Beszélgetés Petrovits Istvánnal
A hetvenes évek végétől meglehetősen sokat ücsörögtem Petrovits István szobrászmûvésznek a hírhedett 105-ös tömbház legfelső emeletén lévő mûtermében, s a változatosság kedvéért néha átmentem a mellette lévő mûterembe is, ahol felejthetetlen barátunk, Baász Imre ,,tevékenykedett?. A mûtermekben - miközben szobrok mintázódtak, s a ceruza fáradhatatlanul futkorászott a papíron -, hogy egyébről most ne is beszéljünk, számtalanszor lehettem tanúja annak is, hogy angyal repült át a légtéren. Volt, amikor női alakot öltve ott is maradt; hajaj, az élő modell - ne gondoljunk más semmire - nélkülözhetetlen rajzolásnál, festésnél, mintázásnál? Petrovits Istvánt szobrászként mindig is érdekelte a kifogyhatatlan és tüneményes csodákat ígérő és igéző női test. Szobrain, plakettjein nyomon követhető ez a kiapadhatatlan érdeklődés. S tanúsíthatják legújabban rajzai is, mintegy háromszáz-háromszázötven (!) női akt készült fürge ceruzája nyomán, ezekből mutatóba tavalyelőtt kiállítást is rendezhettünk a PUB nevû Új negyedi vendéglőben?
- Mikor támadt fel benned a rajz iránti vágy?
- Rájöttem arra, munkáimat (szobrok, plakettek) úgy tudom elkezdeni, hogy előzőleg lerajzolom, rajzlapon rögzítem. Addig rajzolok, amíg letisztul a dolog. Rájöttem arra is, hogy a képzőmûvészet alapja tényleg a rajz. A pont és a vonal. Ezt nyilván tudhattam volna addig is, de az utóbbi két évben megejtett a vonalnak az a feszültségteremtő dinamikája, látványossága, amely valósággal kiköveteli a folytatást. Aktokat főiskolás korom óta készítettem, most, hogy ennyi rajz gyûlt össze, rájöttem, ez tulajdonképpen már egy kiállítható anyag. A grafikákat természetesen plasztikákkal, szobrokkal lehetne vegyítve tálalni.
- S miért akadt el a dolog?
- A rajzok tálalása, a rámázás, bekeretezés, paszpartuzás miatt. Ez számomra idegen volt, de lassan belejövök. Teljesen persze nem akadt el, több kiállítás terve is foglalkoztat. De mielőtt erről beszélnénk, még annyit: az akt tulajdonképpen örökzöld téma, minden mûvész átmegy ezen, mint a gyermekbetegségeken. Én a magam módján ezt az engem örökké nyugtalanító és érdeklő témát pontosan a rajzokon keresztül vittem tovább, elérve egy olyan hangulatot, amikor szinte vibrál a női test.
- A rajzokat előtanulmányoknak tekinted?
- Részben igen. Ezután jön a mintázás, a kiszûrt lényeget, ami a rajzok sorozatán át valamiképpen letisztul, teszem át aztán különféle anyagokba. Szeretem a terrakottát például. (Égetett agyag, s ezért megmarad a kezem nyoma, azt égetem ki mindig, amit eredetileg is megmintáztam.) A más anyagokkal - fa, kő - ez a folyamat jóval bonyolultabb. Én nyilván - számtalan munkám bizonyíthatja - szeretek faragni, a bronzot is szeretem, a követ is. Most minden szobrom rajzolással kezdődik. Nemcsak aktokat, de lovakat és madarakat is mintázok, tehát rajzaimon lovak is, madarak is feltûnnek, nemcsak a nők.
- Végezetül: tervezett kiállításokról beszéltél?
- Igen, Székesfehérváron szeretnék kiállítani rajzaimból, szobraimból, plakettjeimből; aztán szó van egy esetleges bukaresti és egy árkosi nagyobb tárlatról is?
(hadházi)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.