Amikor az idei Szent György-napokon Sepsiszentgyörgy tanácsa úgy határozott, hogy Sinka Mózes egykori textiles labdarúgót is kitüneti az igen-igen megtisztelő Pro Urbe-díjjal, egy kicsit adósságot törlesztett, és Sinka Mózes személye révén azok előtt is tisztelgett, akik már csak odatúl ,,vehetnek át? díjakat, elismeréseket - az emlékezet végtelen, parttalan vizein. Mert bizony telik az idő, s nem kíméletes a lét és a nemlét sora, s rendre elszólíttatnak azok, kik egykor e város kedvencei (szinte azt mondtam: bálványai) voltak. Mert a sportoló, ha igazán vérében van a csapat szeretete, a közönség becsülése, akarata ellenére akár példaképpé válik. Egy kicsit bálvánnyá és mítosszá.
Most Sinka Mózes kitûntetésével - azt hiszem - mások is megkapták a Pro Urbe-díjat, Lázár Misi például, ki nem csak labdarúgóként, de sportvezetői mivoltában, tanárként is megérdemelte azt. Vagy Boriceanu Mircea, a kőkemény középpályás, később kőszigorú edző. Vagy Boros János, a ,,fekete párduc?, kiről - Fülöp Pistával együtt - azt tartja a szentgyörgyi emlékezet, hogy ,,minden idők legjobb? itteni hálóőre volt. Lehet, hogy megszépítő az emlékezet, lehet, hogy a mai legendák köznapibbak valának a maguk idejében, de hát az a legenda dolga, hogy szépítse, nemesítse az egykori miesnapi történelmet. Aztán még nem is szóltam Bucs Józsefről, kinek sportolói mivoltát - bizony indokoltan - ,,eltakarja? kissé, hogy ő volt a textilgyár kiváló főmérnöke, egy olyan gyáré, mely akkoriban a maga területén a legjobb volt az országban. S lehet, hogy a szakmán kívül a legjobb volt más egyebekben is, például közösségteremtésben, kultúrapártolásban, embernevelésben és az emberek megbecsülésében. Mert akkoriban még a saját kultúrháza is mûködött, s nem adták ,,gebinbe? éjjeli-nappali bároknak, angrósoknak és más ügyeskedőknek. Hiába, változik a világ. Lehet, hogy nem előnyére! Ma már nehezen tudnám elképzelni, hogy a focisták nagy része - egymással versengve! - mesteriskolát végezzen, s a munka és a foci mellett az is kunsztnak számítson, ha valaki még a fúvósok közé is ,,beverekszi? magát, dalárdában énekeljen, s - urambocsá! - önkéntes könyv- és lapterjesztő legyen? Pedig így volt, igaz, rég volt, de igaz volt. Az ,,öreg Textilnek? - ezen nem egy, de több generációt kell érteni! - az volt a szokása, hogy jó textiles módra az ellenfelet lehetőleg alaposan megruházza, de bundakészítéssel soha nem foglalkozott. Az nem illett a szakmába?
?tőlük esetleg a ,,zöld asztal? mellett lehetett elvenni a bajnokságot, a pályán bajosan, ott Goga Gyuri elődei és utódai az igazi virtust mutogatták. Sokunk örömére.
Mondottam, változnak az idők, kopik az emlékezet, de nem lenne illő feladni a Jóskákat, Mózikat, Jancsikat, Mircsákat, Gyurikat, Sanyikat, Samukat, Imiket, Pityukat, Misiket, Feriket?, kik annyi felejthetetlen vasárnappal ajándékozták meg a szentgyörgyi focirajongókat. A ,,stadionban?, melynek tulajdonjogáról akkoriban nem kellett nemtelen vitákat folytatni.
A ,,névsorolvasás? - természetesen - hiányos, nagyon hiányos. Inkább csak pillangózás az emlékezet terein.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.