Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, mûhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmait nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
- Édesapám belém oltotta a történelem iránti szeretetet, rengeteget olvastam is hozzá, így aztán nem véletlenül álmodoztam arról, hogy egyszer majd átveszem édesapámtól a stafétabotot, történelemtanár leszek. Igen ám, de mikor számba vettem, hogy mi mindent meg kell tanulnom Ceau?escu szövegeiből, alábbhagyott a lelkesedésem. Segített ebben az is, hogy közben elkezdtem kézilabdázni, volt egy remek edzőm, Radu Negru?, s ő bizony valósággal megmérgezett kézilabda-szeretetével, a sportjáték vonzásába kerültem, s egyre jobban eltávolodtam korábbi tervemtől, a történelemtanári pályától. A játék, a mozgás híve lettem, s egyre jobban érlelődött bennem a gondolat, hogy bizony jó lenne ezt a mozgás- és játékszeretetet továbbadni, mert nem fényûzés ma a sport, hanem szükség. Ezt pedig csak úgy tehetem meg, ha sporttanár leszek.
Névjegykártyája
1969. szeptember 7-én született Dicsőszentmártonban. Édesapja, Tibor történelem-filozófia tanár, édesanyja, Gyöngyi francia szakos tanárnő, ma a politikai üldözöttek irodájában titkároskodik Sepsiszentgyörgyön. Bátyja, Zoltán vállalkozó.
Az elemi iskolát a dicsőszentmártoni 4-es számú Általános Iskolában, a középiskolát a dicsőszentmártoni 2-es számú Líceumban végezte. A Bukaresti Akadémia (ANEFS) testnevelés és sport karán szerzett tornatanári oklevelet 1993-ban.
1993 őszétől a Sepsiszentgyörgyi 1-es számú ISK tanára.
Sportolóként a líceum együttesében kézilabdázott, a csapat pedig Maros megye bajnokságában szerepelt.
Mint az ISK kézilabda szakos tanára több csoporttal dolgozott, s dolgozik ma is kettővel. Igazán kiugró eredményt nem értek el csoportjai, talán az új idényben, mert úgy tûnik, ez a gárda többre képes.
Nős. Felesége, Ibolya tanítónő. Fiuk, Gergely két és fél éves.
Hobbija a keresztrejtvényezés. Csoportjával volt már országos első helyezett.
Bálint Attila tanár úr lehetne nyugodtan a becsület bajnoka is, hiszen elve, hogy ,,az életben légy becsületes mindenkivel szemben, légy nyílt, őszinte, végezd becsületesen a munkádat, és soha meg ne hátrálj a megpróbáltatások elől?. Talán ezért sem tudott tanári pályafutásának tíz esztendejében kimagaslót produkálni. Furcsán hangzik, de így igaz, mert Bálint Attila egyszerûen nem tudta elfogadni a mezőnyben kialakult ,,szövetkezeti kapcsolatokat?, s észrevétlenül is kiszorított lett, mindenki ellensége (na nem a szó igazi értelmében, hanem olyanformán, hogy ő az, akivel nem lehet egyezkedni, mert ő a becsület megtestesítője, a becsület bajnoka). Annyira jó csapata azért nem volt, hogy a feléje zúduló ár fölé tudjon nőni? ,,Sebaj - mondja -, előbb-utóbb összejön egy erős csapatom, s akkor megmutatom, hogy lehet győzni becsületesen, tisztán is.?
Egyébként igazi pedagógus, aki imádja a gyerekeket, aki remekül megtalálja a feléjük közeledés útját-módját, mert rugalmas, mert szeret mindenkin segíteni, s ami még igen fontos: ragaszkodik az adott szóhoz, azt mindenáron betartja, s ezt érzik, tapasztalják a gyerekek is, így aztán kölcsönössé válik az egymáshoz való ragaszkodás, nyílttá, őszintévé a köztük kialakuló vagy kialakult kommunikáció. S mert nincs ember hiba nélkül, elismeri, beismeri, hogy bizony van benne egy adag önfejûség, el egészen a makacsságig. Hogy igyekszik ezt palástolni, az csak természetes.
- Az iskolai sport általában? Hát milyen lehet az heti egy órával? A gyerekek nem fejlődhetnek erőnlétileg vagy fizikailag, ha így jobban hangzik, kellő mértékben, s ha gyenge, elsatnyult a test, nem adhat egészséges, jó otthont a léleknek! Na de ezzel csak egy órával megnyomorították a tanárok hozzáállását, kiölték belőlük a céltudatosságot, elsorvasztották az egymás közötti kapcsolatot és egyáltalán a kapcsolatrendszereket is. Lám-lám, mennyi kárt okoztak? És még nem szóltam a siralmas anyagi háttérről. Edzés helyett kilincselgetni a cégek, vállalatok ajtaján, kunyerálni? Sok, nagyon sok energia elvész abból, amit a gyerekek nevelésére, felkészítésére kellene fordítani. Sok, nagyon sok pedagógus ebbe fáradt bele, s ezért hagyott alá a lelkesedése, ezért fásult el, s lett olyan, amilyen a hozzáállása.
- Nem, nem vagyok elégedett a szakmámban produkáltakkal. Többre vagyok képes, és ha adottabbak volnának a feltételek, többet is alkotnék. Azt nyújtanám, amit elvár a szakma, a felvállalt hivatás. Más, egészen más a helyzet a civil életemben, ott van egy meleg otthonom, szerető családom, egy aranyos kisfiam, kitöltik az életemet, boldog vagyok.
- Azt mondtam még a beszélgetés elején, hogy vallom a soha se add fel elvet, nos, nem is adom fel, nem is hátrálok meg, mert hiszek abban, hogy egyszer felnőnek a gyerekek, s megfogjuk a bajnoki küzdelemsorozat középdöntőjét. Ez minden vágyam is. Na meg az, hogy jó egészségben, jó harmóniában és boldogságban éljem tovább családi életemet.
Tanár úr, Isten segítse.
Áros Károly