- beszélgetés a Moldován házaspárral Néhány hete A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? címmel méltattuk a Moldován házaspár bemutatkozó kiállítását, mûhelybeszélgetésünkben most elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogyan is látják ők a munkáikat és ettől elválaszthatatlanul lehetőségeiket.
- Emlékeztek rá, mikor készült az első munkátok?
Mária: - Gyermekkoromban, nyilván, de az első olyanok, amelyekre szívesen emlékezem, az egyetemen, másodéves koromban. Akkor kezdtek izgatni a kerámiában rejlő lehetőségek. A Zuhanás címû - a szentgyörgyi kiállításon nem szereplő - munkám az első olyan, amely mind a kivitelezést, mind az elképzelést tekintve megfelelt. Egy térbe feszülő emberi alakzatról van szó reliefben megoldva. Két emberi testről beszélek: az alsó fekszik, a másik fölötte lebeg, mintegy felfüggesztve. Ez volt különben az első nagyobb méretû munkám, az igazi fejtörést az okozta, hogy technikailag sikerüljön úgy kivitelezni, hogy ne törjön össze. Sikerélményként könyveltem el, hogy egészben ki tudtam venni a kályhából.
George: - Az első olyan mûvem, amelyet számon tartok, még Marosvásárhelyen, a képzőmûvészeti líceumban készült. A hinta különben diplomamunkám is volt. Ez szobor, egy emberpárt ábrázol. A lényege a játék vagy kis túlzással maga a mozgás, amint arra a cím is utal. Nagy feladatnak tûnt akkor nekem megoldani a lebegést úgy, hogy tényleg annak is tûnjék. Itt kezdődött számomra igaziból a szobrászat. Elkészítettem ennek a párját is, itt már a figura egyedül van? Közben rájöttem a montázs végtelen lehetőségeire is, de kipróbáltam a többi anyagot is (kő, fa).
- Melyik munkátokat tartjátok az eddigi legjobbnak, legsikerültebbnek, és miért?
Mária: - Én nyilván az egyetemi diplomamunkámat. Ez tulajdonképpen Napóra címmel egy sorozat, amelynek darabjai között több nagyméretû munka is szerepel: A király és A királynő vagy a Szentély címû, amely a Lábas Ház-beli tárlaton volt megtekinthető. Készült tíz darab ékszerdobozhoz hasonló mû is: a csónakok. De ezek mind ugyanazt járják körül, s kifejezik, úgy gondolom, az én fantáziavilágomat is. Kicsi koromtól izgat az idő kérdése, nagyon misztikus, mély témának érzem, sok lehetőséget rejt. Ott volt a szentgyörgyi kiállításon például a kifejezetten ide kapcsolódó Falióra is, ez a hagyományos mai óraszerkezetet ábrázolta elég groteszk módon. A Napórák nyilván egy régebbi, misztikusabb időt tételeznek. Világosan látom azonban lehetőségem jelenlegi határait. Ahhoz, hogy innen továbblépjek, saját, önálló mûhelyre lenne szükség, s táborokba is rendszeresen kellene járni, egyáltalán azért, hogy dolgozni tudjak, hiszen egy kerámiamûhely technikai felszerelése nagyon sokba kerül. Egy biztos otthon kellene, mûteremmel együtt.
George: - Külön kedvenc munkám nincsen. Az emberi test az, ami jelenleg a legfontosabb számomra! Ez, tudom, fantasztikus téma, nem is hiszem, hogy valaha is ki tudom meríteni. A diplomamunkám a kolozsvári egyetemen 1998-ban egy monumentális szobor volt. Elképzeltem, milyen lenne, ha köztéri szoborra kaptam volna megrendelést. Mivel más modellem nem volt, én voltam a magam modellje is. Az újabb munkáim, amelyek megtekinthetőek a kiállításon, inkább részletek. Arra törekedtem, hogy a nézőknek adjon egy lehetőséget mondjuk a kéz mintázata ahhoz, hogy továbbgondolhassa az egészet. Én általában eléggé tudatosan kivitelezem az ötleteimet, mielőtt mintázni vagy faragni kezdenék, tulajdonképpen minden kész van bennem. Persze, mindig jönnek a megmunkálás során az újabb és újabb ötletek, ezeket nyilván fel is használom, de tény: a végleges anyagoknál - kő, fa - nem lehet tévedni, ott tiszta kell hogy legyen minden.
- Végezetül: hogyan vélekedtek egymás munkáiról?
George: - Nehéz kérdés, talán nem is tudok válaszolni rá.
- Vagy nem akarsz?
George: - Vagy nem akarok. Mi ugyanis egyfolytában kapcsolatban vagyunk, szakmailag is elég sokat kérdezünk egymástól. De úgy gondolom, van, kell lennie egy határnak, ameddig még elmegy ez a dolog, utána már kevés a beleszólás, vagy egyáltalán nincs is, hiszen a mûvészetben mindenkinek önmagának kell rátalálnia saját útjára, mindenki önmaga kaphatja meg a megoldásokat?
Mária: - Én sem tudok (vagy nem is szeretnék) kimerítően válaszolni. Kétségtelen, közöttünk mûvészeti téren is van egy elég szoros, állandó kommunikáció. Mindig kikérem Gyuri tanácsait, de lehet, hogy mégsem fogadom meg, úgy csinálom tovább, ahogyan eredetileg is elképzeltem. De úgy gondolom, azzal, hogy a mûvészettel megtaláltuk az utunkat és egymást is, elégedettek lehetünk. Amikor valaki létrehoz egy mûalkotást, mindig egyedül van?
A fiatal házaspár áprilisban mutatkozott be egy sikeres kiállítással Marosvásárhelyen, ennek az anyagát állították ki - részben - a Képtárban is, de George már két munkájával is szerepelt Ravennában, a jelentős nemzetközi szobrászkiállításon, ahol állandóan Dante mûvészete a téma. Elképzeléseikhez, alkotási feltételeik megvalósításához sikert kívánva, remélhetőleg csak átmenetileg búcsúzunk tőlük.
Lejegyezte: Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.