Illyefalvi Transsylnavia SzabadegyetemKözélet: Sokszínûség, tolerancia, versenyhelyzet

2003. augusztus 1., péntek, Archívum 2003–2007

Hogy előnye vagy hátránya egy bizonyos régiónak, országnak, hogy sokféle, többvallású nép él benne, az a huszadik század végére jószerével eldőlt: a különbözőség gazdagít, egymás megismerése, kultúrájának, hitének tisztelete elvezet a másik emberhez, a népekhez, etnikumokhoz, és békés, nyugodt együttélést hoz. A Transsylvania Nyári Szabadegyetem tegnapi vitatémája nagyon leegyszerûsítve arról szólt: Erdély etnikai, vallási sokszínûsége kiegészítheti-e egymást, egészséges versenyhelyzetet teremt-e népei számára. Az előadók: Horváth Andor, Ovidiu Pecican, Zeno Fodor, Paul Philippi, Bíró Béla, Mircea Suh?reanu e témakört járták alaposan körül Szokoly Elek vitavezetésével.
A transzszilvanizmus eredetéről, a magyar irodalmi életre gyakorolt hatásáról beszélt Horváth Andor kolozsvári egyetemi tanár. Meglátása szerint a transzszilvanizmus valójában azt szolgálta, hogy az Erdélyben maradt magyar írótársadalom számára célt, feladatot, a létezésen túli megmaradáshoz életlehetőséget teremtsen. Érdekes módon a szász írók akkor is támogatták ezt, a románok kevésbé. A Magyarországtól független irodalmi élet csak a második világháború után vált - külső kényszer hatására - az anyaországgal, illetve az egységes magyar irodalommal való szerves kapcsolat akadályává, s ezt a rendszerváltozások el is söpörték - ma már legfeljebb lakhely megjelölésére használják az írók - mondta. A transzszilvanzimus ma a legnagyobb rokonszenvnek a szász írók körében örvend, a románok mintegy negyede fogadja el, s a magyaroknak meg fele, holott Európa-szerte egyre nagyobb teret hódít az az elv, miszerint a patriotizmus egyetlen elfogadható formája a lokálpatriotizmus - görgette tovább a vitát Szokoly Elek.
Ovidiu Pecican kolozsvári történész az erdélyi kisközösségek évszázados múltját, jól meghatározott szabályok szerint folyó életét, a regátitól teljesen eltérő voltát boncolgatta, arra a következtetésre jutva, hogy Erdély a különböző identitások alagútja. Paul Philippi bukaresti német származású történész Erdély pluralista jellegéről beszélt, és felidézte a Nemzeti Megmentési Front 1989. decemberi tízpontos kiáltványát, melyben e megfogalmazás néhány napig mintegy evidenciaként szerepelt, hogy aztán kikopjon belőle, akárcsak a fordulat utáni hivatalos román politikai diskurzusból is.
Zeno Fodor a marovásárhelyi Székely Színház, majd az Állami Román Színház megalakításának körülményeit felelevenítve a kétfajta színjátszás egymásra gyakorolt kedvező, megtermékenyítő hatásáról beszélt, s az egészséges versenyszellem kialakulásáról.
Bíró Béla egyetemi tanár - Andreas Gross svájci európai parlamenti képviselő autonómiajelentéséből kiindulva - az autonómiát a megmaradás legbiztosabb esélyeként emlegette. A híres svájci kantonoknak köszönhetően közel kétszáz év alatt alig változtak az ország nyelvi határai. Elismerte, a svájci modell sem alkalmazható Erdélyre, de a kétnyelvûséget mint kommunikációs lehetőséget el kellene fogadtatni. Mircea Suh?reanu véleménye szerint az egyesülés után Erdély felolvadt Romániában, ami sem a provinciának, sem az országnak nem vált hasznára, hisz e csatolt tartomány még a monarchia perifériáján is - annak minden hátrányával - fejlettebb volt, mint a Regát, mûködő önkormányzatai voltak, híres volt vallási és etnikai toleranciájáról. A vitába bekapcsolódó Adrian Cioroianu bukaresti egyetemi tanár, történész kifejtette, szerinte a svájci modell ma már Romániában alkalmazhatatlan. Ami meg Erdély Romániában való felolvadását illeti - jelentette ki -, sok mindenen múlott. Egyebek közt Iuliu Maniu emberi gyengeségén is. Az akkori román politikát a bukaresti liberális Ionel Br?tianu uralta, s az európai nagyhatalmaknak, különösképpen Franciaországnak egységes nemzetállamra volt szüksége ebben a térségben, nem a német modell szerinti föderatív államra. Hogy ez mára teljes mértékben eltorzult, hogy Bukarestnek túl nagy a hatása az ország életében, hogy mára szinte megszûntek az önálló életet élő városok, közösségek, arra vall, hogy a XXI. század új kihívásokat jelent nemcsak az egyéneknek, de az országoknak is.
A jelen lévő fiatalok néha jól irányított, időnként sértettséget sugalló kérdései, megjegyzései azt mutatják, nemcsak az együttélésnek vannak még korlátai mifelénk, de a történelmi, nemzeti mítoszokkal való leszámoláshoz is hosszú út vezet.
Simó Erzsébet
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép