- ami a riportból kimaradt A rétyi polgármester packázásairól szóló, július 8-9-én megjelent riportot háromszor dolgoztam át, mivel menet közben újabb és újabb elemek bukkantak föl. A riport megírását akkor határoztam el, amikor a megyei hatóságok - rendezni kívánván a rétyi nyaralók helyzetét - tanácskozásra hívták az érintett feleket, és erélyesen a törvénytelenségek utólagos törvényesítését követelték, ám a területtulajdonosok közül csupán a Cserésdomb Közbirtokosság elnöke, Dálnoki Lajos és a rétyi polgármester, Csősz Ferenc vett részt, utóbbi főleg végrehajtói minőségben. Rákérdeztem, miért nincsenek ott a magángeszemélyek, akiknek tulajdona van a helyszínen, de azt a választ kaptam, hogy ilyenek nincsenek. Ám a kataszteri hivatal helyszíni felmérése szerint két parcella magánszemélyeket illet. Később az utcán összefutottam Györgyjakab Miklós ügyvéddel, aki éveken át harcolt örökségéért, s rákérdeztem, hogyan is áll az ügye. Kiderült, végleges bírósági végzéssel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy eredeti helyszínen helyezzék birtokba, de a polgármester fütyül az egészre.
Ekkor átnéztem a három évvel ezelőtt, szintén e témában írt riportomat - Egymást követik a törvénytelenségek a rétyi Ferencvárosban -, s ahhoz számos új adatot gyûjtöttem, no meg sok víz lefolyt a Feketeügyön is, és rengeteg dolog történt.
Összeállt a kép
Györgyjakab Miklóstól vaskos dossziényi anyagot kaptam, Dálnoki Lajostól vékonyabbat, de hasznosakat, s a magam irattárából is előkerült néhány dokumentum, melyeket még 1997-ben adott át Dálnoki József. Ugyanis már akkor is jeleztük, nem helyezik birtokba az örökösöket, s törvénytelenül víkendházakat emelnek a Cserésdombon.
A három forrásból összegyûlt adatok szépen összeálltak, s tisztán mutatták a képet, hogyan próbálta a polgármester az önkormányzat nevére telekkönyveztetni az egész területet, s hogyan sikerült két darabkát megkaparintania az önkormányzat javára. Különben végig azt szajkózta, a közösség javát akarja, hisz bérbe adják a telkeket a városiaknak, építsenek víkendházat, s a bérből pótolják a költségvetést, megél a község. Igen ám, de nehogy már a más területét osztogassa, hogy abból szerezzen hasznot! De bizony ezt tette.
Azok a választások?
A 2000-es választásokon a tengernyi törvénytelenség s a falu polgárainak megrövidítése dacára Csősz Ferencet újraválasztották a polgármesteri tisztségbe. Más ügy kapcsán (amikor komollói gazdák panaszolták, hogy nem kapják vissza szántóföldjüket, s mindenért a polgármestert okolták) rákérdeztem, miért választották vissza. - Nem mi, a cigányok! - jött az azonnali válasz. Ami, az állítás igazságtartalmának dacára, nem mentség.
2000-ben a háromszéki területi RMDSZ besegített a rétyi szervezetnek az előválasztások megyszervezésébe és lebonyolításába. A Márton Árpád akkori elnök vezette megyei küldöttség tagja, Gazda Zoltán határozottan állítja, hogy Csősz a cigányok szavazataival nyerte meg az előválasztást, s aztán a ,,tulipán? vitte tovább. A korteskedés úgy történt, hogy az előválasztás napján Csősz megjelent a községhez tartozó minden falu kocsmájánál, fizetett fûnek-fának, főleg cigányoknak, mert ők lézengtek a környéken, no meg a hír ilyenkor gyorsan terjed, megígért mindent, s hajtotta az embereket szavazni. Márton Árpád többször is rászólt, de nem volt foganatja.
Különben a komollói ügy kapcsán kerestem a polgármestert, de este lévén, csak otthonában találtam, ám határozottan kijelentette, ilyesmiről az ő házában nem tárgyalunk. Megegyeztünk, másnap reggel a községházán találkozunk. Én ott voltam, ő nem. S ez nem volt egyedi eset. Akkor Bukur Béla alpolgármestert faggattam, aki elismerte, a helyi földosztó bizottság bizony nem ült össze. Rákérdeztem, miért. - Hát, tudja, hogy van, a fejétől büdösödik a hal? a bizottság feje a polgármester - jött a válasz.
Kikerekedett
Visszatérve a riportra: miután a helyszínen találkoztak az érdekelt felek, napirendre kellett hoznom a már kész írást. Aztán a riport első részének megjelentekor megkeresett Pakucs Vince, akiről tudtam, hogy pert nyert, de személyesen nem ismertem, s az iratait sem. Dokumentumai alapján teljesebbé vált a riport, de helyszûke miatt a korábbi írásból kimaradt néhány passzus. Például az, amelyben Györgyjakab Miklós fejtegeti, hogy mindent fordítva csináltak, egyszer megengedték a törvénytelenségeket, most, utólag ráhúzzák a törvényesség takaróját. No meg azzal kapcsolatban is nemtetszését fejezte ki, hogy bizonyos hatóságok megmondják, mit is tegyen a telektulajdonos. Hát bízzák azt rá! Továbbá: miután a megyei településrendezési szakbizottság első ülésén igen szoros határidőket szabtak meg, melyeket a második találkozón már tágítottak, s a megyei főépítész jelezte, hogy nem kell elsietni a dolgokat, ha valamit megoldanak, azt tegyék jól, ne csapják össze, külön kikértem Stela Florea véleményét, melyet ezúttal foglalok az írásba.
Meg kellene fontolni
Stela Florea szerint a környék utólagos urbanisztikai megtervezésébe szakembereket kellene bevonni, csak így lehet életképes elképzelést kialakítani. Településrendezési szempontból tûrhetetlen az állapot, mielőbb meg kell szûrni, mi az, ami semmiképpen nem maradhat, még akkor sem, ha a telektulajdonosnak tetszik. Mindenképpen fel kell számolni a kúthoz közel lévő vécéket, akárcsak a ketreceket, továbbá megengedhetetlen, hogy két ház között csak félméteres távolság legyen. Legalább bizonyos feltételeket, méreteket, arányokat tartsanak be, hogy itt víkendházak legyenek, ne menedékházak, mint most. Az általános urbanisztikai szabályoknak még akkor is meg kell felelni, ha nincs meg az övezeti rendezési terv, amely majd feltünteti a telekhatárokat, utakat, parkolókat, vízhálózatot, közös emésztőgödröt.
Ezt elszabták
A környéket urbanisztikailag javítani kell, környezetvédelmi szempontból rendezni - fejtegeti a főépítész. Nem szabad a természetbe beavatkozni, pláne ilyen drasztikusan, mint itt történt. Egy ilyen ,,elszabás? az urbanisztikában száz évre szól. Most már a lebontás sem megoldás, mert mi marad utána? Romhalmaz. A természet regenerálódására évtizedek kellenek, hiszen ott már a talaj, a víz szennyezett, fákat vágtak ki.
A fenntartható fejlesztés világszerte téma - mondja továbbá Stela Florea. Urbanisztikában elfogadhatatlanok a pillanatnyi megoldások. Lehet, hogy a ma emberének most valami éppen megfelelő, de gondolni kell a jövőre, előre kell tervezni.
A ,,jóhiszemû? építkezők
A ferencvárosi tanácskozáson Szőcs András, az építészeti felügyelőség vezetője szájbarágó stílusban adta elő, hogy az emberek jóhiszemûen építkeztek, bízva abban, hogy a dolgok rendeződnek. Éppen mögöttem elégedetlenkedtek ketten, hogy minek kell most felforgatni mindent, jó volt így eddig, ezután is maradhatna minden a régiben. Aztán a jóhiszemûséget igencsak megkérdőjelezem az utóbbi években építkezők körében. Ha nem régebben, de 1997-ben már jeleztem a Háromszék hasábjain, hogy a területet visszaigénylik volt tulajdonosaik, illetve örököseik, és 2000-ben egész oldalas riportot szenteltem a kérdésnek. Sőt, akkor jelent meg az 1-es törvény is, amely arról rendelkezett, hogy az eredeti helyen kell visszamérni a területeket.
S akkor nekemszökik egy idősebb nyaralótulajdonos: mit kell bolygatni az ügyet, hát nekik nem jár egy kis kikapcsolódás egész heti gürcölés után?!
Dehogynem, de nem a más területén!
Dilemmák
Nem találom a választ arra a kérdésre, hogyan jutott a Cserésdombon területhez a Torpi Kft. Azt elmondták, hogy a szövetkezeti szövetségtől vásárolta, de amaz miként jutott hozzá? Györgyjakab Miklóst is kérdeztem, mire azt válaszolta, furcsa az ügy, de nem volt már energiája arra, hogy azt is kinyomozza.
Érthetetlen, hogyan engedték meg Csősz Ferencnek, hogy ,,elnézze? a törvénytelen építkezéseket. Érthetetlen, hogy a környezetvédelmi hivatal is ,,megfigyelőállomást? épített a területen. Érthetetlen, hogy a villanyvállalat engedélyezte az áram bevezetését jogilag nem létező építményekbe. Érthetetlen, hogy Csősz Ferenc nem hajtja végre a végleges bírósági végzést.
Mindez Románia és sajnos - Háromszék is.
Szekeres Attila