Bözödi GyörgyPeriszkóp: Székely vértanúk - 1854

2003. július 31., csütörtök, Archívum 2003–2007

A székely vértanúk emléke az utókor köztudatában általánosan a Török János, Horváth Károly és Gálfi Mihály személyéhez fûződik, akiket 125 évvel ezelőtt, 1854. március 10-én végeztek ki Marosvásárhelyen. De ez csak nyitánya volt a Habsburg-önkényuralom vérengzésének: április 29-én Sepsiszentgyörgyön kivégezték Várady Józsefet és Bartalis Ferencet, majd május 27-én ismét a marosvásárhelyi hóhér mûködött: a Háromszékről bilincsekben ide hurcolt Bertalan Lászlót és Benedek Dánielt akasztotta fel. Törökék kivégzésének és sírjának helyét obeliszk jelzi ma (Jókai Mór verses emléksoraival), és rájuk emlékeztet a Székely vértanúk útja, Sepsiszentgyörgyön pedig emléktábla áll az épületen, ahol Váradyék a siralomházban utolsó éjszakájukat töltötték; de hogy Bertalan és Benedek (akik megszöktek a sepsiszentgyörgyi börtönből, és ezért nem végezhették ki Váradyékkal együtt) porai hol nyugszanak, azt senki sem tudja, sehol emlékjelük nincsen. Bizonyára azért, mert míg az előbbiek az értelmiségi vagy birtokosabb réteghez tartoztak, és a közéletben is szerepet vittek, utóbbiak egyszerû földmûvesek lévén, a mozgalom közkatonáiként áldozták fel életüket. (Annál méltóbbak rá, hogy emléküket ne felejtsük!) Így tehát nem (az obeliszken megörökített) három, hanem összesen hét vértanúja volt a székelyföldi összeesküvésnek. Emléküket most együtt idézzük fel. (?)
Kossuth Lajos 1851 júniusában megbízta Makk József tüzérezredest az egész országra kiterjedő előkészület megszervezésével. Az ,,évszakrendszer? szerinti szabályzat az ország területét 12 hónapra osztotta, melyből Erdélyre három jutott. A Székelyföld egy hónap lett, és négy hétre oszlott (Udvarhely, Maros, Háromszék és Csík székek), a hetek pedig napokra, órákra és percekre. A felülről lefelé épített titkos szervezet tagjai csak közvetlen felettesüket ismerhették személyesen, mással tilos volt beszélniük. A szervezéssel megbízott emisszáriusok Havasalföldön át szivárogtak be, magukkal hozva Kossuth felhívásait, Mazzini proklamációit meg bizonyos ,,Kossuth-dollárnak? nevezett nyomtatványokat, melyeknek ellenében készpénzzel kellett fizetni itthon a mozgalom céljaira, abban a reményben, hogy a felkelés után értékét majd visszatérítik. A székely vidékek megszervezését Ruzicska Mátyás (álnéven Rózsafi) végezte, aki már Kossuth nyilatkozata után egy hónappal megjelent Háromszéken, és felvette a kapcsolatot a megbízhatóknak vélt emberekkel.
A székelyföldi hónap főnöke Török János lett, a marosvásárhelyi református kollégium tanára, aki pap létére már 1848-ban a városi nemzetőrség megszervezését irányította, majd a császári megszállás idején túszként került Szebenbe, ahonnan Bem tábornok katonái szabadították ki. Az összeesküvésbe is főleg a marosvásárhelyi tanulóifjúságot szervezte be. Gálfi Mihálynak - ki egyébként Török János sógora volt - az udvarhelyszéki hét szerepe jutott. A martonosi Gálfi Erdély-szerte közismert névvel rendelkezett. A reformkorszakban a szabadelvû Erdélyi Híradó címû kolozsvári lap ,,levelezőjeként? okos észrevételekkel bírálta a közéletet, majd a szabadságharc idején Bem lapjában, a Honvédben írt meggondolkoztató cikkeket a székelyföldi jobbágy-zsellér viszonyokról. S emellett kiváló vívómester, kortársai főleg ezt csodálták kolozsvári jogászdiák korában. Elfogatásáról is így értesíti egymást Erdély akkori két legbefolyásosabb arisztokratája (báró Apor Károly levele Marosvásárhelyről gróf Mikó Imréhez; 1852. február 21.): ,,?a szellem itt egyáltalában véve Kolozsvárhoz mérve rossz, az elfogatások is mutatják, mert az itteniek mégis a jobb társaságból valók voltak, elvitték őket mind Szebenbe és semmit sem tudni felőlek, Udvarhelyről is három becsübiztost fogtak el, kik között legnevezetesebb Gálfi, ki egykor Kolozsvárt jó vívnök volt?? De Gálfi nemcsak a karddal, hanem szellemével is jó ,,vívnöknek? bizonyult, mint már szóltunk róla. Most még hadd idézzük fel annak az emlékezetét is, hogy Petőfi Sándor tragikus nevezetességû július 30-i, székelykeresztúri utolsó vacsoráján Vargha Zsigmond házánál, a nevezetessé vált kerti körtefa alatt együtt voltak vendégek, mint három jó barát: Petőfi, Zeyk Domokos és Gálfi Mihály. Tudjuk, hogy másnap Segesvárnál mi történt: Petőfi eltûnt, Zeyk Domokos hősi küzdelmének és halálának emlékét ma is hirdeti Héjjasfalva végén a külön emlékoszlop, Gálfi életben maradt, és folytatni akarta azt, ami oly hirtelen félbeszakadt.
A legfiatalabb vértanú, Horváth Károly még tanuló volt Marosvásárhelyt, és az összeesküvésbe úgy került bele, hogy nagyra tisztelt tanáránál, Török Jánosnál lévén kosztosdiák, kiérdemelte tanára bizalmát, aki aztán beavatta őt a titkos tervekbe. A tanítvány nem is bizonyult méltatlannak a nehéz feladatra, mert az évekig tartó fogság alatt sem tudtak az osztrák hatóságok bajtársai ellen terhelő vallomást kicsikarni belőle. Reá a háromszéki és miklósvárszéki főnökség, azaz egy hét feladata jutott, hogy annak napjait, óráit és perceit megszervezze. Fiatal szíve buzgalmával állott be a nagyok mozgalmába. 1850 őszén, szüret ürügyén az ő balavásári szőlőjében, a Kis-Küküllő melletti szép hegyoldalon tartották meg a székelyföldi összeesküvés főnökei első és legnagyobb méretû találkozójukat. (?) ,,Hogy a balavásári szüretnek mily befolyása volt a székelyföldi összeesküvésre, az kitûnik abból, hogy midőn a vallatások ideje elkövetkezett, a legterhelőbb vád egyesek ellen az volt, hogy ha csak egy félórára is, jelen voltak Balavásáron a szüreten? - jegyzi fel egy kortárs.
A nagyméretûleg megkezdett szervezkedésnek azonban nem voltak meg a reális alapjai, feltételei. (?)
Hamarosan a külföldön székelő ,,láthatatlan kormány? is felfigyelt az itthoni szervezési hibákra. A helyrehozást úgy remélték, hogy Makk mellé - vagy fölé - katonai parancsnokká kinevezték az emigrációban (akkor éppen Londonban) élő Gál Sándort. (?)
Ilyen felkészültség után tette át székhelyét Konstantinápolyba, hogy közelebbről irányítsa a szálakat Erdély felé. Ez csak Havasalföldön át történhetett. Reménye annál reálisabbnak látszott, mert égetően időszerû volt a Duna-völgy népeinek közös összefogása az elnyomók ellen. A Londonban székelő Európai Demokrata Bizottság, amelynek Kossuth és B?lcescu is tagja volt, 1851 nyarán kiáltványt intézett a román néphez, hogy harcoljon az önkényuralom ellen, és ebben a harcában szövetkezzék a magyarokkal, olaszokkal, görögökkel és más népekkel. Majd a Gálnak a Kossuth által adott novemberi utasításai közt is a legfőbb helyet a román néppel való kibékülés és együttmûködés foglalja el, igen megszívlelendő alapon. De változnak a politikai helyzetek: december elején III. Napóleon államcsínye, majd diktatúrája szétfoszlatja az európai demokratikus összefogás reményét. Havasalföldön pedig a Bibescu helyébe lépő ?tirbei herceg osztrákbarát érzelmeket mutat, és segítséget nyújt az ottani magyar emigránsok mûködésének felszámolásához. Így fogják el december végén Bukarestben Nagy József szabómestert, akinél Makk szállása és irományai voltak. Ezekből az iratokból sok mindenre fény derült. De az osztrák nyomozóknak már alig volt szükségük - a sok apróbb besúgások után - újabb bizonyítékokra, hisz november 18-án Regensburgban árulás nyomán elfogták az egész országos szervezet fő irányítóját, Piringer-Patakyt, s nála megtalálták a szervezkedés résztvevőinek névsorát. (Piringer-Pataky pár hét múlva életével lakolt.)
Az osztrák hatóságok ilyenformán szinte kezdettől értesülve voltak az összeesküvésről, csak várták annak kibontakozását, hogy minél több ember kivégzésével, fogságba vetésével rémítsék meg az ország népét. A nyomozásokat báró Heydte, a Székelyföld katonai parancsnoka oly nagy buzgalommal és kegyetlenséggel irányította, hogy méltán kiérdemelte a székelyek Haynauja nevet. (Így állott most bosszút azért, hogy 1848 telén Gábor Áron ágyúival legelőször őt futamították meg.) Az összeesküvés vezéregyéniségeinek elfogására egész Erdélyben egyetlen napon, 1852. január 24-én került sor, mégpedig azért egyszerre, nehogy közülük valamelyik értesüljön a másik letartóztatásáról, és alkalma nyíljon a bizonyítékok eltüntetésére vagy a szökésre. A többiek elfogását későbbre hagyták, mivel a börtönök telve voltak; a százszámra történt elhurcolások naponként folytak szinte két éven át, állandó rettegésben tartva a népet. Az elfogottak túlnyomó többsége a székelyföldiekből került ki, mert Erdély többi részén (Kolozsvár és Arad kivételével) nem épült ki jelentősebb összeesküvő szervezet. Emiatt került aztán később az egész mozgalom székely összeesküvésként a köztudatba. A foglyokat, köztük több nőt is - Marosvásárhelyről Török János nejét, Gálfi Rózát, Kenderesi Eleknét és Hajnal Rózát (aki főleg Moldván keresztül végzett fontos futárszolgálatokat) - Szebenbe hurcoltatta báró Heydte, ahol elítéltetésük előtt két évig gyötörték és vallatták őket a fogházzá átalakított klastromokban. A vizsgálat szigorú lefolytatása végett a bécsi kormány Galíciából rendelte ide a hírhedt Stapferner auditort, aki előzőleg a galíciai Habsburg-ellenes forrongások elfojtásával szerzett nagy tapasztalatot a népmozgalmak könyörtelen elnyomásában.
A hosszú vizsgálatnak és tortúrának 1854 tavasza vetett véget, amikor a szebeni tüzérkaszárnya udvarán két-három század kivonultatása mellett felolvasták az ítéletet az összegyûjtött foglyoknak. A kötél általi halálra ítélt főbb vádlottak mellett 5-től 18 évig terjedő, nehéz vasban töltendő várfogságot róttak ki mintegy ötven vádlottra; köztük Kenderesi Elekné tíz, Török Jánosné és Hajnal Róza fejenként tizenkét évet kapott. A monarchia különböző várbörtöneibe hurcolták szét őket - Josefstadtba, Kufsteinba, Olmützbe. A halálra ítélt Törökéket pedig Marosvásárhelyre hozták, hogy ,,tettük színhelyén? végezzék ki őket.
A kortársak megrökönyödve látták, hogy a város közismerten császárhû főbírája, Lázár János, aki már az elfogatásoknál is szerepelt, milyen nagy buzgalmat fejt ki az akasztófák felállításánál. A véletlen most úgy hozta, hogy a levéltárból előkerültek más bizonyítékok is: ő fedeztette a várossal a vértanúk kivégzésének ,,költségeit?, ami 57 forintra és 25 krajcárra rúgott. Ugyancsak előkerült egy másik nyugta május 27-ről, mely a sepsiszentgyörgyi ,,Birtalan László és Benedek Dániel felségsértésért lett kivégeztetése alkalmával tett költségek? elszámolását tartalmazza. A városnak, úgy látszik, sok rendkívüli terhet kellett viselnie 1854 tavaszán.
(1979)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép