KönyvespolcKultúra: Két könyv Erdélyről

2003. augusztus 9., szombat, Archívum 2003–2007

1. Az exodus irodalma
Valóságos irodalomtörténetet ír Bogdán László nemrégiben megjelent könyvében (Oldás és kötés, Felső-magyarországi Kiadó, Szépírás Kiadó, 2003), az erdélyi irodalom hetvenes-nyolcvanas éveinek történetét, s egy kicsit még a kilencvenes évekét is, hiszen csupán akkor láthattak napvilágot a kötetbe válogatott írások. Pontosítsunk: az erdélyi magyar irodalom történetének egyik részét, egyik arcát írja meg, valóságos tetemrehívást, szellemidézést tartván a transzszilván literatúra jelképes ,,tömegsírjánál?, ahová a román nemzetikommunista hatalom az erdélyi magyar írás teljes különítményét, zászlóaljnyi seregét szándékozott eltemetni, élőket, holtakat, eltávozottakat és itthon maradottakat egyaránt.
Bogdán csak az eltávozottak egy részét veszi számba e kötetben (az írások ősváltozatai jobbára A Hét címû hetilap kilencvenes években kiadott számaiban jelentek meg), de ez a leltár - még hiányosan is! - felér egy szellemi exodus történelmi körképével.
Keserû és köztudott tény, hogy az erdélyi magyar szellemiség a hetvenes és nyolcvanas években valósággal ,,megkettedelte? önmagát, hiszen csaknem minden második értelmiségi távozott Ceau?escu és a nacionálkommunizmus Romániájából: orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok, színészek, képzőmûvészek és írók. Futott a közember is, ha tehette, de azok száma az Egészhez mérve távolról sem volt olyan tragikus és végzetes, mint az értelmiség öncsonkítása. Vagy megcsonkíttatása inkább? Ez áll közelebb a valósághoz, hiszen az írók esetében például a teljessé váló légszomj diktálta a távozás kényszerét, a lét, az értelmes létezés értelme és körülményei lehetetlenedtek el csaknem teljes mértékben, s ha már itt szólni tovább nem lehetett, odatúl már puszta kitántorgásukkal is kiáltó szóvá válhattak a kényszerûen távozó írók.
Bevezetőjében Bogdán László fölemlíti, hogy annak idején Kántor Lajos félszáz eltávozott írót számolt össze, ám érzésem szerint még szerény is ez a szomorú leltár, hiszen ő csak a szépírókat lajstromozta, az újságírók, szerkesztők, szakírók hiányoztak ama listáról.
Bogdán László tizenhat írót ,,idéz meg? könyvében úgy, hogy vagy megszólaltatja őket, vagy szellemüket - esetleg már csak emléküket! - hívja tetemre e nagy erdélyi spirituális temetésen. A ,,tizenhatok? - Csiki László, Szőcs Géza, Vári Attila, Bodor Ádám, Ágoston Vilmos, Páskándi Géza, Bodor Pál, Deák Tamás, Mátyás B. Ferenc, Molnár H. Vilmos, Panek Zoltán, Körössi P. József, Hervay Gizella, Cselényi Béla, Szávai Géza és Kenéz Ferenc - önmagukban is kitennének egy kisebb, de nem elhanyagolható irodalmat, s ha belegondolunk, ,,komoly? nevek hiányoznak e névsorból, a Kocsis Istváné, Beke Györgyé, Beke Mihályé, Bartos Ferencé, Bréda Ferencé, Tamás Gáspár Miklósé például, bár egyiküket-másikukat Bogdán említi bevezetőjében, melynek címe a testi-szellemi emigráció igazi dilemmájára keres választ: ,,Oldás és kötés, avagy veszve van-e, aki messze van s messze van-e, aki veszve.?
Válasz nincs, csak magyarázatok vannak, és van a tény, hogy ezt a példátlan öncsonkítást soha nem fogja kiheverni az erdélyi magyar irodalom, mert ,,nagy visszatérők? nincsenek (még Szőcs Géza példája sem eklatáns), a kérdés az, hogy mennyire maradtak, maradnak erdélyi magyar írók a Magyarországra (esetleg távolabbra - Veress Zoltán?) áttelepedettek!?
Bogdán László - szántszándékkal vagy akaratán kívül? - megrázó könyvet írt-szerkesztett.
2. Hogyan is élünk Árkádiában?
Horváth Arany könyve* (A csillagok nem álmodnak) akár eklektikusnak is mondható. Eklektikusnak, de ezúttal a kifejezés legjobb értelmében, hiszen a kötetbe gyûjtött írások nagy mûfaji változatossága - jegyzet, glossza, kisriport, esszé, interjú - egyetlen kérdés húrjait pengeti: hogyan is élünk itt és most mi, erdélyi magyarok, milyen cselekvésterünk van, hogyan sáfárkodunk lehetőségeinkkel, milyen valóságérzékelésünk és jövőképünk - ha van egyáltalán?!
Horváth Arany könyvének írásai - tartozzanak bár az újságírás, a közírás vagy a szépírás tartományába - mai erdélyi valóságunkat vallatják, s a szülőtáj, Magyarózd, az édesapja, Horváth István által a köztudatba és az irodalmi tudatba égetett mikrovilág szüntelen megidézése mellett egész Erdélyre kiterjed figyelme, melynek városait és falvait, jeles helyeit és névtelenségre kárhoztatott terrénumait a kortárs peregrinusok fölfedező szenvedélyével járja, Kolozsvártól Kézdivásárhelyig, Szászmedgyestől Csíksomlyón, Marosvécsen, Csernátonon át ki egészen a legárvább magyarok, a csángók földjéig, kiknek elesettsége már régideje figyelmeztetheti az erdélyi magyarságot, milyen sorsra is juthat, ha össze nem szedi erejét és akarását, s nem teremt élhető világot a szülőföldön.
Horváth Arany az embert és a Jót keresi bolyongásai terein. A teremtő, a bátor embert, aki szembeszáll körülményei ellehetetlenülésével is, s teremteni próbál a már-már rommá vált örökség alapjain. Mint az a magyarigeni lelkipásztor, ki úgy vállalt egy eklézsiát, hogy tudta, négy református híve maradt, s kívülük esetleg még tucatnyi katolikushoz szólhat anyanyelvünkön. Mert ilyen ez az erdélyi élet: örökös fogyatkozás, pusztulás, de örökös újrakezdés is. Horváth Arany azokat az embereket keresi és ,,mutatja föl?, kik képesek az újrakezdések élére állani. S közben nem tagadja meg régi önmagát sem, az erdélyi magyar mûvelődés krónikását, ki tudván tudta, hogy egy énekkar, egy mûvésztábor akár a megmaradás hatékony eszköze és fegyvere lehet. És megtalálja embereit, de közben azokat is, kik a népámítás handabandájával próbálnak magasra emelkedni véreik vállán, félrevezetett jóhiszemûségük kiuzsorázása árán. Mert ez is a mai erdélyi léthez tartozik. Mely egyszerre lehet a verejtékező teremtés és a nagyotmondó szélhámia világa. A szamárral is újrakezdő Demeter Gáboroké és a Tündöklő Jeromosoké egyszerre.
* Horváth Arany: A csillagok nem álmodnak. Kolozsvár, 2002. Kiadja a Romániai Magyar Közgazdászok Társasága.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép