Köpeccel, Kilyénnel és más városi alárendeltségû településsel közel egyforma panaszáradatot hallgathat a riporter Csomakőrösön, ebben a Kovásznához kapcsolt falucskában. Közszájon forog a ,,mostohagyermeke vagyunk a városnak? minősítés - és minden, ami ebből következik.
,,Csalóka szivárvány?
A település fölé meredeken emelkedő Kőrösi-Köz-tető (1297 m) koronázta meredek lejtőjû hegyvonulat tényleg méltó a Kicsi-Himalája ragadványnévre. Olyan meredeken fut le a felső-háromszéki síkságra, akárcsak a Nagy-Himalája a Gangesz és a Brahmaputra térségére.
Aki csak a messzi földről érkező turista szemüvegén át szemléli Kőrösi Csoma Sándor szülőfaluját, annak ideális kép rajzolódik ki: ,,jaj, de szépek a falu fölé emelkedő nagy hegyek, a fenyvesek, a csendes utcák, az idegent is szívélyesen köszöntő emberek, a klasszikus Csoma-szobor, az aprócska kálvinista templom, a Csoma-emlékeket őrző kiállítás, a nosztalgiára kényszerítő Csoma-diófák...? és így tovább. A vendégként érkező benyomása, bevalljuk, minket is gyakorta hatalmába kerít, ám figyelmünket nem kerülheti el az a panaszzuhatag, mely az idegenforgalmi értékeit kínáló falu hétköznapjainak réseiből feltör.
- Ó, nem kell olyan mimóza módjára lereagálni, amit a csomakőrösiek mondanak - jegyezte meg egy nemrég leköszönt önkormányzati vezető. - Jellemző ez arra a falura, ők csak panaszkodni tudnak.
Egy halva született panzió
Örömmel bukkantunk rá nem is olyan rég a sepsiszentgyörgyi Turinfo-iroda nyilvántartásában egy csomakőrösi panzióra. Kitûnő kezdeményezés - mondogattuk magunkban -, mert ott, ahol százak és ezrek fordulnak meg egy nyáron, a Csoma-emlékkiállítás szomszédságában szinte magát kínálja a lehetőség, létszükséglet néhány kiadó szoba, kecsegtetők lehetnek bárki számára a székely konyha ízei. Így hát egyfajta számbavétel céljával kerestük fel a bejegyzett tulajdonost, a falu egykori képviselőjét, Debreczi Irént.
- Halálra ítélt dolog volt az enyém - fogadott -, nem sikerült panziót nyitani, kedvemet szegték a vele kapcsolatos nehézségek, a bürokrácia, no meg az információ hiánya. Bagoly úrhoz mentem a kovásznai polgármesteri hivatalba, lefizettem a hivatalos taksát, és adott nekem egy engedélyt. Azt hittem, ez elég. Hárommillióra taksálták a jövedelmemet, és azt mondták, hogy ha lesz vendég, ha nem, ez után az összeg után 600 000 lej lesz az adó. Küldöztek az iparkamarához, ott egy csomó papírt töltettek ki velem, tudomásomra hozták, hogy már rég nem adómentes ez a vállalkozás. Hol van a minisztériumi jóváhagyás? - kérdezték. Még tapasztalatcserére is elküldtek egy cófalvi panzióhoz, hogy tanuljak valamit. Kiderült, hogy Bagoly úr papírja csak városi fürdővendégek fogadására érvényes, és hogy a faluturizmus felé más ösvényen kell elindulnom. Még a szomszédokat is biztattam, hogy vágjanak belé. Jó volt, hogy ők is nem lovallták bele magukat. Egy hónapot jártam, egyhavi nyugdíjamat elpazaroltam, és sehol semmi. Jóllaktam, lemondtam...
Debreczi Irén elfeledte, hogy a sepsiszentgyörgyi Polgári Kör Kovásznán tartott fórumán készséggel ajánlotta fel szolgálatait. Ha újra kedvük támadna a kőrösieknek, keressék ott Ráduly István tanárt.
Misszió
Különös szerep jutott Kőrösi Csoma Sándor falujának. A jeles személyiség nevét viselő közmûvelődési egyesület Kovászna városában székel ugyan, ám évi rangos rendezvényeinek egyik színhelye mindig Csomakőrös. Így volt ez a napokban lezajlott önképző köri évadzáró alkalmával is. Nincs olyan rendezvény, melynek egy mozzanata ne kezdődne a falu mûemlék jellegû templomában, s melyben ne vállalna részt - ha felkérik - a 283 lelket hét éve pásztoroló Bíró Sándor helybeli lelkész. Együtt nyugtázzuk a kis falu negatív előjelû demográfiai mutatóit: idén eddig hét temetés, egy keresztelő és egy esküvő volt... S beszélünk arról a misszióról, mely az egyházszolgálat mellett a lelkész házaspárnak nemes kötelezettségként majdnem naponta kirovatik: az idegenvezetés a Csoma-emlékek otthoni nyomdokain. Csökkent idén az ide érkező turisták száma, tájékoztatott a lelkipásztor, aki a nap bármely szakában készséggel mutatja be az emlékkiállítást, a falu templomát. Ám azon mi is elcsodálkoztunk, hogy a jelen anyagi nehézségei közepette a kompetens szervek részéről senki nem gondolt arra: erre a szent emlékhelyre belépőjegyet is lehetne adni. Az ,,ellenszolgáltatásra? csak az önkéntes adományokat fogadó persely szolgál.
- Évek óta gyûjtöm a Csomakőrösre vonatkozó történeti kútfőket - közölte Bíró tiszteletes. - Szükségét érzem annak, hogy összehozzak egy szerkesztői kollektívát, akikkel elkészíthetnők végre a falut bemutató részletesebb és igényesebb kismonográfiát.
Gondszülő hétköznapok
- Van itt éppen elég baja a falunak. Szívesen beszélek róla. Vállalom a nevet is. Bán Ferenc vagyok, 72 éves helybeli lakos. Egyik nagy baj a szemétdomb. Erősen rosszul tette a városi tanács annak idején, hogy a város szemétdombját, mocskát éppen Kőrösre telepítette, hiszen ez egy turisztikai hely. Fertője fertőzi a cigányságot, ha eső van, akkor a leve mocskolja be a patakot. Tavaly egy tehenem elvetélte a borját, mert onnan itattam, utána ráment az állat is. Aztán tûrhetetlen a helyzet a legelővel is. Nekünk csak az eredeti terület egyharmada maradt, mert a kovásznai főnökök odaadták egy román embernek. Nekünk van vagy száz csordába járó marhánk, s a román még hozott oda legeltetni vagy húszat. A legelőt úgy takarította ki, hogy kivágta onnan a fákat. Ez a munka...
- A szemétdombot már a Csao idejében idetelepítették. Képzeli-e, szerkesztő úr, hogy milyen lehet a levegő itt, a faluban, ha meggyúl a szemét? - szegezi nekem a kérdést Zágoni Veronika. - Az aztán az érdekes és a felháborító, hogy mi, kőrösiek nem vihetünk oda szemetet, csak akkor, ha fizetünk az IGO-nak. Így aztán kialakult az az áldatlan helyzet, hogy minden kőrösi oda hordja szemetét, ahova tudja! Hiába tartozunk Kovásznához, a faluban nincsen kuka, az IGO nem viszi el a szemetet.
- Így van. Mi, cigányok ott lakunk fenn. Én nem mondom, hogy nem éljük a szemétdombot, turkálunk benne. Ha valaki szemetet hoz oda, a cigányság azonnal rajta van. De ha meggyúl... Higgye el, kicsidúr, nyuvadunk meg - erősíti meg Budi Gizella fiatal cigányasszony.
Az állattartáshoz, kőrösi gondokhoz Bán Feri bácsi veje, az 55 éves Ferenc Gábor is hozzá akart szólni. Elmondta, hogy potomért vásárolják fel a disznót élősúlyban, maholnap érdemesebb lesz juhot tartani, ha az arabokat is errefelé lehetne csalogatni, ők a jó felvásárlók. ? egyébként méhész. Mosolyogva mondta, hogy az édesapja szerint azt az állatot, melyet nem lehet láncra kötni - galambot, méhet -, nem érdemes tartani az udvarban. A méheknek egyébként itt kedvezett az idő. Igaz, hogy akác és hárs kevés nő Kőrösön, de a Regátba nem kellett elmenni. 60 000 lejt kóstál itt egy kilogramm méz. Az öregek úgy tartották, hogy egy kiló méznek az értéke annyi, mint egy kiló szalonnának vagy túrónak. Újabban ez a szabály megbomlott... A méhész a magánerdőket, erdőrészét siratja, lassan rendeződnek ezek az ügyek Kőrösön. ,,Most még meleg van - mondta -, de közeledik a tél, és akkor, ha így mennek a dolgok, a fajussunk mellett meg fogunk fagyni!?
Titulus, hatalom nélkül
Debreczi László képviselő mosolyog, amikor képviselő úrnak szólítjuk.
- Jó volna, ha annyi hatalmunk lenne, hogy kiérdemelnénk a titulust? Sok baj van itt, Kőrösön. Lehet nekünk akármilyen önkormányzat: ígéretecske van, de pénzecske nincs. A mezőgazdaságra és az állattenyésztésre nem tudtam kicsikarni ennek a falunak semmilyen előnyös dolgot. Még a marháknak a legelőn az itatót sem tudtam megjavíttatni - ugyanis betapodták a csövezetet. Két szál csövet kértem a polgármesteri hivatalban, az is abbamaradt, nem lett belőle semmi. Kavicsot is kértem. Amikor lett volna jármû, akkor nem volt rakodógép, és fordítva. Vergődés az egész képviselőség. Kínjában ígérget a városvezetés is, de tőlük sem követelhetjük, hogy falubajok orvoslására valaki a zsebéből adja a pénzt. Magunkon kell segítenünk, de ez is elég nehéz dolog...
- A cigányság is kegyetlenül éli a mezőt, sajnos, nálunk az őrzés dolga is dugába dőlt - egészíti ki a helyi rendezetlen dolgok sorát a képviselő testvére, Debreczi Sándor.
*
Bizonyára nem egy csomakőrösi ember tudná kiegészíteni, toronymagassá rakni, sarkítani a falucskáról megrajzolt pillanatképünket. Mint szorgos hangyák raja, nyüzsög hétköznap a falu népe, és figyeli: mit segített, mennyit mentett a határban a minapi eső? Mindenki igyekszik a szénabetakarítással, kell a télen a kóst az állatoknak. Nem biztos, hogy lesz-e - s ha lesz, milyen - sarjú az idén.
A csomakőrösi öregek nehéz telet és még nehezebb éveket jósolnak.
Kisgyörgy Zoltán