Hogy leplezzem néhány perces késésemet, lassan, halkan nyomom le a templom ajtajának súlyos kilincsét. A feltûnést így sem sikerül elkerülnöm. Kíváncsi, de szigorú tekintetek kereszttüzében találom magam. Néhány perc múlva, az ima lejárta után látszólag megenyhülnek, az asszonyok helyet szorítanak maguk mellett. Talán az elképzelhető legrosszabb helyen foglalok helyet, előttem vastag oszlop takarja el a kilátást, csak a zsúfolásig megtelt padokban ülő hívek feje búbját láthatom, a szószéket nem. Mégsem zavar, az ige, a szó, a harminc év szolgálat után visszavonuló, egyházközségétől búcsúzó Bereczki László tiszteletes mondatai eljutnak hozzám. ,,Nem kellett sokat gondolkodnom fölötte, mit mondjak nektek ezen az utolsó, kibúcsúzó istentiszteleten. Elejétől kezdve tudtam: a hálaadásról fogok ma beszélni. Éppen csak az igét kellett megkeresnem. Megtaláltam, és jött, alakult a beszéd.? Igaza volt. Megtalálta az igét, így jött, alakult a beszéd. Szomorú, de tiszta, felemelő, érzékeny, megható, kitartásra, továbblépésre buzdító gondolatok, úgy, ahogy csak egy lelkész tud szólni. Hálát adott, hogy Isten a nagy múltú nagybaconi gyülekezetbe vezette, hogy befogadták, hogy családját magukénak tekintették, hogy egyházukat, lelkipásztorukat szerető emberekre lelt, hogy volt, kit és miért szolgálni, hogy volt ifjúság, melyet tanítani, nevelni lehetett. A hálaadás utáni beszámolójában a számok játszották a fő szerepet. A nyolcszáz keresztelőről, a hétszáz temetésről, a több mint háromszáz esküvőről, a ki- és beköltözőkről, a külföldre távozókról, az áttértekről, a hitükről tanúbizonyságot tevőkről, nagy ünnepeikről, a püspökjárásokról, a kirándulásokról, az építkezésekről, a parókia, a harangozói lakás modernizálásáról, az egyházi kegyszerkészlet gyarapodásáról, a visszaszerzett erdőről és mezőgazdasági területekről. S miközben a hivatalától búcsúzó beszélt, a körülöttem levő nők könnyeztek. Nem az egyházgyarapító, hanem a lelkek vigyázójának, pásztorának elvesztését. Azt, aki akkor volt igazán boldog, ha legőszintébb bírálója, a tiszteletes asszony egy-egy prédikáció után felpillantott, és megcsillant a szeme. Ezen a vasárnapon mindenkinek megcsillant a szeme. Biztosan tudom.
Hecser László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.