Fura lélektana van a hosszú utazásoknak: minél inkább közeledik az ember fia hazafelé, annál több és hosszabb megállóra kényszerül. És ebben nem csak a fáradtságnak van szerepe, de igen súlyosan nyom a latban az is, hogy otthon visszavár a taposómalom: a sûrûsödő, mindinkább elnyúló pihenők az utazás meghosszabbításának illúzióját keltik. Ily módon még jól is fognak a különben bosszantó kényszerleállások, mármint a határellenőrzések. Tapasztalt utazók jól tudják, ha az őrbódék előtt már legalább egy autóbusz vesztegel, úgy az átkelés folyamata fölöttébb hosszúra elnyúlhat. Hát még, ha öt nagybusz, s köztük egy utánfutós kisebb is sorjázik a megfelelő kapu előtt - legalább fele bevásárlóturistákat fuvaroz, a méretes járgányokban alig férnek az emberek a degeszre tömött táskáktól, szatyroktól és mázsányi szezonzöldségtől. Kedvenc szentjéhez imádkozik a maga módján a sor végére került szerencsétlen, aztán belenyúl zsebébe - némi aprópénz ilyenkor mindig előkerül -, s toronyiránt megcélozza a legelső sörivóhelyet. Mely a határsávon kívül esik, ezért az unalomûző kiruccanás szükségességéről előbb meg kell győzni az okvetetlenkedő zöld ruhást. Könnyen megy, a honvéd jóindulatú, ezenkívül ő is izzad, szolgálati ideje vége felé közeledvén, maga is egyre sûrûbb és vágyakozóbb oldalpillantásokat vet a hûs nedût rejtegető fabódé felé. Ám a szabály az szabály, kötelességét teljesítenie kell, szól tehát: ne tovább. De - ismétlem - a honvéd jóindulatú, megelégszik a figyelmeztetéssel, aztán nagylelkûen zöld utat ad. Üvegajtós hûtőszekrény, napernyő alatt fapad. Idő ólomlábakon, az utazás élményei terítéken, haza nem száll gondolat. ,,Odaát? még utazás, a másnap gondjai távoliak, majd csak ,,ideát? csapódnak hozzá a hazatérőhöz. Sör is csak lassan fogy, bár semmi ok a sietségre. Amott elöl az autóbuszok egyre gyûlnek, a sor hossza lassan-lassan a kamionokéval vetekszik. Végtelen nyugalom üli meg a vidéket, madár se száll a felhőtlen égen. Messze az aszfalt fölött lebeg egy kék mintás ing, integet valakinek, mintha búcsúzna. De háttal a távozóknak, s távolodóban tőlük. Hangja a remegő porszemcsék közt nem talál utat magának. Közeledik, mintha ismerős lenne, az aszfalttal párhuzamos sávokban eltolódott légtömegek alakját groteszk módon torzítják. Érdekes jelenség, magára vonja a figyelmet. Olyannyira, hogy a felismerés egyre késik, karnyújtásnyira kell közelednie, mire az utasok ráismernek, s végül megértik üzenetét: gyorsan, de nagyon, mert az autóbusz már hetedhét határon is túl. Nosza, hideg cseppeket gyöngyöző sörösüveg, pihegésnyi hûst adó napernyő - csak úgy fröcsköl az aszfalt a siető léptek alatt. Útlevél? Van, van, van, nincs. Hol maradt? Az autóbuszon. Ajaj, az már túl van határon, vámon, itt maradsz, kispajtás, zapiszka nélkül madár sem át. Az őrbódé mellett elsuhanóban egy röpke köszönésféle a már nagyon kiszáradt honvédnek, hát majd átmegy valaki, aztán visszasétál az autóbuszban felejtett útlevéllel, aztán ismét át az útlevél nélkül maradt utassal, nem kell majrézni. Hova, hova oly sietősen, uraim? Ja, önök maradtak le az autóbuszról? Na, gyorsan azokat az útleveleket, aztán siessenek ám. Köszönöm, viszontlátásra. Köszönöm, viszontlátásra. Köszönöm, viszontlátásra. Ön? Hát, tudja, az autóbuszon felejtettem. Gyors látlelet, felmérés tetőtől talpig. Jó, menjen. Akarja, hogy visszajöjjek az útlevelemmel? Nem szükséges. Köszönöm. Viszontlátásra. Aszfaltot fröcskölő léptek, tovább, az autóbusz még a két határ közt. Na, ezt is megértük, útlevél nélkül át a magyar határon. Kipróbáljuk ugyanezt a román szakaszon is? Ne erőltesd, kispajtás, ott nem úgy búcsúznak, hogy viszontlátásra.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.