,,Székelyföldön még a protestánsok között is elöljárnak az unitáriusok,
részint mert sokáig üldözve lévén, ez életrevalóságukat fejlesztette.
Orbán Balázs
Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége nemrég az unitárius templom konferenciatermében tartotta évi munkaértekezletét. A házigazda szerepét a múlt évben is a szentgyörgyi unitárius gyülekezet vállalta. Ez annak is a jelzése, hogy Sepsiszentgyörgy erdélyi összehasonlításban is jelentős unitárius központtá nőtte ki magát, új, sokrétû szolgáltatások ellátására is alkalmas temploma megfelelő feltételeket biztosít hasonló rendezvények számára, és valószínûsíteni lehet, hogy az sem elhanyagolható szempont: Kovács István unitárius lelkész személyében a munkaértekezlet koordinálásához szükséges felkészültség, tájékozottság, szervezői képesség is adott. Minden bizonnyal ezek a képességek, Kovács István európai alapozású teológiai és világi mûveltsége is sokat nyomott a latban, amikor a krisztusi korban lévő fiatal lelkészt az Erdélyi Unitárius Szövetség elnökévé választották.
Kovács István a munkaértekezletre idesereglők jelenlétét arra is alkalmasnak találta, hogy betekintést nyerhessenek az egyházi élet mellett a háromszéki lakosság gondjaiba is.
Balázs Sándor Nyárád menti unitárius lelkésszel - Szentgerice, Backamadaras község - az értekezlet szünetében ilyesfajta gondok hoztak össze. Ismerkedésünk és beszélgetésünk azért is érdekesen indult, mert e sorok írója egy kommunikációs félreértés miatt - így is meg lehet fogalmazni a közvetítő partnerre nem eléggé figyelőnek a kimosakodását -, szóval, jó magam azt hittem, hogy nekem kellene a tiszteletes urat a háromszéki falugondnoki státusban lévők gondjaiba beavatnom, hogy az első mondatok után kiderüljön, a helyzet éppen fordított, a szentgericei unitárius lelkésznek van közölnivalója számomra.
Isten és jótevőink segedelmével?
A szentgericei Tiboldi István Alapítványt 1996-ban jegyezték be Marosvásárhelyen. Mindjárt az első vállalkozásuk a ,,merjünk álmodni?, ,,merjünk nagyok lenni? jegyében fakadt: az UU Congregation of Fairfax (Oakton, USA) unitárius és a dronteni (Hollandia) református egyházközség erkölcsi és anyagi támogatásával egy többfunkciós egészségügyi központot építettek. Csongvai Attila unitárius lelkészt 53 éves korában ragadta el a halál, és a nyugati testvértelepülések képviselői is úgy vélték, hogy a falujáért önfeláldozóan munkálkodó lelkész emlékét úgy őrizhetik meg méltó módon, ha ezt egy közhasznú épületbe ,,falazzák?.
Mondjuk el azt is, mert releváns és valami fantasztikus dolog, hogy elsősorban a holland, de Szentgerice esetében az észak-amerikai testvérgyülekezet is micsoda kitartással és rendszerességgel istápolja az aprócska erdélyi faluközösséget.
A 770 lelket számláló település fele-fele arányban unitárius, illetve református vallású. A hollandusoktól évenként kétszer-háromszor is Szentgericére látogat egy-egy két-háromfős képviselet, az amerikai unitáriusok mintegy negyven fővel, a hollandiai reformátusok harminc körüli létszámmal érkeznek. Ilyenkor a falu rendkívül intenzív életet él, a helybéliek kézzel-lábbal értekeznek - egyébként jól megértik egymást -,de erre az alkalomra hazarendelik a marosvásárhelyi középiskolákból lányaikat és fiaikat, akik már kilencedikes koruktól - hangsúlyozza Balázs tiszteletes úr - egészen jól boldogulnak az angol nyelvvel. Van olyan amerikai partnerük, aki négy ízben járt Szentgericén, előbb a testvérét hozta magával, majd az édesanyját.
Szóval, a Tiboldi Alapítvány - tehát a falu - egyik (a legnagyobb) büszkesége a modern egészségügyi központ. Az orvosi rendelő mellett olyan szolgálati lakással, hogy a doktor úr innen ingázik máshová, mert itt érdemes megtelepedni. Korszerû felszereléssel ellátott rendelőjük van, patika is mûködik, tehát gyógyszerért sem kell elmenni a faluból. A tiszteletes úr megfogalmazásában: ,,Isten és jótevőink segedelmével? jutottak a gyönyörû épülethez.
A mindenes jobbkeze
Balázs Sándor tiszteletes úr, a szentgericei ,,falugondnokság? háttérembere, a Faluszolgálati Oklevéllel kitüntetett lelkész nevetve mondja, hogy a 26 éves Sánta Boros József egy háromhetes falugondnoki kiképzésen vett részt Magyarországon, ott megkérdezték, jó-jó, de amíg te itt tüsténkedsz, addig ki igazítja Szentgericén a dolgokat? S a fiatalember magabiztosan vágta ki a rezet: otthon hagytam a segédemet, a papot. (Szentgerice szellemi mentora a székelyszentmiklósi Tiboldi István (1793-1880) unitárius néptanító, Kríza János barátja, maga is a néphagyományok búvárlója, a Bacchus Szentgericei utazása címû verses elbeszélés szerzője, borban fürdő és bugyborékoló bolondságainak (csak az alliteráció kedvéért) bódító humora máig ható, és ez minduntalan bedereng a beszélgetésünkbe.
Az orvosi rendelő felépítése után a legsürgősebbnek egy kisbusz beszerzését látták. Ma a falu ,,köldökzsinórja?, ahogyan a szentgericeiek nevezték, a Mercedes MB 100-as csodamasina, amellyel a sofőr-falugondnok révén a világot a faluhoz, a falut pedig a világhoz közelítik. Üzemeltetését az alapítvány vállalta magára. A kisbusz naponként kettőt fordul az iskolásokkal a backamadarasi általános iskoláig és vissza, ez kétszer fél óra, a többi időt más közszolgálati cselekedetekre fordítja. Például: szakvizsgálatra beviszi a betegeket Marosvásárhelyre és hazaszállítja őket. A tiszteletes úr friss történettel is szolgál: egy huszonéves fiatalembernél súlyos májzsugorodást diagnosztizált az orvos. Vércserére volt szükség. A tizenkét önkéntes véradót a Merci két fordultában fuvarozta be a marosvásárhelyi klinikára. Hazai embernek nem kell sokáig magyarázni, hogy egy szegény halandó ezt egymagában képtelen ,,összehozni?, s a tucatnyi véradónak sem biztos, hogy a kisbusz nélkül érkezése lenne Marosvásárhelyre cocókázni.
A gyermekek tanulásának ösztönzésére ösztöndíjalapot hoztak létre. Balázs tiszteletes úr egyébként megfordítja a Reményik-verssor szórendjét: az iskolát s a templomot ne hagyjátok! A ,,szívszorítóan alacsony jövedelmû? - a Tiboldi István Alapítvány magyar és angol nyelvû bemutatkozó füzetéből idézem az állapotjelző meghatározást -, szóval, a két-háromszázezer lejes nyugdíjból tengődő idős emberek számára karácsonyi csomagot is készítettek.
A Merci köldökzsinór szerepe nem túlzás, Kiss Ferenc nyugdíjas tanár, a ,,Mezőség apostola? segítségével felújították a szentgericei nagy múltú üveges táncot, és ezzel több nemzetközi szintû rendezvényen vettek részt: a szejkefürdői unitárius világtalálkozón (2001), a szentgericeiek budapesti találkozóján, a Reménység szigetén. 2002-ben éppen nálunk voltak, felléptek a Szent György-napokon, fotóztak az új unitárius templom előtt, felléptek Budapesten, a Semmelweis utcai Magyarok Házában is.
A szentgericei kisbusz tehát csodákat mûvel. Partnerem a falugondnoksági egyszemélyes intézmény alapeszközének tartja. Fontos, hogy a falumindenes alkalmas legyen ennek a sokrétû munkának az ellátására. Egészséges lelkületû, sokféle munkára képes férfiemberre van szükség, és természetesen a közösség teljes bizalmára.
A szentgericei modell háromszéki víztükre
Miközben a szentgericei lelkész csöndes, szenvedéllyel melegen tartott meggyőző érvelésére figyelek, a háromszéki állapotok be-bevillannak a képbe. Látni vélem, hogy hasonló kezdeményezések csírái itt is előbújtak. Nem arról van szó, hogy ezt a Közép-Nyárád menti példát teljességében át kellene másolni valahová. Minden esetben a konkrét adottságokból és lehetőségekből kell elindulni.
Nem nevezik így, de a szentgericeihez hasonlatosat találtam Egerpatakon, ahol a református lelkész a lelke a külföldi kapcsolatteremtésnek, a támogatások gyümölcsöző beépítésének. Csakhogy ő ,,magad, uram, ha szolgád nincs alapon?, úgy tudom, senkinek sem a ,,segédje?, nincs egy falugondnok ,,főnöke?. (Arról pedig nincs kedvem szólni, hogy az összefogás helyett az alattomos irigység és gonoszkodás milyen irányba torzíthat el bármilyen nemes szándékot falvainkon.)
Papolcon is mocorog valami, ott is lelkész, hitoktató tanárnő - azóta már eltávozott - mozdította el a holtvágányról a berozsdásodott járgányokat, de ott érdekes módon a községközpont, Zágon polgármestere az ösztönzője a helyi érdekû ügyintézésnek. (Erdővagyon visszaszerzése és az ezzel való gazdálkodás, emlékmûállítás, úthálózat-javítás etc.) Úgy tûnik - vagy csak én nem tudok róla? -, még nem fedezték föl a falugazdának alkalmas helyi embert. Kissé ódzkodom is ezekről szólni, mert valamelyik alvó titán, aki az ég meglett világán semmit sem tesz a közösségért, azonnal előrukkol egy ,,Igen, de?? kezdetû legyintő mondattal.
Páván a Marosvásárhelyről hazajáró Szász Zoltán személyében vélek felfedezni egy ,,falumozgató? örökös ifjoncot, akinek, ismét úgy tûnik, a helybéliek között nem megszólói, a kész munkában hibát találói, hanem támogatói is vannak. Kököst nem sérthetem meg azzal, hogy ,,faluvá? minősítsem vissza, de ott is látok sokféle érdekes, a község kinézésén is igen meglátszó kezdeményezést. Klézsén, Pusztinán, Frumószán az oda- vagy visszatelepedő elkötelezett értelmiségiek próbálnak, iszonyú körülmények között, a csángómagyarság körében hasonló falugondnoki feladatkört is ellátni. Persze, itt az anyanyelvû oktatáson van a hangsúly, de a Teleház-létesítés már a szellemi áramkör kiépítését jelzi. (A teleházak és a falugondnokság szerencsésen egészíthetik ki egymást, az egyik az álló támasza, pillére, a másik a mozgó része ugyanannak az ügynek.)
Balázs Sándor szentgericei tiszteletes mondja el, hogy ők Kerekes Károly képviselőben remek emberre, elkötelezett támogatóra találtak. (Nagyon figyelek, rászolgáltak, avagy nem erre, a képviselőkről több rosszat hallani manapság, mint jót.) Kerekes Károly parlamenti képviselő szinten képviseli a falugondnokság egyszemélyes intézményének a romániai fogadását, a vonatkozó törvénytervezet kidolgozását. A román képviselőtársak csodálkoznak is rajta - a falugondnokságnak még neve sincs a románság körében -, pedig a Kárpátok Géniuszának faluromboló gerjedelme miatt itt kellett volna a legkorábban megszületnie. Magyarországon már egyesületek és szövetségek hálózata mûködik - Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség, Falugondnokok Duna-Tiszaközi Egyesülete, hasonlóak vannak Baranyában, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Vas, Nógrád, Hajdú-Bihar, Somogy, Veszprém, Tolna megyékben és még annyi más kistérségben.
Az odafigyelőnek azt is észre kell vennie, hogy a falugondnoki intézmény a mozgás, és a cselekvés, a tenni akarás mûhelye, konkrét fizikai, szellemi, szervezői alkotómunkát követel. Persze, az elméleti tisztázásokra is szükség van, de semmi nem odázhatja el jobban, vagy törheti ki valaminek a nyakát, mint a szószátyár és meddő okoskodás, a firkászkodó tüsténkedés, amiből nálunk annyi van, hogy Prutot lehetne rekeszteni vélük. Balázs Sándor tiszteletes úr mondja, hogy nem kell megvárni, amíg a sok okos ,,kidolgozza a rendszert? - a gyermeket még meg sem rendelték, de már az érettségi tablójáról vitáznak -, vannak arra alkalmas emberek, akik a törvényesítés mikéntjein, a szabályokon dolgoznak, de ezzel egy időben azon kell fáradozni, hogy legyen, amit törvényesíteni.
A legfontosabb az lenne, hogy a polgármesteri hivatalok biztosíthassák egy szociális munkás állását, hogy amikor arra sor kerül, a helyiek jelenthessék be: ,,Nálunk rég megvan a falugondnok.?
Sylvester Lajos