KármentőKözélet: Se kint, se bent

2003. július 23., szerda, Archívum 2003–2007

Az Európai Parlament budapesti központjának vezetője, Jens Jensen úr megbízásának lejártával hazakészül. Arra a kérdésre, hogy mit tartott fő feladatának, azt felelte, hogy a Trianon okozta csapás és igazságtalanság magyarországi hatását tanulmányozta és írt róla jelentéseket. Ezt nagyon sokan tanulmányozták és fogják még ezután is. Amiről nem készülnek jelentések és nem is beszélnek róla, Trianonnak egy másik fajta traumája az, hogy a múlt század elején elkezdett folyamatot még a mai napig sem fejezték be, az ország elvileg és jogilag nem egységes.
Nálunk az alapvető folyamatok egészen másképp történnek, mint az ókirályságban. Példák erre a Har-Kov-jelentések és azok a miniszteri megleckéztető-tényfeltáró látogatások, amelyek általában a két tömbmagyar megyét érintik. Szembetûnő eltérések vannak az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásában is. A legnagyobb szépséghiba, hogy itt, nálunk a jelenség fordítottját kezdjük tapasztalni. Ha belelapozunk a Kárpátokon túli sajtóba, meggyőződhetünk, hogy ott már a végét járják a folyamatnak, nálunk pedig akadozik vagy éppen államosítanak. Ott a prefektus, megyei tanácselnök és önkormányzati vezető együtt erősíti a magántulajdont, mivelhogy - legalábbis ott - úgy néz ki, jobb gazda a magánember, mint az állam. Nem így történik ez mifelénk. A visszaszolgáltatások listáján a magyarlakta megyék hátul lógnak, mint a bivaly farka. Azt kell hinnie az embernek, hogy nálunk az egyén nem megbízható gazda, és amit egyszer csak lehet, az állam biztonságába kell helyezni, legtöbbször idevaló magyar emberek hathatós közremûködésével. Az egy külön dolog, hogy az ország területén nem ugyanazok az elvek érvényesülnek, de ugyanabban a tájegységben, szemmel belátható távolságra is megváltoznak az alapszabályok. Amennyire humoros, annyira tragikus az őrkői kőbánya és a Besenyői-tó esete. Megtudtuk elöljáróinktól, hogy az őrkői kőbánya azért nem lehet a város tulajdona, mert az altalajkincs, a kő az államé, a földfelszín meg hiába a város tulajdona. Itt az alja dönti el a hovatartozást. Olyan nehéz elhinni, hogy amikor azok a kövek bekerültek a föld gyomrába, itt román állam lett volna, bármilyen kezdetleges formában is. A bányától nem messze van a Besenyői-tó. A helybeli gazdák nevére telekkönyvezve a 86 hektáros víztükör alatti rész, de ezúttal nem az alja az irányadó, a tavat egy az egyben megállamosították, pedig nem 1947-et, hanem 2003-at írunk.
A múlt század elejétől nem lehetett egységesíteni az elveket és törvényeket az ország területén, pedig az egyre sûrûbben lengedező - most már vadonatúj - zászlók erről próbálnak meggyőzni minket, de nemcsak.
Reméljük őszintén, hogy a szomorú trianoni döntés századik évfordulóján nagyon sok háromszínû zászló fog lengeni nemcsak a megye- és városházán, hanem minden családi ház elárvult homlokzatán is.
Zonda Attila
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép