Matatias CarpPeriszkóp: A romániai antiszemita üldözések története 1940-1944 között

2003. augusztus 7., csütörtök, Archívum 2003–2007

(részletek)
A Románia határai között élő zsidó lakosságra zúduló üldözés és terror éppen annyira erőszakos és pusztító volt, mint a többi náci uralom vagy befolyás alatt lévő országban. Az, ami Romániában történt, csak a módszerek egyes részleteiben és a meggyilkolt zsidók abszolút és százalékos számában különbözik azoktól a szörnyûségektől, melyek azokban az országokban mentek végbe, ahol a náci üldözés a legiszonyatosabb formákban nyilvánult meg (Ukrajna, Belorusszia, Lengyelország, Magyarország, Németország). Romániában nem került sor a mészárlások technikai és tudományos megszervezésére. Itt nem voltak gázkamrák és krematóriumok a hullák számára, nem hasznosították iparilag az áldozatok haját, fogait, zsiradékát. Csakhogy a kötél és puskapor feltalálása óta ismert klasszikus módszereken kívül a román fasizmusnak megvoltak a saját eredeti módszerei a zsidók kiirtására. (?)
A fosztogatások módozatai Romániában voltak a legrettenetesebbek mindazok közül, melyekkel a rablások történelme dicsekedhet, bármelyik népre vagy bármelyik korra utalunk is. (?)
A romániai üldözések méreteit két számadat tükrözi:
1. Románia zsidó lakosságából, amely 1940-ben kb. 760 000 lelket számlált, kb. 400 000 embert öltek meg. Ezek közül kb. 265 000 áldozat a román kormány számlájára írható, a többiért, Észak-Erdély lakosaiért a magyar kormány a felelős.
2. A romániai zsidó lakosságnak okozott kár meghaladja az egymilliárd dollárt.
Néhány statisztikai adat a zsidók számára vonatkozóan:
A számadatokból kiderül, hogy a román fasiszta diktatúra rendszerének uralomra jutásától (1940. szeptember 6.) 1942. május 20-ig, a zsidó vérségû lakosok összeírásának időpontjáig az akkori Románia határai között (Észak-Erdély nélkül) élő zsidó lakosság száma 315 641 lélekkel csökkent. Igaz, hogy abban az időpontban (1942. május 20.) Transznisztriában még életben volt néhány tízezer zsidó az 1941. év őszén és az 1942. év első felében deportáltak közül. Sohasem számlálták meg hivatalosan ezeket, de a Belügyminisztérium egyik, 1943 novemberében kelt jelentéséből kiderül, hogy 1943. szeptember 1-jén az életben maradottak száma 50 741. Ezek közül még néhány ezren meghaltak vagy meggyilkolták őket a fent említett időpont után úgy, hogy amikor a Vörös Hadsereg 1944 márciusában visszafoglalta Transznisztriát - megközelítő, nem hivatalos adatok alapján -, ott már csak 40 000-45 000 zsidó deportált élt. Ha azonban a Belügyminisztérium 50 741 túlélőjét fogadjuk el, akkor kiderül, hogy az Észak-Erdély nélküli Románia zsidó lakosságából 264 900 ember hiányzik, vagyis az akkori zsidó lakosság 43%-a.
A számadatokból az is kiderül, hogy az áldozatoknak több mint fele - 166 497 ember - 1941. szeptember 1-je előtt pusztult el, pontosabban 1941. június 22-e, a háború kitörésének napja és 1941. szeptember 1-je között, mikor az 1940-ben visszaadott területek elfoglalása befejeződött, s az életben maradt zsidókat hivatalosan megszámolták. A többi kb. 100 000 zsidót a vasgárdista gyilkosságok s a ia?i-i (Jászvásár) pogrom során ölték meg, vagy a lágerek felé vezető utak mellett, esetleg a lágerekben pusztultak el a nyomorúság, a hideg, az éhség, a betegségek és a román-német fasiszta bestialitás következtében.
Végül az adatok azt is bizonyítják, hogy 121 270 észak-erdélyi zsidó is elpusztult. (?)
Gyilkosságok,
vérfürdők
1941. június 29-én és 30-án a rendőrök, a román és német katonák Ia?i-ban a rendőrkapitányságon, az utcákon és a házakban megöltek néhány ezer zsidót. A vérfürdőt túlélt férfiak közül 4400-at két vonatszerelvénnyel egy havasalföldi koncentrációs lágerbe irányítottak. Egy-egy lezárt marhavagonba, melynek szellőzőnyílásait betömték, 150-180 embert zsúfoltak össze. A vagonokban karbidmaradványokat hagytak. A mérgező kigőzölgés, továbbá, mivel egy nappal azelőtt az áldozatokat erősen bántalmazták, valamint a vízhiány s a fizikai ellenállás csökkenésének következtében az evakuáltak kétharmada meghalt az úton.
Az első szerelvényből egy 12 óra alatt megtett 20 kilométernyi távolság után, Podul Iloaiei-ben 1194 holttestet raktak ki.
A második szerelvényből Tîrgu Frumosban (40 km) 650, Mirce?ti-ben (85 km) 327, S?b?oani-ban (95 km) 172, Romanban (110 km) 53, Inote?ti-ben (370 km) 40 holttestet, s végül az utolsó vasútállomáson, C?l?ra?i-Ialomi?ában (563 km) 25 holttestet, 69 haldoklót és 1011 élő embert raktak ki. Utóbbiak közül a c?l?ra?i-i lágerben még 128 ember halt meg.
A román és német csapattestek előrenyomulása közben Bukovinában és Besszarábiában 1941. június 22-e és július 30-a között a falusi zsidó lakosságot majdnem teljes egészében kivégezték. Noua Sulia?ban 800 embert öltek meg; Her?ában 3 tömegsírban földelték el a 100 meggyilkolt túszt; Ciudei-ben az egész zsidó lakosságot kiirtották (kb. 500 lélek); Vijni?ában 21, Rostochiban 140, Edine?i-ben 500, V?sc?u?i-ban 20 zsidó lakost gyilkoltak meg; Harbovában mind a tízet; B?nila pe Siretben ,,csak? néhány zsidót öltek meg, de azokat darabokra vágták, hogy a vérükkel kenjék meg a szekerek tengelyét; Hlini?ában és Drosni?ában kiirtották a zsidó lakosság 90%-át; Parli?i-ban 10 zsidót gyilkoltak meg olyan körülmények között, hogy még a német hadsereg is felháborodott, és tiltakozott a román nagyvezérkarnál. (...) Teura Nou?ban olyan körülmények között gyilkoltak meg 50 zsidót, hogy a német hadsereg ismét tiltakozott. (...)
A városokban a tömeggyilkosságok nagyméretûek voltak, és különleges vadsággal hajtották őket végre. Storojine?i-ben elfoglalása napján (július 3.) 300 zsidót öltek meg, két nap múlva 15-öt; Csernovicban azon a napon, mikor elfoglalták (július 5.), 2000-nél több zsidót gyilkoltak meg, és másik 300-at, a főrabbival az élen, két nap múlva lőttek agyon; Hotinban a zsidók a külvárosban laktak, a település elfoglalásának első napján (július 7.) majdnem minden zsidót meggyilkoltak (kb. 2000 személyt). A vérfürdő még három napon át folytatódott a városban.
Kisinyovban, annak a két útnak a mentén, melyeken a román és német hadsereg benyomult a városba, július 17-én több mint 10 000 zsidót gyilkoltak meg. (...)
A fenti adatok csak példák azokból a helységekből, ahol vizsgálatokat lehetett folytatni. A gyilkosságok száma jóval nagyobb volt.
Egy példa pontosabb képet nyújt a valóságról. B?l?i megyében a hivatalos statisztika szerint 31 916 zsidó élt. Miután a román és német csapatok az egész megyét elfoglalták, a hadsereg főhadbírója azt jelentette a főhadiszállásnak 1941. július 17-én, hogy az egész megye területén csak 8481 zsidó van, akiket három lágerben gyûjtöttek össze. Ahogyan ez a fentebbiekből kiderül - a hivatalos összeírások és számítások adatai alapján -, Besszarábiában és Bukovinában 1941. szeptember 1-jéig 166 497 zsidó pusztult el, férfiak, nők, gyermekek, öregek.
A hadmûveletek befejezése után, bár kialakult bizonyos rend, a zsidók gyilkolása és mészárlása tovább folytatódott.
1941. augusztus 1-jén egy német hadnagy három katona kíséretében a kisinyovi gettóból 411 zsidó értelmiségit emelt ki, akiket a várostól két kilométerre lőttek agyon.
1941. augusztus 7-én és 8-án másik 525 zsidót választottak ki a kisinyovi gettóból, akiket a ghidighici-i vasútállomásra vittek. Csak 200 tért vissza közülük, ezek elmesélték, hogy a többieket megölték.
1941. augusztus 6-án a kisinyovi rendőrszázad emberei 200 zsidót végeztek ki, akiket a Dnyeszter vizébe vetettek.
1941. augusztus 9-én a Chilia Légió csendőrei 451 zsidót lőttek agyon a t?t?re?ti-i lágerben.
A zsidó menetoszlopokból, melyek az észak-besszarábiai hatóságok parancsára ide-oda vándoroltak, éhség, kimerültség, agyonlövés és vízbe fullasztás következtében sok ezer zsidó halt meg. Csak egyetlen, 25 000 emberből álló menetoszlopból, melyet a Dnyeszteren át Ukrajnába vittek, majd visszahoztak Besszarábiába, három hét alatt 4000 ember pusztult el.
Egy 300 zsidóból álló csoportot, melyet egy tizedes és két csendőr kísért Volcine?ben, a Dnyeszteren való átkelés közben vízbe lőttek, illetve vízbe fullasztották őket.
A besszarábiai lágerekben, melyekben a zsidókat a deportálás előtt összegyûjtötték (Secureni, Edine?i, Vertujeni, M?rcule?ti), mindennap meghaltak néhány százan.
Az utak mentén, ahol a deportáltakat kísérték (1941 szeptemberében a besszarábiai lágerek, októberben és novemberben a bukovinai, a Dorohoi megyei lágerek s a kisinyovi gettó került sorra), sok ezer zsidó meghalt a kimerültség, a betegségek, az éhség és a hideg miatt. Az Edine?i-ből indított menetoszlopok egyikéből október 15-ének éjszakáján Corbu faluban 860 zsidó fagyott megy, közöttük sok anya, karján a gyermekével.
Sokakat a menetoszlopokat kísérő csendőrök öltek meg. A román katonai hatóságok utasításai alapján a menetoszloptól elmaradókat agyon kellett lőni. Egyes zsidókat eladtak a falusiaknak, ezeket aztán agyonlőtték, hogy a vásárlók megkapják az áldozatok ruháit. Transznisztriában töltött első telük folyamán feltehetőleg több mint 50 000 ember halt meg a Romániából deportált zsidók közül a hideg, az éhség, a kimerültség és a járványos betegségek (hastífusz, kiütéses tífusz, vérhas stb.) következtében.
Legtöbbjüket azonban meggyilkolták, csak néhány példa:
Grozdovcában 1941 októberében naponta tízesével lőtték agyon találomra a deportált zsidókat a román katonák. (...)
1942. március 9-én a Mostovoi és Zavadovca községekben állomásozó német katonák 772 zsidót vettek ki a cihrini (Berezovca megye) lágerből, és a község szélén agyonlőtték őket. (...)
1942. május 27-e és 30-a között a suha-verbai kolhozban (Berezovca megye) a lichtenfeldi német tábori rendőrség 1200 zsidót ölt meg.
1942. szeptember 29-én Rastadtban (Berezovca megye) egy tiszt által vezetett SS-csoport 598 Bukarestből deportált zsidót lőtt agyon, hogy a számot felkerekítsék, még 400 helybeli zsidót is meggyilkoltak.
1942. október 10-én a ciricovi lágerből 80 gyermeket, 40 asszonyt és öreg személyt válogattak ki, egy erdőbe vitték s ott agyonlőtték őket. (...)
Ugyanazon a napon a krasznopolszki lágerben 80 zsidót lőttek agyon: asszonyokat, gyermekeket, öregeket. (...)
1942. november 6-án a g?i?eni-i lágerben 1000 zsidó deportáltat gyilkoltak meg. (...)
A fentebb felsorolt esetek csak kiragadott példák a német és a román hadseregek által Bukovinában, Besszarábiában és Transznisztriában elkövetett gyilkosságok roppant sokaságából.
A népszámlálás időpontja
1930. XII. 29. 1941. IV. 6. 1942. V. 20.
Nagy-Románia 1930 előtt 756 930 - A román állam fennhatósága alatt
álló terület 1941 és 1944 között: az
Ókirályság, Dél-Erdély, Bukovina és
Besszarábia 607 790 441 293 292 149
A tömeges deportálásoktól érintett
területek: Besszarábia 206 958 72 625 227
Bukovina 93 101 71 950 17 133
Dorohoi megye 14 874 11 546 2316
1930. XII. 29. 1941. I. 31. A lágerből
(román) (magyar) visszatért
Észak-Erdély 148 294 151 125 29 405
Fordította: Takács Ferenc
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép