Kemény Dénes kemény legényei elérték azt, amit csak elérhet egy csapat: az olimpiai arany mellé a világbajnoki címet is begyûjtötték. Könnyû volt nekik, mondhatnánk, hiszen a világ legjobb csapatának kijár e titulus, ám a dolog mégsem ilyen egyszerû: ez a remek pólós gárda, mely csupán Dömötörék, Szívósék, Faragóék egymást követő ,,aranyos? nemzedékeihez fogható, állandóan hullámhegyek és hullámvölgyek verése közepette kereste és keresi önmagát a kortárs vízilabdázás viharos vizeiben. Ahol már soha és semmiképpen nem lehet biztosra menni, elég egyetlen kisiklás, lazítás, s az aranycsapatnak meg kell elégednie a bronzzal, az ötödik hellyel például, pedig a szakértők egybehangzóan állítják és vallják, hogy manapság a magyarhoz mérhető férfi pólós válogatott nincs a világon, lehetnek verekedősebbek, lehetnek kitartóbb céltudatossággal kubikolók, de mûvészetté csak ők tudják tenni a vízilabdázást.
Ez most Barcelonában, kemény céltudatossággal párosulva, fényesen beigazolódott, s mérkőzésről mérkőzésre egyre inkább látszott, hogy a magyar babérok megtépázására elszánt ellenfelek jobbára csupán lelkiismeretes mesteremberek, néha meg éppenséggel búvárkaratésok, de a fantázia, az erő és a fölényes technikai tudás hármasával nem nagyon tudnak, mit kezdeni. Pedig fújtak, fütyörésztek eleget a bírák a magyarok ellen, mint bokszmeccsen fejelgettek, mint birkózóéknál markolásztak az ellenfelek, ez mind kevésnek bizonyult a diadalmasan menetelő Kemény-legények ellen, s szinte látszott, hogy mesterükkel együtt elhatározták: ezt a vébét nem engedik át másnak. S nem is csináltak titkot belőle, kimondták, hogy győzni mennek Barcelonába. A már lassan veteránnak számító csapatkapitány Benedektől a frissiben ,,beépített? fiatal Madarasig e csapat minden tagja úgy játszott, hogy megmutathassa: a vízilabda nem vízibirkózás, nem is pankráció, hanem egy nemes és szép labdajáték, tele fantáziával és technikai bravúrral, amelyben a legjobb is győzhet, ha? győzni akar. Persze, elfogultak vagyunk mi a magyarokkal szemben, a szemünk is jobban rááll mások kiáltóan szabálysértő obstrukcióira, de ami igaz, az igaz: most egyedül a magyarok tudták megmutatni, hogy egy vébét a víz felszínén is meg lehet nyerni a mélyben folyó ,,aknamunka? ellenében. S ez volt a legszebb a teljesítményükben.
Reméljük, Athénban is ez lesz!
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.