Riport: Cserbotosok unokái Kézdiszárazpatakon

2003. július 29., kedd, Archívum 2003–2007

Megkövetjük azt, aki rosszallja, ha a faluközösségre használjuk a Kászon vize mentén amúgy jól ismert jelzőt. A nagyapák-dédapák még dicsőségként könyvelték el, hisz köztudott, hogy a Torjai-hegység lábánál elterülő falu lakóinak évszázadokon át az erdőkitermelés volt az egyik foglalatossága. Cserefa bottal hasogatni a gömbfát férfias munka. S aki azt hiszi, hogy Felső-Háromszék e falujában megállott az élet, téved. Ráhangolta magát a szárazpataki ember is a jelen koordinátáira, nagyon változatosan zajlanak a hétköznapjai.
Ki aratja le a gabonát?
Beérett már a kalászosok egy része, aratni lehetne. De nem tudnak, mert senkinek sincs kombájnja. Mind mondják, Szárazpatak mindig a legutolsó szokott lenni a Kézdiszentlélekhez tartozó falvak közül.
- Először az enyém, másodszor is az enyém, s csak harmadszor kerülhetünk sorra mi. Nem küldhet nekünk ide olyan arató-cséplőt a szentléleki polgármester, amely oda szerződött vagy oda ígérkezett. S ha meg is kezdődik az aratás, a sorban állás is megkezdődik: kiét vágja le hamarabb. Érthető a versengés: mindenki attól fél, hogy kárba vész a gabonája, még amíg lábán áll a mezőn.
A kombájnosok félnek is egy keveset a szárazpataki határtól. Többecske itt a keskeny földcsík, felhagyták az évek alatt a felső határt, a földek zsúfolva az alsó részen találhatók. Nincs olyan keskeny gabonacsík, amelyet ne lehetne géppel levágni. Beígérkezett egy altízi kombájnos, de nem tartotta be ígéretét.
- Milyen egyébként a szárazpataki határ?
- Eléggé szépek a pityókák - mondták. Idén jóval kevesebbet ültettek, mert sok helyütt a pincében elrothadt az ültetni való. Helyette majdnem minden határban tavaszárpát kellett vetni. Rozsot itt nem termelnek. De nagy kárt tesznek a termésben a vadak. A szarvas nap mint nap kirágja a földből a répát. Kukoricát itt csak a kertekben lehet termelni. Még a drótkerten is át akarnak törni a vaddisznók. Pusztít itt mindenfajta vad - panaszkodtak a kapuban álló emberek. Az alsó határban, lenn, a Kászon vizén túl nem kellett jönnie a vadnak, megtették ott a magukét a polyáni esztenák mellett garázdálkodó házi disznók, megmocskolták a termést. Reklamálhat a gazda, mehet, ahova akar, mert nagyon kevés a remény, hogy kárpótolják veszteségét.
- Az államnak is törődnie kellene, hogy intézményesen, szervezetten védje a termést. A magántermelő értéke országos érték - vélik a szárazpataki gazdák.
Ez fordulat?
- Azt hirdették a rendszerváltás után, hogy gyökeres fordulat következik be az állattenyésztésben is, s hogy érdekeltté teszik a termelőt - így az elégedetlenkedő helybeliek. - No, jól megsegítettek, mondhatjuk. Valósággal letörte az állam az állatok élősúlyban való felvásárlási árát. Itt 26 000 lejt ígérnek a szarvasmarha kilójáért, 17 000-ért vásárolják fel a sertést. Ne írja be az újságba a mi nevünket, de meg kell mondanunk, hogy gazember világ van mifelénk. Százezeren felül kérnek egy kiló első osztályú húsért? A mi hátunkon élnek a vágóhidak, a húsfeldolgozók, a román húsipar!
A szárazpataki ember nagyon ragaszkodik minden állathoz. A falunak két fejőstehéncsordája van. Meddőcsordájuk - amely Kővárral közös - fenn van a Nagymély patak völgyfejében, a Baramáté nevû helyen. Juhesztena három van fenn, a Konyik nevû legelőn. Messzebb vannak a falutól, ezért nem tudnak nagy kárt tenni a határban. A szárazpatakiak nem alakítottak szarvasmarhatartó egyesületet. Félnek már minden közöstől. A Covalact Rt.-nek adják tejüket, de elfogyott már a türelmük az állami támogatást várni-kérni-lesni. Márciustól csend van, nem adják...
Két gazda szolgája
Opra András Szárazpatak egyetlen képviselője a szentléleki tanácsban, és a helybeli római katolikus egyház gondnoka. Arra kértük a képviselőt, foglalja össze a falu közügyeire vonatkozó eseményeket.
- Idén én nem panaszkodhatom, kaptunk jócskán pénzt is, segítséget is a szentléleki polgármesteri hivataltól. Mindenki, Szász Szilveszter polgármester úr is mellénk állt bajainkban. Több mint negyvenmillió lejt osztottak le a költségvetésből. Abból javíttatjuk a kultúrotthon épületét. Van éppen elég baj vele: vakolás, tető, bádogosmunka, ajtók-ablakok kicserélése és egyebek. A szociális segélyben részesülő kilenc személy is itt dolgozik. Közmunkára mindig szükség van. Sok lelkes fiatal feliratkozott a tavasszal, ha aprómunkásra lesz szükségem, csak szóljak, és jönnek. Nekem is, a falunak is az az óhaja, hogy az augusztus 24-i búcsúra kész legyen a terem. Szent Bertalan napja a falu legnagyobb nyári ünnepe.
Három hidat is kellett építeni a faluban - tudtuk meg. Egyiket Felszegben, másikat a központi részen. Alszegben a negyediken, a Zsilipárkon épp most dolgoznak. A polgármester már küldött is erre a célra négy betonelemet.
Mint 1968 előtt
A falu másik gondja az ,,egyesülés?. Szárazpatak és Kézdikővár közösen akar az önállósulás útjára lépni, vissza akar térni a megyésítés előtti állapotokra, amikor a két településnek közös adminisztrációja volt. A képviselő elmondta, hogy a megyénél is ismerik óhajukat, és folyamatban van már a papírformaságok elkészítése is. A szentléleki tanács is támogatja, a község lakói népszavazáson nyilvánítják ki véleményüket erről.
- A lélekszám és a gazdasági erő is megfelelne az igényeknek - folytatta a képviselő. - Csak nálunk van két pékség, két malom, több kft., van vagy húsz traktor és egy holland asztalosmûhely. Kővárnak is van jó gazdasági ereje. Mi még voltunk együtt 1968 előtt. A két egyháznak hét esztendeje közös papja van: Dróczi László. Nagyon korrekt ember, és nagyon szeretik mindkét faluban.
Gondnoki minőségében mondta el Opra András, hogy mind a templom, mind a papi lakás állapota megfelelő. Utóbbit tavaly tatarozták, 17,2 hektár egyházi erdőt vissza is mértek. Olyan vegyes erdő, van benne bükk is, fenyő is. Bélyegeztek belőle 30 köbméter fát, kivágása és értékesítése igen sürgető, mert hatmillió lejjel adósa az egyház az erdészetnek.
Ha már az erdőről esik szó, el kell mondanunk, hogy a faluban olyan társulást készülnek alakítani, amely felvállalná a közösség mindenféle erdővagyonának gondozását, hivatalos dolgainak intézését. Neve Cserbot lenne. Jól gondolkoznak a szárazpatakiak, hisz van ott 256 hektár közbirtokossági erdő, 371 hektár magánerdő, 86 hektár legelő.
Szárazpatakon
nem állott meg az idő
- Nagyon szép ifjúsága van a falunak, csodákat lehetne mûvelni velük, ha kerülne, aki élükre állna - nyilatkozta Csurulya Ferenc megbízott kultúrigazgató. - Én teljesen jószántamból, önként vállaltam el a falusfelek kérésére ezt a megbízatást. Megtiszteltetés számomra segíteni-irányítani a falu magyar közmûvelődési életét. Az az igazság, hogy szeretem ezt a munkát, és ennek előtte még vőfélyeskedtem is. Kiváló munkatársnak bizonyult Bartók Etelka nyugalmazott pedagógus. Az év elején, tavasszal közösen rendeztünk kosarasbált, táncmulatságokat. A tanítónő táncot is tanított be a fiataloknak. Nagyon drukkolunk, hogy a búcsúra valahogy elkészülhessen a terem, mert akkor újra kitesz magáért a szárazpataki ifjúság. Meg kell jegyeznem, hogy egyelőre a javítási munkálatok elég lassan folynak. Vannak távlati elképzeléseink is. Mi is szeretnénk már falunapot szervezni, hogy itt láthassuk a templomban és a kultúrházban azokat a szárazpatakiakat, akiknek a bölcsőjét itt ringatták, de a sors más vidékre sodorta őket. Hiszem, hogy a mindennapi nehéz munka mellett lesz ezután is kultúrélet ebben a faluban... Nehogy valaki azt higgye, hogy Szárazpatakon megállott az idő...
Mi van az utánpótlással?
Márton Erzsébettel, Szárazpatak óvó nénijével beszélgettünk, aki még két esztendeig készíti kicsinyeit a helybeli Opra Benedek-iskola első osztályába. Ki más, ha nem ő a leghivatottabb arra, hogy az utánpótlásról szóljon?
- Öt első osztályba induló gyermekem van, és két magyar anyanyelvû cigánygyerek. Sok rendes, okos és tehetséges cigánygyerekem van. Nincs és nem is lesz baj itt nálunk az utánpótlással. Tizenhét gyermekem marad az óvodában, de jön még cigánygyerek is, úgyhogy leszünk vagy huszonöten!
Bekopogtattunk volna az iskolába is, de oda most beköltözött a csend. Bíró Levente igazgatót sem tudtuk megkérdezni őszi gondjaikról. Összefutottunk azonban az iskola két régebbi tanulójával, egykori interjúalanyunkkal, Kovács Károllyal és testvérével, Erikával. Előbbi utolsó éves a gyulafehérvári kántorképzőben. Lánytestvére apácaképzőbe jár Magyarországon.
- A gyermek olyan szépen énekel és zongorázik a templomban - jegyezte meg a gondnok. - Édesanyja, Kovács Mária a szárazpataki harangozó.
*
A falukapuban, a Loredana bár előtt Benedek Jánossal beszélgetünk. Nézzük a megrozzant buszmegálló épületét. Oldalán felirat: ,,Székely sz... a magyart!? No de nem ez a fontos, hanem az, hogy már helyben van az építőanyag, és a polgármester azt ígérte, újraépíti a buszmegállót.
Benedek János elmondta, még néhány kilométeres útszakaszt kell megépíteni Hargita megye felől, és megnyílik az idegenforgalom Csík és Felső-Háromszék között.
*
Karincája alatt jó nagy tál almás tésztával fut át az úton egy idős asszony. Népszerû sütemény ilyenkor, amikor hull a fáról az alma. Tenyérnyi szeletet nyom a riporter kezébe.
- Egyék - mondja -, jusson eszébe, hogy jólelkû nép lakja Szárazpatakot.
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-07-29: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás