Orbán ViktorKitekintő: Összefogásra van szükség

2003. július 29., kedd, Archívum 2003–2007

Tisztelt hallgatóság, úgy gondolom, hogy mi, magyarok nagy várakozást tápláltunk és táplálunk az európai uniós integrációnkkal kapcsolatosan. Az elsőt úgy szoktuk megfogalmazni, hogy a modernizációs folyamat sikere, második a biztonságpolitikai kockázatok megoldása, harmadik a világgazdaság rendszerébe történő előnyös beilleszkedés, s a negyedik - ez egy sajátosan magyar szempont, mert az előző három a többi közép-európai népre nézvést is igaz lehet - a határon túli magyaroktól való elszakítottság megszüntetése, az elszakított szálak összekötése, amit ezelőtt néhány évvel, még a boldogabb időkben, úgy neveztünk, hogy a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés folyamata.
Csak ha ügyesek leszünk
A modernizáció egy technikai haladást jelent, olyasmit, hogy kényelmesebben fogunk élni, könnyebben kezelhető, kevesebb erőfeszítést igénylő gépekkel és mûszaki találmányokkal vesszük magunkat körül, s egy olyan életminőséget érhetünk el, mint amit a tőlünk nyugatra lévő államok polgárai már elértek. (...) Amikor beadtuk csatlakozási kérelmünket az Európai Unióhoz, úgy gondoltuk el, hogy majd az unió gazdag államainak közös költségvetéséből fejlesztési források érkeznek Magyarországra, mi ezeket okosan felhasználjuk, utakat, hidakat s ki tudja, milyen derék dolgokat építünk majd, s Magyarország lassan, de biztosan felzárkózik a szerencsésebb történelemmel rendelkező országok közé. Ehhez képest ma már jól látható, hiszen ismerjük a csatlakozási szerződés konkrét szövegét, hogy ilyen források sokkal kisebb mértékben érkeznek, mint azt korábban gondoltuk. Szinte nincs Magyarországon olyan ember, aki ezelőtt néhány évvel ilyen alacsony összeget nevezett volna meg mint várható fejlesztési forrást, mely Magyarországra érkezhet. Ráadásul ezeknek tekintélyes része pályázható forrás. Ezt úgy kell elgondolni, hogy az unióban minden ország számára megnevezik, fejlesztési célokra körülbelül mekkora forrásra pályázhat, és ha jó pályázatokat adnak be az illető országokból, akkor elnyerik, ha kevésbé jókat, akkor nem nyerik el ezt a keretösszeget. Anélkül, hogy minősíteném az esélyeket, csupán érzékeltetni szeretném azzal a ténnyel, hogy a németek, akik elég régóta tagjai az Európai Uniónak, a számukra megítélt fejlesztési források 80 százalékát képesek elnyerni. Ha nem leszünk elég ügyesek, még az is előfordulhat, hogy 2005-2006-ban Magyarország több pénzt fog befizetni az Európai Unió közös költségvetésébe, mint amennyi támogatást onnan sikeres pályázatokkal el tud nyerni. Ismétlem: ha nem leszünk elég ügyesek, akkor még ez is előfordulhat. (...)
Az európai integráció nem alkalmas gazdasági válságok kezelésére. Nincs példa arra, hogy valamelyik gazdasági válsággal küszködő ország attól került volna ki a bajból, és indult volna el az emelkedési pályán, hogy belépett az unióba. Az európai integráció arra jó, hogy a mozgásban, lendületben levő gazdaság fejlődését felgyorsítsa. Az európai integráció alkalmatlan arra, hogy egy betegágyban fekvő gazdaságot talpra állítson, de alkalmas arra, hogy a futópályán mozgó gazdaságnak újabb lendületet adjon. A probléma az, hogy Magyarországon megfigyelhető egy válsághoz közeli állapot. Ahhoz, hogy az európai integrációs csatlakozás lehetőségeit a magyar gazdaság kihasználja, növekedésre, fejlesztésre és beruházásra van szükség, mint tudjuk, ennek éppen az ellenkezője készül otthon, megszorításra készülnek. Megszorítással el lehet érni átmeneti költségvetési egyensúlyt, de nem lehet az országot olyan állapotba hozni, hogy ki tudja használni az európai uniós csatlakozás lehetőségét, a kulcsfogalmak szerintem úgy hangzanak: növekedés, fejlesztés és beruházás. Ehhez pedig az államnak bizonyos döntéseket meg kell hoznia, úgymint adócsökkentés, infrastruktúra-fejlesztés állami részvétellel és vállalkozókat támogató programok. (...)
Kiszámítható világrend
A második számú várakozásunk úgy hangzott, hogy a Magyarország számára fönnálló biztonságpolitikai kockázatokat az uniós csatlakozás megoldhatja. A kulcsmondat már az előbb elhangzott a professzor úr részéről (Schöpflin György - szerk. megj.), aki azt mondta, hogy könnyen lehet, 2003 világpolitikai szempontból fontosabb esztendőnek bizonyul, mint a kommunizmusok összeomlásáról híres 1990-es esztendő. Mi, magyarok annyit vártunk az uniós csatlakozástól a biztonságunk szempontjából, hogy létrejön egy kiszámítható világrend, a kiszámítható világrend középpontjában a NATO áll, a NATO-nak pedig két pillére van, az egyiket úgy hívják, hogy Amerikai Egyesült Államok, a másikat pedig úgy, hogy Európai Unió. Ehhez képest minden másképpen történt. Mi mindent megtettünk, a magunk lelkiismerete nyugodtan mondható tisztának, amikor a szeptember 11-i merényletek bekövetkeztek, Magyarország kormánya volt az első, amely fölajánlotta az Egyesült Államoknak, hogy a támadást tekintsék olyan támadásnak, amellyel szemben a NATO alapokmányának 5. paragrafusa életbe lép, vagyis olyan külső támadásnak, amelyet közösen hárít el és torol meg a NATO teljes szervezeti rendszere. Az Egyesült Államok ezt nem fogadta el, és Afganisztánnal szemben saját katonai akciót indított, majd később, tovább haladva a Schöpflin tanár úr által említett úton, immáron Irak ellen is ENSZ-biztonsági határozat nélkül indította meg az akcióját. A helyett az elgondolás helyett, hogy Magyarország a kiszámítható világrend európai pilléréhez kapcsolódó ország lesz, egy teljes átrendeződés és újragondolás zajlik a világ szinte minden jelentősebb országában.
Két szék között a pad alá
A harmadik várakozásunk az volt az európai uniós csatlakozással kapcsolatban, hogy Magyarország előnyösen illeszkedik be a világgazdaság rendszerébe. Magyarország egy furcsa köztes állapotban van, s ha nem leszünk elég ügyesek, még az is előfordulhat, hogy két szék között a pad alá fogunk esni. Ugyanis a világgazdaság rendszerében elfoglalt előnyös helyünk immáron nem származhat abból, hogy Magyarország egy fejletlen gazdaság. Az 1990-es éveket követő első hat-hét esztendőben Magyarországnak a legfontosabb tőkevonzó, megerősödést eredményező tényezője éppen a fejletlenségéből fakadt, úgymint: olcsó állami vagyont tudtak megvásárolni azok, akik Magyarországon beruházni akartak, olcsó volt a forint és olcsó volt a munkaerő. Így tudtunk egy magas tőkevonzó képességû országgá válni, amely előnyösen illeszkedett be a világgazdaság munkamegosztásába. Ezek a tényezők többé már nem hatnak. Állami vagyon még valamennyi van, de semmiképpen nem annyi, hogy jelentős tőkevonzást fejthessen ki, a forint nem olcsó, a munkaerő már nem olcsó, és immáron a többi ország is felzárkózott a nyitás szempontjából Magyarország mellé. Ugyanakkor Magyarország még nem rendelkezik azokkal a tőkevonzó képességekkel, amelyek a fejlett országokra jellemzőek. Ilyen a fejlett infrastruktúra, az út, vasút, hídhálózat, ilyen a bőséges humán tőke, a kiterjedt világgazdasági nagycégeknek beszállító hálózat, ilyen az egy főre jutó magas nemzeti össztermék. (?)
Szabad emberek
és közösségek Európája
Végezetül a határokon átívelő nemzeti újraegyesítésről szeretnék néhány szót szólni, vagyis az állam és polgár, állam és nemzet viszonyáról. Milyen Európát képzeltünk el a szabadság szempontjából, amikor beadtuk csatlakozási igényünket az Európai Unióhoz? Azt gondoltuk, hogy megszûnik Európában az abszolút területiség elve. Azt gondoltuk, hogy olyan világ lesz Európában, ahol egyetlen állam sem lesz tulajdonosa saját polgárainak, egy olyan Európát gondoltunk el, ahol az identitást nem kizárólag az állampolgárság határozza meg, ha mindezt pozitívan akarom megfogalmazni, azt gondoltuk Európáról, hogy a szabad emberek és a szabad közösségek közössége lesz, azt gondoltuk, olyan Európában fogunk élni, ahol minden embernek joga van, hogy megválassza saját közösségét, és minden választott közösségnek joga van arra, hogy megvédje azt az egyént, aki őt választotta, védje önazonosságát, nyelvét és kultúráját. (...) Azonban nem mindenki gondolta és gondolja el így az európai uniós életet. Sokan vannak, akik nyolc évtized után sem tudják tudomásul venni: amikor területeket szereztek, akkor a területekkel együtt emberek is jöttek. Márpedig miután emberek is jöttek, ezeknek az embereknek van anyanyelvük, van kultúrájuk, vannak hagyományaik, vagyis van nemzettudatuk. És ehhez joguk van. Hasonlóképpen még mindig vannak sokan olyanok, akik azt gondolhatják, hogy az embertelenséget az idő emberségessé teszi, márpedig semmilyen elkövetett embertelenséget nem tesz emberségessé a múló idő. Az elkövetett embertelenséget a tagadás nem teszi meg nem történtté. Ez pedig azt jelenti, hogy semmilyen ilyen jellegû, még akár formális jogszabály hatályának a fönntartása nem engedhető meg. Ezért a Benes-dekrétumokhoz hasonló szabályok Európában nem maradhatnak meg. Nem azért, mert ez nekünk nem tetszik és a mi meggyőződésünkkel ellentétes, hanem azért, mert ezek a szabályok igazolhatatlanok és egész egyszerûen védhetetlenek. Ami nem igazolható és nem védhető, az nem lehet életképes az Európai Unión belül.
Van ellenpélda is: a Vajdaság autonóm képviselőháza ez év március 24-én hozott olyan döntést - bár Szerbiát úgy tartjuk számon, mint amely ország még messze van az Európai Uniótól -, amelyben kimondta, hogy minden, a kollektív bûnösség elvén alapuló jogszabályt hatályon kívül kell helyezni.
Nemzeti érdeket védő
magatartás
Végezetül azt szeretném önöknek elmondani, hogyan fogjuk a nemzeti értékeinket érvényesíteni az európai unión belül, tekintettel arra, hogy 2004. május elsejével Magyarország tagja lesz az uniónak. Mit kell Magyarországnak tennie az integráción belül, hogy érvényesíteni tudja a nemzeti érdekeit. Először világosan kell tudnunk a céljainkat meghatározni. A csatlakozással egyik célunk az volt, hogy Magyarország minden polgára nyertese legyen a csatlakozásnak, tekintettel arra, hogy a csatlakozásra való alkalmasság árát Magyarországon mindannyian megfizettük. Nem akarjuk, hogy a csatlakozás után Magyarország szétbomoljék, kettéváljék nyertesekre és vesztesekre. De mindehhez kormányzati lépésekre van szükség, mert Magyarország polgárai nem lesznek automatikusan nyertesei a csatlakozásnak. És tudnunk kell azt is, hogy az Európai Unión belül nemzetiérdek-védő magatartásra, irányvonalra van szükség, ugyanis ott mindenki így viselkedik és így gondolkodik. A hajbókolás, a moszkovita reflexek, a mindenáron megfelelni akarás csak hátrányokat rejt magában. Az ilyenfajta viselkedés nem egyszerûen önbecsülésünket fogja sérteni, hanem kézzelfogható, húsba vágó következményekkel jár, mert gazdasági hátrányokat okoz: ezerszám elvesztett munkalehetőségekben, nem Magyarországon megvalósuló beruházásokban, tönkremenő vállalkozásokban ölt majd testet. Éppen ezért kell néhány szót szólnunk arról is, hogy kikkel kell nekünk szövetkezni az Európai Unióban. Bár minden megbecsülésem és szeretetem a közép-európai együttmûködésé, amely számunkra oly kedves lelkiállapot, érzés és hangulat marad, azonban a közép-európai tartós együttmûködés nem alkalmas érdekérvényesítő módszer az Európai Unión belül. Mert ott nem földrajzi régiók állnak egymással szemben, hanem ügyről ügyre alakulnak ki kis koalíciók és együttmûködési megállapodások. Minden egyes gazdasági kérdésben külön alkuk jönnek létre. Magyarországnak tehát nem egy-egy régióhoz kell magát kötnie, hanem minden egyes alkuban bátran, okosan és józanul kell képviselnie a magyar nemzeti érdekeket. Sokkal bonyolultabb, többlépcsős játszmákat eredményez ez, mint amihez az európai integráción kívül mi, magyarok hozzászoktunk. Az unión belüli küzdelmeknél sem a méret, sem a földrajzi elhelyezkedés automatikusan nem lesz meghatározó, mindig minden ügyben nekünk kell megtalálnunk a helyünket, az érdekeinket és a szövetségeseinket. Ehhez pedig az kell, hogy mindig tisztában legyünk azzal, mit követel a magyar nemzeti érdek.
Összességében és lezárásképpen azt szeretném mondani önöknek, hogy egy esztendővel a csatlakozás előtt olyan időszakban vagyunk, amikor Magyarországon összefogásra lenne szükség annak érdekében, hogy megszorítások helyett a fejlesztések irányába mozduljon el a magyar gazdaság, összefogásra van szükség ahhoz, hogy nemzeti összetartozásunkat megerősíthessük és a nemzeti újraegyesítést folytathassuk.
(Elhangzott Tusnádfürdőn 2003. július 25-én)
Gazdakör: Tûzelhalás Sepsiszentgyörgyön (Idényben)
Papp Antal Borvíz utcai lakása kertjébe invitált, hogy megmutassa a féltve ápolt gyümölcsfáit ért ,,támadást?. Tûzelhalásnak nevezi ő a körte-, majd az almafákon mintegy két héttel ezelőtt megjelenő levél-, gyümölcs- és ágelszáradást. Tapasztalatból tudja, hogy a megbetegedett ágak minél hamarabbi eltávolítása lehet a megoldás, ám - amint felvételeinken is látszik - újabb és újabb ágak esnek a betegség martalékává. További vészjós jelek, hogy a nemes besztercei szilva gyümölcse éretlenül hullott a földre, s a nemes mogyoróbokron is a száradás tünetei mutatkoztak.
A nyugdíjas kertész, aki az enyedi gazdaiskolában elsajátított valamit a kertészkedés csínjából-bínjából, tulajdonképpen segítségkérés miatt fordult a nyilvánossághoz, úgy látja, nagyon kedvezőtlen folyamat indult be. Hiszen a szomszéd kertekbe átpillantva is látunk hasonló beteg fákat. Pedig elmondása szerint gyermekeinkre, unokáinkra a természet eme értékeit érdemes elsősorban átörökíteni, a növények, fák szeretetével együtt. De mi lesz, ha még a gondosan ápolt fák is elpusztulnak?
A szakvéleményezési kérésen túl (mit használjon, hogy megfékezze a betegséget) egyfajta felszólításként is szolgálni kíván, érzékennyé tenni mindazokat, akik tehetnek és tenni akarnak a gyümölcsfák megmentése érdekében.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép