Radó Ilona, Ugron Jozefina, Nagy Irén, a Török testvérek, Kopacz Doina, Kicsid Gábor - íme néhányan a háromszéki kézilabdázók közül, akiknek neve bejárta a nagyvilágot, néhányan, akik bizonyítják, hogy ebben a sportágban is kiapadhatatlan a háromszéki tehetségforrás. A névsor csak akkor lesz teljes vagy teljesebb, ha kiegészítjük Akácsos Barna Zsolt nevével.
Négjegykártyája
1967. szeptember 12-én született Sepsiszentgyörgyön.
Klubjai: Sepsiszentgyörgyi ISK, Székelyudvarhelyi ISK, Mirsai Kárpátok, Bukaresti Steaua, Nagybányai Minaur, FA Göppingen, Ehrlangen, HSG Warel.
Az ifjúsági világbajnokságon 5. helyezett román válogatott tagja.
Több mint 250 mérkőzésen szerepelt az A-osztályban.
A Bundesliga II. gólkirálya 239 góllal.
Nős. Felesége, Kopacz Erzsébet szintén kézilabdás volt, akárcsak két sógorasszonya, a román válogatott Doina és az MSC A-osztályos játékosa, Vali. Két gyermekük van, fiuk, István 1987-ben született, kézilabdázik, leányuk, Mónika a kickboksznak hódol.
- Az 1979-80-as tanévben Fodor Sándor tanár úr adta először kezembe a kézilabdát a sepsiszentgyörgyi 1-es számú Általános Iskolában - kezdte mondandóját Akácsos Barni. - ? irányított át a sportiskolához, ahová aztán Berde Gyuszi vitt el és bízott Kovács Istvánra. Nem sokkal később átkerültem Ceang?u Sándor csapatába, aki 1984-ig volt az edzőm. Ekkor aztán átkerültem az ifjúsági divízióban szereplő székelyudvarhelyiekhez, a Szabó Dénes irányította együttesbe, ahol a balátlövő szerepkörében Csavar Zoli játszott, a jobbátlövő szerepét pedig rám bízták. Mi tagadás, nagyon ütőképesek voltunk, meg is hívtak az 1987-es világbajnokságon szerepelt ifjúsági válogatottba. Az ötödik helyen végeztünk. Na de nem ez a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy itthon a Mirsai Kárpátok A-osztályos együttese profi szerződést ajánlott. A székelyudvarhelyi érettségi után át is mentem a Kárpátokhoz. Egy évet játszottam a mirsai csapatban, mert behívtak bakának, s a Steaua sportszázadába, innen pedig az A-osztályos csapatba Stînga és Dumitru társaságába, majd a nagyválogatottba is meghívtak, nyolcszor öltöttem magamra a címeres mezt. A katonaság után átmentem a Nagybányai Minaurhoz, és 1989-ben Román Kupát nyertünk, s mint kupagyőztes részt vettünk az európai kupagyőztesek igen rangos viadalán. Veszprémtől kikaptunk, edzőm, Lasc?r Pan? az én nyakamba varrta a vereséget, csak azért, mert én is magyar vagyok. Még ebben az évben az FA Göppingen keresett meg s tett ajánlatot. Az edzővel vívott itthoni csatározás miatt szedtem a sátorfámat, és ?90 áprilisában kimentem Göppingenbe, a Bundesliga második vonalába tartozó csapathoz. Nagyszerû évet zártam, a Bundesliga II. gólkirálya lettem 239 góllal. Körbe is járt néhány első osztályú együttes, de családom volt, s nem akartam elhagyni szeretteimet, nem akartam ingázni a végtelen utakon, s maradtam a második vonalban, annyi változással, hogy átigazoltam Erlangenbe (valamivel több mint száz kilométerre fekszik Göppingentől, ahol élünk), majd másfél év múlva a HSG Warel játékosa lettem. Itt játszom ma is.
- Lasc?r Pan? széke is megingott, azután nem hívtak soha a válogatottba?
- De igen, 1994-ben eszükbe jutottam, megkerestek, aztán mégis meggondolták magukat, s nem hívtak meg.
- A legszebb éveid?
- Talán a székelyudvarhelyi két esztendő. Ma is szeretettel gondolok vissza erre a csodálatos városkára, kézilabda-szerető embereire. Hálás vagyok szüleimnek, hogy akkor elengedtek a Küküllő menti városba. Na de Szentgyörgyre is szeretettel gondolok. Valahányszor hazajövök, mindig hozok valamilyen felszerelést, labdákat. Tudom, azok mindig kellenek.
- A legszebb emléked?
- Az ifjúsági világbajnokság. Erősen jól ment a játék.
- A három A-osztályos csapatban kb. hány mérkőzést játszottál?
- Kétszázötvennél többet, nem számoltam, s úgy átlagban öt gólt lőttem mérkőzésenként.
- És Németországban?
- Ott sem tartottam nyilván a statisztikákat. Mindössze egyre figyeltem fel, készítettek ugyanis a világ balkezese átlövőiről egy rangsort, s abban a rangsorban a hetedik helyet foglaltam el.
- Hogy hívják az általad látott világ legjobb kézilabdázóját?
- Vujovics a neve, a szerbek csapatát erősítette. Na de erősen tetszett a Steaua két kitûnősége, Stînga és Dumitru is. Velük ma is tartom a kapcsolatot.
- Még mindig játszol, ez azt jelenti, hogy a szerencsések közé tartozol, az olyanok közé, akiket elkerültek a sérülések.
- Nem mondanám, hiszen három hónapos kényszerpihenőre szorultam, megsérült az achillesem. Most jól vagyok, s lelkileg már készülök is az új idényre.
- Meddig még?
- Mindaddig, amíg érzem, hogy a csapat hasznára vagyok.
- Túl a kézilabdán mivel töltöd idődet?
- Kézilabdával. Elvégeztem az edzői iskolát, s egy ificsapatot edzek. Ebben játszik a fiam, István is, aki balkezes, és olyan magas, mint én, 49-es cipőt visel, és kapus.
- Nézd, Kicsid Gabi is a kapuban kezdte, aztán? Mondd, szigorú edző vagy Istvánnal szemben?
- Az kell hogy legyek, ha akarom, hogy valamire vigye ebben a sportágban.
- Akácsosék, akkor jó munkát és sok sikert!
- Köszönjük.
(Áros)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.