Amiről eddig jobbára csak mi beszéltünk, s meglehetősen fanyagolva, ferde szájtartással és fél szívvel a mai magyar külpolitika potentátjai - a kettős állampolgárság kérdése -, hirtelen címoldalas téma lett a magyar médiákban, s reggelre kelve, az összes fogható magyarországi tévécsatornán változó vehemenciájú politikai vitákat, vélekedéseket követhetünk a témáról.
A vitákba - ó, minő korrektség és nagylelkûség! - egyaránt bevonják a kormánypárt és az ellenzék politikusait, szakértőit, sőt, telefonvonalat biztosítanak a ,,közvélekedő? egyszerû magyar állampolgárnak is. Utóbbi kategóriáról még ejtenénk egy-két szót, de elébb lássuk, miként pörgött fel e probléma a nagy nyilvánosság bevonásának kényszeréig a Kárpát-medence térségein.
A dolog genézise két fontos tényező együtthatásában keresendő. Magyarország uniós csatlakozása - már csak hónapok vannak hátra a tényleges integrációig - égető sürgősséggel előtérbe hozta a vajdasági és a kárpátaljai magyarok gondját, kik az erdélyi, felvidéki és szlovéniai sorstársaiktól eltérően valóban szinte hermetikusan elzárattathatnak az anyaországtól, ha nem történik valami diplomáciai mozgás érdekükben. Az egyik megoldás - a mai szocialista kormányzat számára kényelmesebb és kézenfekvőbb - a vízumkedvezmények átmeneti jellegû biztosítása lenne, mely szavatolhatná, hogy akár képletes díjszabásért többszörös és huzamos beutazási lehetőséget kapjanak Szerbia és Ukrajna magyarjai. A másik a kettős állampolgárság intézményének tömegekre szóló kiterjesztése, hiszen a két ország magyar kisebbsége együtt mintegy ötszázötven-hatszázezerre tehető. Nem kell nagy diplomáciai szakértőnek lenni ahhoz, hogy nyugodt szívvel kimondjuk: utóbbi a kézenfekvő, becsületes és megnyugtató megoldás, tekintve, hogy sem a szerb hivatalosság, sem az ukrán hatóságok nem tiltakoznak ellene, nem tesznek keresztbe, mert miért is tennék??! Annál inkább a magyar diplomácia, mely a kedvezménytörvény vesszőfutása után - úgymond - ódzkodik a nyakába venni egy újabb kényelmetlen ügyet, holott a kettős állampolgárság intézménye ellen senki nem tiltakozhatna széles Európában - lévén teljesen bevett gyakorlat, csupán a tartalomban és a megadási módozatokban mutatkoznak különbségek -, s ha a szomszédos országok gyakorlatát nézzük, úgy itt van mindjárt a román példa, mely azt mutatja, hogy ,,szinte a fû alatt? több százezer moldáviai kapott román állampolgárságot, s a procedúrát még könnyítik is a közeljövőben.
De Bársonyék tarsolyában már készen állnak az aggályok és a kifogások: 1. nem lehet alanyi jogon, kollektív módon biztosítani állampolgárságot, 2. nem lehet diszkriminálni a szomszédos országok lakosságát, hogy etnikai kritériumok szabják meg az odaítélést, 3. ez új helyzet lenne, s arra kényszerítené a magyar kormányzatot, hogy újratárgyalja az uniós csatlakozási feltételeket.
Mindhárom kifogás sántít valahol, s kilóg a lóláb, hogy a mai magyar diplomácia maga kínálja tálcán az esetleges támadhatási felületeket. Példátlan cinizmus ez, mert ha jól belegondolunk, ennél azért még a gulyáskommunista Magyarország is több empátiát mutatott a határokon túli magyarság irányában. S különben is illő lenne már a magyar diplomáciának változtatnia ,,stílusán?, s nem úgy viselkedni, mint egy örökösen nyaklevesre, fenéken rúgásra váró siheder. Ideje lenne.
De másról van itt szó! S erre világítanak rá fényesen a már említett ,,betelefonálók? vélekedései: ők pénztárcájukat dugdosnák előlünk, s imádott szocialista kormányukat féltik a külhoni magyaroktól. Hazug érvek, ám - sajnos - ma is hatnak anyaországunkban.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.