Alig zárult le a kedvezménytörvény hosszadalmas vitája - a végeredményt a magabiztos Adrian N?stase ,,győzelemként? értékelte, míg a magyar fél magyarázta a bizonyítványát -, máris újabb feszültségek jelentkeztek a román-magyar viszonyban, mutatva, hogy a kapcsolatrendszert leküzdhetetlen előítéletek terhelik, rögeszmék, félelmek, mániák, nehezen elfojtható aggodalmak. Arra a hírre ugyanis, hogy Magyarország szeretné nyomon követni Románia uniós csatlakozásának folyamatát, a román diplomácia vezetője ingerülten csattant fel, kifejtve, hogy bizonyos magyar politikusokban ,,nehezen elfojtható ösztönök? munkálkodnak, s hogy Magyarország érdekelt lehet ugyan megfigyelőként a csatlakozási folyamatban, de nem lehet beleszólási joga, nem lehet már újranyitani a lezárt fejezeteket (?). Ha megpróbáljuk kívülállókként nézni az egészet, elképedhetünk. Már ha egyáltalán képesek vagyunk kívülállókként szemlélődni. Olyan a helyzetünk, mint a bátorító emlékezetû Vlad ?epe? karóba húzott áldozataié. ?k is szemlélődhettek darab ideig, miközben a karó egyre mélyebbre fúródott beléjük, és a végeredmény egy pillanatig sem volt kétséges?
Egészen pontosan miről is van szó? A magyar külügyminisztérium szóvivője ,,aktív megfigyelői stásusról? beszél, ,,amelyet Budapest és az unió számos közös érdeke is indokol, főként a környezetvédelem, a határátkelés, a regionális együttmûködés és a közlekedés területén?. Álljunk meg a környezetvédelemnél, amely - ezt ,,kívülállóként? is, a helyzetbe vetettként (ti. szenvedő alanyként) is megállapíthatjuk - Románia csatlakozási tárgyalásainak egyik legproblematikusabb fejezete lehet. Magyarország heves érdeklődése abból is fakadhat, hogy a szennyezett hazai folyók - a Maros, a Körösök, mellékfolyóik - a Tiszát is szennyezik. Ne feledjük, még le sem ülepedett jóformán a nemrég Tiszát mérgező cián, s azóta hány szennyeződés történt? S hány történhet még főként, ha beindul a hírhedett verespataki aranybánya!
A környezetvédelem iszonyú sokba kerül, de akkor is elkerülhetetlen - s nemcsak azért, hogy Románia (most teljesen mindegy, milyen feltételekkel) csatlakozzék az unióhoz, hanem állampolgárai védelme miatt is - a szûrőberendezések, tisztítóberendezések üzembe helyezése a környezetszennyező vegyi üzemeknél, színesfém- és ércbányáknál. A hagyományos bizánci stílusú politizálás ebben az esetben ott téved, hogy ha sikerül is eredményeket elérnie, legfeljebb csak önmagát csaphatja be ideig-óráig, hiszen a környezetet szennyező gyárak és üzemek mindenféle szerződéstől, csatlakozási tárgyalástól és diplomáciai sikertől függetlenül tovább szennyezik a levegőt, a vizeket, a környezetet, ellehetetlenítve elsősorban az ország (!) polgárainak életét. Már régóta átfogó környezetvédelmi stratégiát kellett volna kidolgozni, hogy igénybe lehessen venni az ezen a területen egyáltalán nem csekély uniós támogatásokat. A kérdés nem magyar ügy, hanem Románia belügye. A helyzet romlásának következményei viszont érinthetik a szomszédos Magyarországot is. És itt vagyunk ebben a környezetben természetesen mi, romániai magyarok is, akiknek egyáltalán nem mindegy, hogy Románia milyen eredményeket ér el a csatlakozási tárgyalásokon. Hiszen tudható - 14 esztendő káosz után -, hogy az ország számára az unió felé vezet az egyetlen út. De az is teljesen világos, hogy ábránd (s önmagunk becsapása) azt hinni, hogy a román politikára ,,a mûvelt Nyugat? bárminő nyomást gyakorolhat. A csatlakozás legfeljebb a román demokratizálódási és alaposan megkésett modernizációs folyamatokat segítheti elő. S a civil társadalom megerősödését. Abban a helyzetben viszont, amikor a román politika egyik legsikeresebb embere, Mircea Geoan? külügyminiszter a legtermészetesebb kérdésfelvetésre is ingerülten csattan fel, nehéz elhinni, hogy ez a közeljövőben bekövetkezhet. Ugyanis ,,nehezen elfojtható ösztönök? a kormány tagjaiban, sőt az állam elnökében is munkálnak. (Lásd Iliescu elnök legújabb, holokauszttal kapcsolatos vélekedéseit, amelyek a román-izraeli viszonyban érzékelhetőek, és károsan befolyásolják Románia megítélését a világban. A többi szó?)
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.