Nemzet-nemzetiség: Fogyunk, de miből??

2003. július 1., kedd, Archívum 2003–2007

Hivatalosan is közzétették a legutóbbi népszámlálás adatait, s nem lep meg különösebben, hogy azok teljesen megegyeznek az előzetesen közölt számokkal, miktől néhány hónapokkal ezelőtt megriadtunk és megrendültünk. De talán nem eléggé! Nem eléggé, mert az akkori meghökkenés hullámverése azóta szépen elcsitult, s néhány ,,ünnepélyes? (vagy gyászos?) nyilatkozat közzétételén kívül jószerint semmi nem történt, nem esett meg az a kollektív és intézményes belső önvizsgálat, mely feltárta volna az erdélyi magyar közösség romlását, fogyását befolyásoló tényezők mibenlétét, s így, nyilván, közösségépítési-népesedési stratégia sem születhetett. Pedig ez fontosabb lenne a politikum berkeiben zajló mindenféle hatalmi harcnál, mozgolódásnál és mozgalmasdinál, lévén a politikai cselekvés végső célja a közösség gyarapítása. Anyagiakban, lelkiekben és számbeliségben egyaránt. A számbeliség legalább olyan fontos, mint az előbbi kettő, mert botorság azt hinni, hogy egy lélekszámában állandóan fogyó közösség, egy szüntelenül erodálódó és szórványosodó közösség meg tudja tartani szellemi és anyagi javait. Vagy visszaszerezni és gyarapítani az elorzottakat.
A tényeket tudomásul kell venni, és ezek alapos, mély és ok-okozati összefüggéseket is tisztázó ismeretében kell (kellene) cselekedni. De valóban mik is az igazi tények? Mennyire hitelesek és hihetőek a román népszámlálás adatai? Azt elfogadom és elhiszem - bár kisebb-nagyobb korrekciók itt is szükségesek lennének! -, hogy Románia lakossága a két népszámlálás között mintegy milliónyival megfogyatkozott, s hozzáfûzöm, hogy én akár többre is számítottam volna, ismervén a zûrzavaros állapotokat és az országrontóan tragikus honi szociálpolitikát. Sajnos, még azt is el kell hinnem, hogy eme országos fogyáson belül a magyarság lélekszámának apadása éppen duplája az általános fogyatkozásnak, s csaknem kétszázezres hiánnyal kell számolnunk. Bár itt is hozzá kell tennem, hogy akár több tízezerre tehető azon román állampolgárságú magyarok száma, akik a népszámlálás idején külföldön tartózkodtak - nyilván, a huzamosabb ideig távol lévőkre gondolok -, s őket egyáltalán nem lajstromozták be a romániai népesség körébe. Ez a réteg, sajnos, a kétlakiságból egyértelmûen az egylakiság irányába tart, s huzamos távollétük végcélja a kitelepedés lészen. Ezért nem tartják ma már fontosnak, hogy itthoni nyilvántartásba vétessék magukat, hogy éljenek választói jogukkal, s ami kilencvenben, kilencvenkettőben még természetes volt, hogy voksukat érvényesíteni fölkeresték a magyarországi román konzulátusokat, az manapság szinte elképzelhetetlen. (Itthon sem megy szavazni már a magyarok egy tetemes hányada, miért tenné ezt ott, ahol még a szomszéd feddő tekintete sem ösztökéli erre!?)
Fogyásunk mértékét és súlyosságát - több-kevesebb fenntartással - tehát el kell hinnem, de ez nem jelenti azt, hogy hiszek a román népszámlálás objektivitásában, a közzétett abszolút számokban. Azokban egyáltalán nem hiszek, mert jól tudom, hogy manipuláltak, tendenciózusak, megbízhatatlanok és minden szakszerûség híján valók. Főleg ami a nemzetiségi összetételre vonatkozó adatokat illeti. Azokról ordít a kétségbeesett igyekezet, hogy a többségi nép számarányát a kilencven százalék körül rögzítse (ez ,,legitimálná? a makacsul hajtogatott valótlanságot, miszerint Románia nemzetállamként határozhatja meg magát), objektív prognózisok szerint ez az arány jóval alacsonyabb, legalább tíz százalékkal kevesebb, mint a hivatalosan ,,kiverejtékezett?. De lehet, hogy többel. Mert ki hiheti el azt, hogy Romániában a cigányság lélekszáma alig haladja meg a félmilliót, mikor mindenki számára nyilvánvaló, hogy többmilliónyian vannak!? Igaz, őket ma még csupán ,,etnikumnak? számíthatjuk, a ,,nemzetiség? kategóriájának egyértelmûsítéséig hosszú még az út. De arra tartunk. Hogy ma őket románnak (ahol vállalják, magyarnak) számolják el, az csupán átmeneti állapot, hiszen különségük oly nyilvánvaló, hogy ezzel előbb-utóbb Románia is kénytelen lesz számolni. S nem úgy ,,integrálni? őket, hogy letagadjuk valós számukat, hanem tudomásul vesszük a tényeket.
1922 óta minden romániai népszámlálás elfogult és megbízhatatlan volt. Mindenik a ,,nemzetállamiság? rögeszméjét szolgálta, s ez kiáltó nyilvánvalósággal igazolódik az impériumváltozásokat követő lajstromozásokban tetten érhető hirtelen (és hihetetlen arányú) nemzetiségi számarányváltozásokban. Ahogyan, mintegy beintésre, a kisebbségből egyszerre többség, a többségből kisebbség vált, főleg az erdélyi helységek némelyikében. Tudom, a népszámlálás csupán egyetlen módszer - mesterséges és mesterkélt - a nemzetiségi arányok manipulálására, vannak sokkal durvábbak és valósabbak is, de ezt is ki kell mondani, mert mindaddig, amíg a számlálóbiztosok, a hivatalok kényére-kedvére bízatik a nemzetiségi hovatartozás eldöntése, addig e statisztikákban megbízni nem lehet. S ez főleg a ,,frontvárosokra? érvényes, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Nagyváradra, Szatmárnémetire, ahol valóban ,,beintésre? ment és megy a nemzetiségi arányok megállapítása, előbb a román többség kimutatására, majd a magyarok arányának eljelentéktelenítésére. Ezek tények, bár újra hangsúlyozni kell az egyéb tényezők hatását és hathatóságát.
Ezeknek a dolgoknak a kimondása nem vigasztalhat, és semmiféle önáltatás langymeleg táptalaja nem lehet. De nyilvánvalóvá teheti, hogy lélektani manipulálás is folyik itt, mert a magyarság országos arányszáma nem csökkent a 7 százalék alá, abszolút száma sem süllyedt a másfél milliós küszöbérték alatti tartományba, ennél azért ma is többen vagyunk. Kolozsváron húsz, Marosvásárhelyen ötven százalék fölött. Tudom, nehéz mindezt bizonyítani, mert nincsenek kézügyben a megfelelő eszközök. Pedig lehetnének. Ha mindenféle ,,belső választások? helyett végre belső népszámlálást, hiteles regisztrációt tarthatnánk. Mert fontosabb tudni azt, hogy valójában hányan is vagyunk, mint azt, hogy hány pártra szakadtunk!
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép