amelyet Románia is elfogadott. Székelyföldön létre lehet - létre kell! - hozni a széki, székelyföldi nemzeti tanácsot. Ennek törvényességét a parlament állapíthatja meg. Az előadók hangsúlyozták, hogy mindez parlamenti eszközökkel is kivitelezhető. Példa rá Spanyolország, Belgium, ahol a területi autonómiák, illetve a föderatív államszervezés kiválóan mûködik. (A belga parlamenti demokrácia négy kormányt és négy parlamentet mûködtet.)
Azokra a közbevetett kérdésekre, hogy hihetetlenül nagy a magyar lakosság körében a hitetlenség - egyébként ezzel is magyarázható a közömbösség és a mostanihoz hasonló fórumokról a távol maradás -, szóval a fórumszervezők véleménye szerint a legerősebb eszköz a jogrend számunkra kedvező alkalmazására, hogyha a jelenlegi törvények értelmében is lehetséges állampolgári döntés hatáskörébe vonhatók az autonómia dolgai. Állampolgári gyûléseken kell dönteni a település autonómiaigényéről. A falugyûlés - városon kerületi, körzeti gyûlés - a már megválasztott testületeken kívül is választhat állampolgári képviseletet. Ezek együttesen ugyancsak állampolgári gyûlésen alakíthatják meg a széki nemzeti tanácsot. Ezekből alakul meg a székelyföldi nemzeti tanács. Az állampolgári akaratot a meglévő hazai és a nemzetközi jogrend keretében érvényesíteni lehet.
A sepsiszentgyörgyi fórum ajánlásai viszont csupán újabb elszalasztott esélyként tapadnak meg emlékezetünkben - ha egyáltalán megmaradnak -, amennyiben ezeknek a törekvéseknek nem lesznek helyi kezdeményezői és kivitelezői. A helyzet nem reménytelen, de kimondottan rossz. Két ország kormánya, több utódpárt, balliberális alakzat ellene lép fel, oda jutottunk, hogy sokan már az ,,autonómia? szó hangoztatását is kerülik, a ,,nemzeti? pedig már a budapesti szókincsből is számûzetik, legutóbb a magyar külügyminiszter közderültséget keltve azt hangoztatta, hogy ,,az egységes nemzet? fogalmát azért kell kigyomlálni a kedvezménytörvényből, mert ezt nem lehet angol nyelvre lefordítani. Az egész kárpát-medencei térségben a régi rendszerhez személyesen vagy rokoni kötelékek révén anyagilag és mindenféleképp, életvitelben és szemléletben is kapcsolódó rétegek vannak uralmon. Azok, akik egy másik értékrendben szocializálódtak, ,,a szocializmus megjavított változatát? igénylik. Ezek görcsösen ragaszkodnak az újra megszerzett hatalomhoz és a vele járó előnyökhöz.
Ezekben a társadalmakban viszont olyan mértékben halmozódnak a belső feszültségek, hogy az erősíteni fogja a változtatás igényét.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.