Labdarúgás - Kulcs a C-osztálybaSport: Egy szív, egy lélek

2003. június 30., hétfő, Archívum 2003–2007

Kapu nyílik, ablak tárul, az utcára tódul a nép. Ki látott még ilyet, az éj kellős közepén talpon a falu, örömmámorban úszik a Kormos-patak menti település, táncban minden korosztály. S hej, de futballcipőt, hej, haj, kerek stoplit rája? Hajrá, Előre!
Fenn a falu, mármint az a része, amelyik otthon maradt, mert három autóbuszban vagy másfél százan, harminc kiskocsiban még úgy százan épp most gurulnak be a főúton, leng a zászló, rázendít a zenekar, zúg az ének, egy szív, egy lélek itt apraja-nagyja, jönnek a fiúk: Hajrá, Előre!
És áll a bál, már éjfél után a kettőt is elüti az óra, amikor csend borul a tájra, elsötétülnek az ablakok, álomba borul a győzelemittas Olasztelek?
- Elképzelhetetlen, ami azon az éjszakán történt, szerdáról csütörtökre virradóan - ezt már Rancz Istvántól hallom -, ilyet én még nem értem, filmre kellett volna venni az egészet, hogy átéljük újból ezt az örömet, majd akkor, amikor szükségünk lesz vigaszra. Az a helyzet, hogy együtt van a falu, ezt a nagy összefogást pedig a sport, a futball hozta meg nekünk. Most úgy vagyunk, hogy el sem lehetne képzelni az életet nélküle, ha kikapcsolnak a fiúk, talán azt énekeltük volna, mint az elhíresült Fradi-szurkolók: ,,Gyászban van az egész város, kikapott a Ferencváros.? De félre a vészharangokkal, most boldogok vagyunk, megnyertük a bajnokságot, C-osztályos belépőkártyát hoztunk Kőröspatakról, a selejtezőn jobbnak bizonyultunk, mint Szépmező, Bodzaforduló, Szentlélek. Ez nagy bravúr, ilyet még nem látott ez a falu.
Nem véletlenszerû az analógia, az Előre sportklub játékosai zöld-fehérben szállnak le a buszról, akár a Fradi, szerelésük messziről elárulja az anyagi hátteret, a támogatók erejét. Na, meg azt a nagy összefogást, amit a falu, a községi tanács biztosít számukra. De adjuk vissza a szót az egyik fő támogatónak, Rancz úrnak.
- A csapatot most egy éve hoztuk össze, s ebben nagy szerepe volt a helyi tiszteles úrnak meg Balázsi Zoltán klubelnöknek, akik újjáélesztették a sportot, akik elindították az egész ügyet. A fő támogatók közt van öcsém, Loránd, Farkas Tibor és persze jómagam. Szeretjük a sportot, a futballt, mi eddig is segítettük a helyi, a községközponti együttest, de a tiszteletes úr biztatására hazahoztuk a fiúkat, poraiból ébresztettük fel az Előre klubot. A csapatot szívén viseli a polgármester, Balázsi Dénes, talán nincs is a megyében, de azon túl is kereshetnénk olyan helyzetet, hogy egy községben két klubot is fenntartson a tanács és minden lehetőséget megadjon a jó szerepléshez. Segít itt mindenki a saját ereje szerint, kft.-k, magánszemélyek is támogatnak, mint Kovács Mihály nagyvállalkozó vagy Torma György, aztán a Motora Kft., magyarországi testvértelepülésünk, Ács, Győr mellett, a szlovák határ mellől. Az is igaz, hogy például a közbirtokosságtól vártunk segítséget, de nem kaptunk semmit, egyedüli szószóló egy nő volt, Sebestyén Elvira néni, aki azt mondta, hogy a kollektív megalakulásáig az erdőbirtokosság rendezte a sport anyagi ügyeit, utána a téesz, most is kellene hogy kerüljön valaki. A közbirtokosság közgyûlésére is elmentünk, ott azt mondták, nincs jövedelem, amíg nincs tiszta haszon, addig nem segítenek.
- Hogyan sikerült ez a jó sorozat, milyen volt az út a C-osztályig?
- A tavaszi forduló első mérkőzését még elvesztettük, de utána nem ismertünk vereséget, Benedek István edzővel győzelem győzelmet ért, és a jó szerepléssel erősödött az önbizalmunk, mi hittük, hogy megnyerjük a bajnokságot. Tizenötös kerettel futballoztuk végig a tavaszi idényt, de van négy ügyes fiatalunk is, akik jövőben már alapemberek lesznek. A nagy hajtás ki is fárasztotta a legénységet, a döntőn, Kőröspatakon már sok volt a sérült játékos is, és bizony-bizony hajszálon múlott a kisiklás.
- Most immár vége egy küzdelemnek, hogyan tovább, mit hoz a jövő?
- Sajnos, ez a kis falu nem bírja meg a C-osztályt, a helyünket átadjuk valakinek. A pályát, az öltőzőt még elkészítenénk, hogy megfeleljen a divíziós követelményeknek, de a kiszállásokat, a játékosokat, a mérkőzéseket már nem tudnánk finanszírozni. A döntés pénteken délután születik meg a sporttanácsnál. Talán Kézdivásárhely érdeklődik. Ha kapunk valami pénzt, összegyûjtjük a fiúkat, fizetjük az útlevelüket, az utazást, a költségeket, és elmegyünk Ácsra, vendégeskedünk. Megérdemli a csapat. De addig is most vasárnap kimegyünk az erdőbe, a szurkolótábor vett egy száztíz kilós disznót, és ott leszünk családostól, mindenestől.
Az a helyzet, ez a kis falu úgy összefogott, úgy megmozdult, hogy ez példátlan, ilyen rég nem volt itt, még az öregek is csodálkoznak. Úgy együtt vagyunk, hogy itt nem lehet félreállni, nem szabad kinn maradni. A tiszteletes úr még helyi újságot is alapított, a Messzelátót, mert ez a neve, négy-öt fiatallal szerkesztik, és valóban a falu határán túlmutat. Mint mi is, reméljük, a jövőben, úgy egy-két évig még elsők leszünk.
Torma Sándor
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép