Csáky Pál levele ismeretlen hölgyhöz
a XVII. század elejéről
Teljes éltem fogytáig való alázatos engedelmes szolgálatomat ajánlom, szerelmes, én édes holtomig való, édes Szerelmem, világi kincsem, lölköm, Édesem, minden Szívem.
Édes írásodat alázatosan vettem. Adja az Úr Isten, szerelmes Szívem, Édesem, hogy holtomig megérdemelhessem. De Szívem és édes Szerelmem, bizony nagy kín csak reménységben lenni, hanem az Úr Isten adná már azt a szerencsés óráját, Szerelmem, Szívem, hogy éjjel-nappal veled élhetnék, halhatnék, szerelmes Szívem. Bizony, Szívem, szerelmedben s szerelmedért csak nem tudok hova lennem. Szerelmes Szívem, alázatosan kérlek, megbocsáss, hogy röviden írok, Szívem, Szerelmem, az német borbély hólyagot akar rajtam vonni, mert édes Szívem, Szerelmem, bizony rosszul voltam az fejemre. Mindazonáltal, Szívem, édes Szerelmem, megadhatja az Úr Isten azt is, talán meggyógyít ő szent Felsége, én szerelmes Szívem. Most semmit nem küldhetek, mert rosszul vagyok, mindazonáltal el nem felejtem. Ajánlja magát kegyelmedbe, holtig való szeretetedbe, édes kebeledbe
árva, holtig való rabszolgád
Gróf Csáky Pál
Lánykérés
Bakits Anna levele
Mátyás deákhoz, 1586
Fáncsy uram megizené, hogy ő az mi leányunkat, Zsófiát elvenné, ha uram ő kegyelme atyafiúságát és szolgálatját elvenni akarná. De a leánynak nem tetszék. Fáncsy uram igen szorgalmaztatá a dolgot; mi váltig voltunk azon, hogy haladjon, de a leány azt mondotta, hogy ő fefogadta, hogy ez farsangon tudni akarja, kit rendelt Isten neki; három is vagyon szerencséje előtte, azért ha akarják, most adjanak választ.
Mi is bizony mindent meghánytunk-vetettünk magunkban, azt is, hogy az fő ember szûk, és mi halandók vagyunk, az dögös idő körülünk szünetlen vagyon, és minékünk több gyermekeink is vannak; azt is, hogy leányoknak az válogatással mint szokott eltávozni szerencséjök. Így kelleték hirtelenséggel választ adnunk Fáncsy uramnak, és neki ígéré ő kegyelme uram leányunkat, Zsófiát; gyûrût adtak egymásnak. Még semmit nem végeztünk kézfogások felől, hanem most idejöttére halasztottuk Fáncsy uramnak.
Mátkaság
Telegdy Pál levele menyasszonyához,
Várady Katához, 1588
Nem tagadhatom, szerelmes atyámfia, mi tagadás benne, én bizony csak alig várnám, hogy az vadságnak immár vége szakadna, és úgy beszélhetnénk egymással, azmint kívánnám. Nem tudom, mindketten micsoda szemérmes planéta és csillag alatt lettünk volt, hogy össze nem szokhatunk, és annyi bátorság egyikünkben sem találtatik, hogy minden szemérem nélkül egymással beszélhetnénk.
Kérlek, mint énnekem kedvem szerint való szerelmes atyámfiát, édes mátkámat, írj énnekem választ, ha többre nem is immár, akár csak ez egy levelemre. Hiszen nem fáradsz avval meg. Nem is tudja felőlünk senki, úgy küldheted az én inasomtul, kit most Ecsedre küldtem. Ezelőtt is egynéhányszor úgy kértelek levelem által, hogy írj nekem. Nem tudom, mi az oka, hogy ily kemény szívet mutatsz hozzám, mert ha az szemérmetességet veted előmbe, az igen kevés mentség, mert miköztünk immár meg kell annak alunni, és lassan-lassan bátrabban szólhatunk egymásnak, hogysem mint ezelőtt, mert régen ismerjük személy szerint egymást, és jórészint erkölcsünkben is. Kérlek azért, én édes atyámfia, szerelmes mátkám, írj nekem, bizony senkinek nem mutatom, senki is nem látja egyéb nálamnál.
Az te mindennél jobb akaró atyádfia, szerelmes mátkád
Telegdy Pál
Keresztelő
Darholcz Kristóf meghívó levele, 1598
Bizodalmas uram és szerelmes atyámfia, hiszem, hogy kegyelmednél immár nyilván vagyon, hogy Isten minket házasságunkban megálda, és az feleségemet egy fiú magzattal meglátogatta, melynek megkeresztelésére napot rendeltünk, ez jövő húsvét nap után első vasárnapot az régi kalendárium szerint, demecsei házamnál. Kérem ez okáért, hogy kegyelmed azon a napon reggel legyen az én demecsei házamnál, kit hogy kegyelmed meg nem cselekednék, az jó atyafiság helyt nem adna, Isten is bánná. Nagy bizodalom vagyon, hogy kegyelmed eljő még az napnak eleire, kire igen kérem kegyelmedet.
Asszonyi foglalatosságok
A konyhában
Ételrecept a XVII. századból
Májusban köll szedni azt az gyökeret, kit kukuriknak hínak, egy dézsával; aszt szépen meg köll tisztítani, vízben köll áztatni egy éjjel, de ha reá érkezhetel, az nap elvégezhetnéd, annál jobb. Meg köll vagdalni apróra, és az minémû vasfazékban égetik az égettbort, abba köll tenni. Megirányozhatod: ha nagy a vasfazék, kétszáz tyúkmonyat köll venned, azt igen meg köll főzni, csak az fejérit köll kivenni az tyúkmonynak, igen meg köll vagdalni apróra, egy cipó fejér kenyérnek az bélit köll belétenni, apróra szakasztani, két limoniát köll bele apróra metélni, három diónyi nádmézet köll belé tenni, kecsketejet rátölteni, úgy égetni.
A pipereasztalnál
Morocz Erzsébet levele
Radvánszky Györgynéhez, 1684
Isten sok jókkal áldja meg kegyelmedet ezen levelem által. Akartam kegyelmedet megtalálnom, kérvén szeretettel: azminémû Afrozia vizet ígért énnekem, azon vizet ezen alkalmatossággal, egy kevés rózsavízzel együtt, megküldeni ne neheztelje.
A gyerekszobában
Lorántffy Zsuzsánna levele férjéhez,
Rákóczi György fejedelemhez, 1621
Az gyermek állapotja felől kegyelmednek azt írhatom, hogy tegnap három óra tájban az gyújtvány hideg kezdte lelni, de Isten kegyelmességéből megint csakhamar elállott róla. Az doktor eléggé biztat, hogy addig el sem megyen, míg jó állapotra nem hozza az gyermeket. Igen gelesztásnak mondja lenni és arról is italt csinált, s minden nap azt adjuk innia; reá felelt, hogy kiveszi belőle azt is.
A virágoskertben
Forgách Zsuzsánna levele anyjához, 1600
Szerelmes Asszonyom anyám, meghozá igen szépen az kegyelmed követe az rózsabokrokat, kiket, ha Isten éltet, meg igyekezem szolgálnom kegyelmednek, mint szerelmes asszonyomnak anyámnak. Bizony mindjárást azmint elhozták, én is szépen elültettem, és ha Isten azt adja érnünk, hogy virágozni fog, az én szerelmes uram az kegyelmed egészségéért meg akarja az virágát viselni. Én édes szerelmes asszonyom anyám, azonképen az szőlőt és barackot meghozták, kit nagy jókedvvel az én szerelmes urammal egyetemben elköltünk, kegyelmed jó egészségéért.
Házastársi figyelmességek
Bakics Anna levele férjéhez, 1556
Szolgálatomnak utána, szerelmes uram, nagy szívem szerint kívánom hallanom, hogy az Úr Isten te Kegyelmedet jól vitte Pozsonyba, és hála Istennek jól jöttem haza. Kegyelmednek egyéb újságot nem küldöttem, hanem valami két ludmonyát küldtem Kegyelmednek. Továbbá szerelmes uram, kérem Kegyelmedet, hogy Kegyelmed vegyen apró gombot harmincat az én spanyol köntösömre, feketét, mert egyébként kész volna, csak annak híjával vagyon. Kérem Kegyelmedet, szerelmes uram, hogy küldje el Kegyelmed az gyöngyöt, és az zöld selymet el ne feledje.
Ha vétkes az írás, Kegyelmed megbocsássa, mert estve nagy sietve írtam.
Féltékenység
Révay Erzsébet levele Radvánszky Jánoshoz, 1706
Ma vettem levelét, kiben azt írja az én uramról (kit elmúlt hétfőn a trencséni hévízhez vártak), hogy azonnal erre felé indul, de ha csak oly formán bánik velem, mint Kassán, bizony inkább akarnám, ha ott lakna, de ha eljön, kegyelmed bölcs tanácsához alkalmaztatom magamat. Látja Isten, attól félek, eszéből ki ne forduljon s valami gyalázatos halált magának ne szerezzen, kitől Isten óvja s oltalmazza. Nem is csudálom, hogy elidegenedett kegyelmedtől, és egy jóakarója sincsen. Oly idegenséget szerzett szívemben, kit hosszas bujdosása sem vihetett végbe; ha tovább ezt cselekszi, bizony nem házastársamnak, de ellenségemnek tartom. Raksányi Zsigmondot, az ifjat, Liptóba küldtem, végére járni, ott van-e Okolicsányi Mihály urammal; ha ott van, vegyék ki belőle: miért jött? s mit hozott? Bárcsak azt a levelet megkaphatnák, azkit a kurvájától hozott, mindjárt megzaboláztatnék vele. Én bizony nem kínoztatom magamat tovább; vagy mondja meg, mi vagyon szívén, vagy hagyjon el. Inkább kívánok magános életben Istennek szolgálni, hogysem mint véle bûnt vallani.
Ezen levelemet, kérem, szakassza el, ne jusson más ember kezéhez. Ma érkezvén Bócz Gáspár, azt beszéli, hogy uram ide hozza feleségét s fattyait, hogy taníttassuk és neveljük őket. Nem tudja a hamis kutya, hogy készebb volnék meghalni, mintsem uram fattyaira és kurvájára nézni.
Paráznaság
Tolvaj Borbála kötelezvénye 1711-ből
Én, ifjabbik Tolvaj Borbála adom tudtára mindeneknek, valakiknek illik, hogy én megvetvén mind hazámnak, mind Istennek törvényét és parancsolatit, elfelejtkezvén az én jó hites uramhoz, nemzetes vitézlő Krucsay János uramhoz ő kegyelméhez a szent házasságnak kötele által összeszövetkezett hites állapotomról s tartozó kötelességemről, testnek és az ördög incselkedéseinek s kívánságinak inkább, hogysem Isten parancsolatának kívánván engedelmeskedni, bizonyos esztendőktől fogvást nem kerülvén a sok rossz társaságokat, sok rendbeli irtóztató és Istent méltó haragra indító paráznaságnak undok fertelmes vétkeivel életemet megfertőztettem vala, mely gonosz, égbe kiáltó mocskos életemet az én jóéletû keresztény uram, nemzetes vitézlő Krucsay János uram nem szenvedhetvén bennem, mint rosszéletû feleséget (szabad lévén velem) megfogatván, a kisvárdai várban árestomban tartatott, és a vármegye törvényszékén sok paráznaságaimat nemcsak elegendő tanúkkal megbizonyította, sőt törvényesen fővételre való szentenciám is pronunciáltatott. Mely ellenem méltán kiadott szentenciának exekúcióba kellett volna menni, de interveniálván mellettem a nemes vármegye, nevezett jó uram Krucsay János uram őkegyelme meggráciázott, s életemet meghagyta és magához vett. Azért én az én nagy irgalmú Istenem előtt alázatosan fogadom, és annak szent malasztja által ígérem és kötelezem magamat, hogy undok és fertelmes vétkeimért egész holtom napjáig való töredelmes penitenciatartásommal életemet megjobbítom, és nemhogy többé azon vétkekbe esném, sőt még azoknak alkalmatosságitól, gyanúságitól is, nem különben rossz szóktól, vényasszonyok, ámítók, kerítők, részegesek és rossz életben evezők társaságától magamat tökéletességgel elvonom és megoltalmazom. Uramat nemcsak megbecsülöm, sőt magam jámbor, tökéletes jóviselésemmel, eddig való vétkeimet is ő kegyelmével elfelejteni igyekezem, őkegyelme ellen való járásommal, zúgolódásommal, visszafelelgetésemmel, gondviseletlenségemmel, pazarlásommal, durcásságommal és egyéb haragra indító állapotokkal soha többé meg nem bántom, sem meg nem szomorítom.
()