A háromszéki székely földmûvelő örök nyár végi, őszi panasza, lám, megint az újságoldalakra kívánkozott: vaddisznók pusztítják az aszálytól amúgy is alaposan megtizedelt termést, felprédálják - valósággal felszántják! - a pityókaföldeket, megmocskolják a kukoricásokat, semmit nem kímélnek, mi vaddisznói gusztusuk szerint ehetőnek számít. A károkozás tetemes, s a gazdák ugyancsak vékony reményeket fûzhetnek a kártérítéshez.
A dolog egyáltalán nem új keletû, ha visszagondolunk, ez a ,,háború? időtlen idők óta folyik, s a vesztesek mindig a termelők valának. Mi magunk a hatvanas-hetvenes években sûrûn cikkeztünk az agyarasok kártételeiről, akkortájt a kollektívelnökök jártak a sajtó panaszfalához, hátha kisírhatnának valami jóvátételt az erdészettől, a vadőrzéstől, a biztosítótól. Változó sikerrel vagy inkább sikertelenül.
A nyolcvanas években már nem volt tanácsos a vadkárokat emlegetni, mert a Kárpátok Géniusza és sleppje, belekapván a kinegétikus örömökbe, sokkal előbbre valónak tartotta a föltételezhetően trófeaképes vadállatok védelmét, mint az emberek kenyerét. Jobb volt hallgatni a vaddisznók termésprédálásáról, s pláne a medvék kártevéseiről, mik nem csak a gyümölcsösöket, kukoricásokat rontották-csemegézték, de a vérmedveségre is igencsak rákaptak, válogatás nélkül fogyasztván disznót, tinót, tehenet, juhot, sőt csikót is. A pásztorokat csak ,,meghámozták?, esetleg agyoncsapták, ha úri kedvtelésükben háborgatni merészelték őket. Szent állat vala a mackó, s ha egyik-másik mégis ,,megdicsőült? a harcon, tanácsos volt valami eredeti magyarázatot találni jobblétre szenderülése okául, például olyat, hogy ,,megcsemellett a sok disznóhústól??
Szóval, megint meggyûlt a bajunk az agyarosokkal, micimackókkal, s valamit tenni kellene, hogy a vaddisznó is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon, ha lehet. Valahogyan szabályozni kellene a kártérítés módját, mikéntjét és mértékét, törvénybe rögzíteni már egyszer, hogy a vadgazdálkodásból hasznot húzó állam (s az államból hasznot húzó bennfentes társaság) fizessen valós értékû, tisztességes kártérítést a kárvallott gazdáknak.
Ez megoldható. Nehezebben oldható meg egyéb, újfajta vadak károkozása, önkinevezett gazdáskodása a székely föld- és erdővagyonban, mert ezek az újfajta ragadozók nem csupán megmocskolják, de ki is sajátítják javainkat. A szemünk láttára, arcpirító szégyentelenséggel, törvények hókuszpókuszos paragrafusai mögé bújva, a maguk és komaságuk-cimboraságuk, nyámságuk kezére játszva át azt, ami ezer esztendőn át a székelyeké és a székely közösségeké volt. Ezek a ,,vadkárok? jóvátehetetlenek.
A vaddisznóktól, medvéktől még meglennénk valahogy?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.