Viharos sebességgel, ám nem mindig jó irányban változó korunkban egyik legsúlyosabb társadalmi betegségünk az amnézia (emlékezetkiesés) lett. Nem csupán azt feledjük el túl könnyedén, hogy kik és mik voltak a ,,nagy forradalom? előtt a hatalomba most szívós kitartással és a piaci légy pofátlanságával visszakapaszkodók, de feledjük lassan hiú reményeinket is, hitünket abban, hogy lehet itt egy emberibb, méltányosabb és jobb világ. Összeházasítván a magántulajdon szentségét a politikai demokráciával. A magántulajdon ,,védelme? ugyan kialakult egy elenyésző kisebbség javára és örömére, bár e ,,védelmet? néha fiskálisok hadával, börtönkerítésre emlékeztető betonépítményekkel és mindenféle őrző-védő szolgálatokkal kelletik biztosítani. Van, akinek futja erre is az összerabolt vagyonokból.
A politikai demokráciáról jobb nem beszélni, s talán nem is tartozik most túl szorosan fölvetett témánkhoz, bár voltaképpen ennek hiányából eredeztethető az a maffiaszemlélet, mely végleg és visszavonhatatlanul eluralgott az országban. Mert, ugyebár, a demokrácia mégis a többség uralma és képviselőin át történő országlása lenne, s a többségen egyáltalán nem számbéli nemzeti szupremáciát kell érteni. Azt egyáltalán nem.
Mondottam, túl könnyen feledünk: lám, már-már kiesett emlékezetünkből a ,,kuponiádák? lázas és reménykedő kora is, amikor még hitte a balga közember, méltányosan részesül abból az állami-nemzeti vagyonból, melyet így-úgy, kézen-közön mégiscsak ő teremtett vala meg a szocialista létvalóság egymást követő ,,aranykoraiban?. Korgó gyomra, mindenféle megszorítások és böjtöltetések árán, de ő teremtette. És akkor jött a kuponiáda! Nem is egy, de kettő, hiszen Petre Roman ,,vagyonficujkái? után V?c?roiu mester már komolyabb és ,,súlyosabb? tulajdonleveleket gyártatott s osztott ki nagy kegyesen a csodaváró népnek. Az idea lényege az vala, hogy - ha már muszáj magánosítani! - legyen össznépi a ,,nagy privatizálás?, s így kapott kupont fû, fa, virág, népség, katonaság, válogatott és kevésbé válogatott cigánylegények. Persze, ez az egész eszme már önmagában kapitális marhaság vala, hiszen nem mindegy az, ha valaki évtizedeken át gürcölt egy gyárban, egy farmon, egy hivatalban, vagy csak úgy, ukmukfukk, megfelelő életkori időtöltöttsége jogán egyszerre ,,tulajdonossá? avanzsál. De hát: a demokratikus esélyegyenlőség?!
Na, így is sikerült ez az egész össznépi privatizálás, s a legélelmesebbek és gazdasági érzékkel leginkább megáldottak éppen a cigányok valának, kik nem hittek az ,,olvashatatlan? és huncut papírnak, s gyorsan pénzzé is tették azokat, sőt valamiféle iparszerû kereskedelmet is összerittyentettek a kuponok ,,szabad piaca? révén. V?c?roiu már névreszólóan osztogatta a ,,milliókat?, de hogy ezek még ,,hazug Péter? ficujkáinál is értéktelenebbek valának, az csak később derült ki. Mert eljött a nagy, szabad részvényszerzés évada, s mindenki oda rakta be csodatevő kuponjait, ahová éppen akarta, élvén a piacgazdaság végtelen lehetőségeivel. Aztán azzal is maradt, mert a ,,légyfogón? csábos vállalatokról rövid úton kiderült, hogy tulajdonképpen csődhelyzetben vannak - külső és belső maffiák gondoskodtak róla, hogy minden mozdíthatót és értékesíthetőt ellopjanak -, s a népség maradt a hoppon, az olyigen remélt osztalékok nélkül.
Persze, nem mindenki! Demokrata prefektusunk neje például egy csinos kis vagyont kapott néhány esztendő ,,dividendjei? fejében, s bizonyosan mások is, de az nem veretett nagydobra. Közben például a kézdivásárhelyi csavargyár kisrészvényesei az ide-oda privatizálgatás útvesztőiben oda jutának, hogy ma a kapusfülke egyik ablakát birtokolják, mert a gyár maga, s ami a gyárban volt valaha, szőrén-szálán eltûnt. Gazdát cserélt, vagy a gazda ,,cserélte? át egyik zsebéből a másikba.
A példákat a végtelenségig sorolhatnánk, ilyet is, olyat is, de maradjunk az összképnél, mely azt mutatja, hogy a nép maradt a csóré ülepével (hogy ne használjam az autentikusabb kifejezést), vagyona a nagy és kisebb harácsmesterek zsebébe került. Szabad kótyavetye folyik, mint a feledhetetlen végvári időkben.
Vajon nem kellene az egészet újrakezdeni? Kérdezem én, a naiv.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.