Riport: A barátosi Hamupipőke

2003. augusztus 15., péntek, Archívum 2003–2007

Augusztus 8-án a barátosi rendőrség rábukkant arra a nőre, akit anyja és testvérei közel húsz éve tartottak fogva, ebből az utóbbi két év szigorú szobafogság volt. Ámbár a 38 éves Hatházi Edit azt állítja, hogy saját elhatározásából választotta ezt az állapotot, mégis felmerül a kérdés: ha valaki önszántából nem akar a szobából kimenni, nem akar szabadon élni, akkor a családjának miért kellett kívülről az ajtót rázárni, a kilincset dróttal körbetekerni, a szobát kívülről elsötétíteni, éheztetni stb., egyszóval ilyen embertelenül bánni vele?
A Hatházi házaspár, József és Veronka első gyermekeként született a most 38 éves Edit, aki éveken át egy födél alatt élt - Hamupipőke-sorsban - szüleivel, két testvérével, Endrével és Katalinnal, illetve 19 éves lányával, Szilvia-Szidóniával. Az apját csendes embernek ismerik a barátosiak, viszont az anyjáról azt mondják: ,,nagy pofája van, olyan, mint egy boszorkány?, éppen ezért mindenki óvakodik tőle. Edit testvérei is anyjuk befolyása alatt állnak, azt teszik, amit ő mond. Az apa véleménye semmit sem számít, semmiért nem mer szólni, mert a családban az anya tábora erősebb, az asszony viseli a kalapot. Ilyen körülmények között nevelkedett Edit, aki a nyolc osztályt Barátoson végezte, majd két évet a kovásznai líceumban tanult. Az iskolai évek után a kovásznai bútorgyárban dolgozott, mindaddig, amíg teherbe esett. Tizenkilenc évvel ezelőtt leányul világra hozta a szerelemből fogant Szilvia-Szidóniát, akinek az apját csak Edit ismeri. Ekkor kezdődött a lányanya kálváriája, üldöztetése, merthogy szégyent hozott a családra.
A faluban azt beszélik, hogy amikor áldott állapota kitudódott, Editet az anyja nem csak megdorgálta, hanem megverte. A maga bőrét és főként magzata épségét védő Edit visszaütött, ekkor a családi kupaktanács úgy döntött, hogy meg kell őt büntetni. Ettől a perctől kezdve rövid pórázra fogták, nem szabadott elhagynia a Hatházi-portát, gyakorlatilag megfosztották emberi jogaitól. Ott kellett hagynia munkahelyét, nem mehetett szórakozni, nem mehetett társaságba, nem látogathatta a rokonokat, csak a mezőn és a ház körül szabadott dolgoznia, szülői felügyelet alatt. Eleinte a szomszédok látták az udvaron tenni-venni, a mezőn szülei mellett dolgozni, de két éve senki sem látta.
A gyanú
Edit ,,eltûnése? feltûnt a faluban, főként a szomszédság körében, de kevés ember vette a bátorságot, hogy érdeklődjön hollétéről, mert mindenki Hatházi Veronka szájától tartott. Akikkel szóba álltunk, egyöntetûen azt állítják, hogy ,,a környéken olyan csúf pofájú fehérnép, mint Veronka, nincs is, kinek hiányzik, hogy összetûzzön vele?? Erről egyébként az egész ország meggyőződhetett, amikor az Antena 1 híradójában bemutatták az esetet: Hatháziné sakálként ordított a híradó stábjának, a kamerát is kiverte az operatőr kezéből.
Na de visszatérve: mégis akadt egy-egy bátrabb ember, aki diszkréten érdeklődött Edit sorsáról, hollétéről. Ilyenkor mindig egy-egy hitelesnek tûnő történettel állt elő. Vagy azt mondta, hogy nem tud kijárni, mert ágyban fekvő beteg, vagy hogy elutazott. Sőt, az utóbbi időben mind azt hangoztatta: nem tudja, mitévő legyen, mert a lánya megbolondult, és ez mekkora nagy teher számára. Ezt mondta a családorvosnak, a papnak is, de mégsem vitte orvoshoz. A helybéliek szerint Hatházi Veronka azért állt elő Boné Barna tiszteletesnek ezzel a mesével, hogy felkészítse a későbbiekre, s mentsége legyen arra, hogy miért is nem vesz részt Edit az ezüstkonfirmáción. Tudniillik a barátosi református egyházban két héttel ezelőtt emlékeztek a 25 évvel ezelőtti konfirmációra, minden ezüstkonfirmándus jelen volt, az idegenben élők is hazajöttek ünnepelni. Csupán Edit hiányzott, és azt mondják, a család is távol tartotta magát az egyházi ünnepségtől, pedig Hatháziné szokott járni templomba. Ez a tény is erősítette a gyanút, hogy Edit körül valami nincs rendjén.
A rendőrség közbelép
Bár a faluban többen is úgy tudták, hogy a konfirmáció után az egyik rokon adott fülest Edit fogva tartásáról, Aurel Dasc?lu, a barátosi rendőrőrs parancsnoka kedden, a megyei rendőrségen tartott sajtótájékoztatón ezt cáfolta. Azt mondta, hogy nem volt bejelentés, lakosság-nyilvántartási ügyben keresték Editet, mert lejárt a személyazonossági igazolványa, de a család tagjai Ionel Mo?neagu rendőrt nem engedték be, mondván, hogy Edit nagybeteg, nem találkozhat vele. A rendőr nem tágított, kérte, hogy mutassák meg Editet, de a családtagok arra hivatkozva, hogy nincs házkutatási engedélye, mégsem engedték be. Ekkor a barátosi őrs hívta a megyei rendőrség bûnüldöző osztályát, ők hoztak házkutatási parancsot is.
,,Élő múmiát? találtak
,,Kívülről kulcsra zárt ajtóhoz vezettek, a kilincs is dróttal körbe volt tekerve. Ami a szobában fogadott, azt egyszerûen nehéz leírni? - mondják a rendőrök. A zsalugáterekkel elsötétített szobában iszonyatos vécészag volt, egy rossz, roskadozó rekamiészerûségben, foszladozó matrac- és paplandarabok között találták meg a rendőrök a ,,csontrahízott? Editet, aki a szemtanúk elmondása szerint úgy nézett ki, mint egy élő múmia. Alsónemû nélkül, valami vékony ruhácskába volt öltözve. A rendőrök kihívták dr. Kovács Ildikó családorvost, aki szintén megdöbbent a látottakon. Megvizsgálta, próbált beszélni vele, de az üvöltöző anyjától sok mindent nem lehetett kiszedni Editből, látszott rajta a rettegés. Amikor az anyja hangját hallotta, a takarót megriadt állatként rántotta a fejére. Komolyabb orvosi kivizsgálás végett Editet beutalták a megyei kórház pszichiátriai osztályára.
Mit mondanak a despoták
Egyszerû paraszti portára lépünk be, a faluközponttól mintegy 200 méterre. Az udvaron csend van, de hamarosan szembejön velünk két férfiú. Nem is várják, hogy bemutatkozzunk, már sejtik, hogy újságírók vagyunk, így először is kitessékelnek az utcára. Nem akarunk semmi rosszat - mondtuk -, csupán azt szeretnénk megtudni, mi igaz ebből az egész dologból, ugyanis már az egész környék az Edittel történteket pletykálja. ,,Tudjuk mi, azért küldték magukat, hogy tönkretegyék anyámat és a családot. Papírjuk van-e? Be akarnak záratni? Kifelé, nincs itt semmi keresnivalójuk, elég szégyen nekünk, amit a testvérünk elmûvelt? - mondja a keményebbik, pirospozsgás, kiborotvált arcú Endre, Edit fiútestvére. Aztán a kapu előtt, rövid köntörfalazás után lecsillapodik, és mesélni kezd: náluk semmilyen bûncselekmény nem történt. Közben a másik, egy vékony, szikár, bajuszos férfi - aki a ház úrnőjének lécfalvi rokonaként, Pál néven mutatkozott be - a becsukott kapu mögött lekucorodva hallgatózik. Egy adott pillanatban kilép az utcára, és beinvitál: ,,Na jöjjenek, fényképezzék le a szobát, amelyről azt mondják, hogy Edit be volt zárva.? Előbb a külső ablakhoz utasít, azt fényképezzem le. Be is megyünk. A bútor a szoba közepére húzva, ugyanis sebtében már meszeltek. ,,Egy kicsit fertőtleníteni kellett - mondják -, mert Edit a padlóra vécézett, hiába vittünk be neki nappalra vödröt.? De hát azt mondták, hogy kijárhatott, mire kellett a vödör? - kérdeztük. ,,Eleinte kijárhatott, de az utóbbi időben nappalra bezártuk, csak esténként vittük ki egy kicsit sétálni, és hogy a dolgát elvégezze. Megbolondult szegény, s féltünk, nehogy valamilyen bajt csináljon? - válaszolta Endre. Aztán kifelé jövet a verandán beszélgettünk tovább, elmondtuk, amit a faluban hallottunk, faggattuk Edit lánya, Szilvia édesapja kilétéről. Minden kérdésre ellentmondó válaszokat kaptunk. Ugyanarról a dologról hol így, hol úgy nyilatkozott a nagy testvér. A fennvaló sem tud eligazodni, mi az igazság az egészből. Hol azt állítja, hogy Edit nem volt bezárva, hol azt, hogy igen; hol azt mondják, hogy Edit rendesen kapott enni, hol azt, hogy válogatós, azért olyan sovány, a levest visszautasította, s csak sült húst evett volna, amit, mint állítják, adtak is neki, mégpedig elég gyakran. Kicsivel később már csak zsíros kenyér és víz szerepelt Edit étlapján, napi háromszor. Az anya lécfalvi rokona megmutogatta az ablakokat, majd Endre kifejtette: Edit önszántából választotta ezt az életformát? meg is szökhetett volna, hiszen nem nehéz az ablakokat kinyitni, kifeszíteni. Amíg ott tartózkodtunk, Hatháziné és Katalin lánya nem mutatkoztak, valahol a nyárikonyhában rejtőzködtek. Csupán a családfővel, Hatházi Józseffel - aki szótlanul tett-vett az udvaron - és Edit lányával, Szilviával sikerült találkoznunk. Valahonnan a hátsó udvarról hívták elő, hogy vele is váltsunk két szót. A lány nem örvendett jelenlétünknek, kis boszorkányként utasított ki az udvarból. Ez a magatartás a nagyanyja nevelése - magyarázták később a faluban -, hiszen kiskorától eltiltották az édesanyjától, s nem is ,,édesanyámnak? szólítja, hanem csupán Editnek. Endre ezt is tagadta, mondván, hogy a nagyanyja nem szoptathatta.
A pszichiátrián
A sepsiszentgyörgyi idegosztályon éppen Edit perfúzióját igazította a nővér, amikor a 2-es kórterembe léptem. Nagy, beesett szemével megvizsgált, majd amikor azt kérdeztem, hajlandó-e néhány kérdésemre válaszolni, halkan azt mondta, igen, de nem szeretné, ha valami baj kerekedne ebből a beszélgetésből. Nekem is ugyanazt mondta, amit kezelőorvosainak: önszántából nem hagyta el a szobát, ahol két évig elszigetelve élt. ,,Nem tudom, miért akkora nagy baj, hogy nem jártam ki?? - kérdezi. Később bevallotta, hogy az utóbbi 19 év alatt bizony kapott az anyjától verést is. Elmondta, hogy Kovásznán járta ki a tíz osztályt, az osztályfőnöke nevét is említette, és azt, hogy nem igazán volt közeli barátja sem az iskolában, sem a faluban, de még a bútorgyárban sem került közelebbi kapcsolatba munkatársaival, viszont mindenkire úgy emlékszik, mint jó kollégára. Gyermeke édesapjáról nem akart beszélni, azt mondta: ,,Ezt a témát hagyjuk, van édesapja, de nincs.? Amikor arról faggattam: gondolt-e arra, hogy férjhez megy, és elköltözik a szülői háztól, rövid gondolkodás után azt válaszolta: ,,Igen, de hozzánk senki se jött vizitába? Egyszer volt egy udvarlóm? de aztán a jegy felbomlott.? (Nem mondta, miért, de később a barátosi emberekkel beszélgetve megtudtam, hogy az anyja nagy szája miatt.) A család részéről eddig nem volt látogatója, mondta, de szeretné látni Szilvia lányát, hiszen nagyon szereti. ,,Ha kiengednek a kórházból, hazamegyek, és többet nem megyek be a házba, csak este, mert különben megkapom a méltó büntetésemet? - így Edit, aki szemmel láthatóan a kórházban is retteg az anyjától, akiről egyébként semmi rosszat nem mond. Sőt, arra kért, vigyázzak, miként írom le a szavait, nehogy az ő hátán csattanjon az ostor. Távozásomkor arra kért, a kapunál kérdezzem meg, otthonról volt-e látogatója, mert úgy érzi, jártak itt, csak a kórházban rend van, s talán nem engedték be. Kedden délelőtt 11 óráig nem kereste senki, s ha keresték volna, bemehettek volna, hiszen nincs akkora szigorúság. Állapotáról a szakembertől is szerettünk volna érdeklődni, de a pszichológus szakmai titokra hivatkozva udvariasan visszautasított. Annyi viszont tudható, hogy Edit pszichotikus állapotban van, azaz: realitásérzékelése változó, ugyanakkor azt is valószínûnek tartják, hogy szkizofréniában szenved, ami hosszabb kezelést igényel.
Lesz-e felelősségre vonás?
Barátoson mindenki azt mondja: ,,akik ezt a szerencsétlen leányasszonyt ennyire megszenvedtették, megkínozták és bolondot csináltak belőle, el kell nyerjék méltó büntetésüket?. Igen ám, de a rendőrség nem tud ellenük vádat emelni, amíg Edit nem tesz terhelő vallomást. A megyei rendőrségen érdeklődésünkre elmondták: Hatházi Editet részletes pszichológiai tesztnek fogják alávetni, s ha a törvényszéki orvos megállapítja, hogy ítélőképessége jó, akkor a sértettnek kell feljelentést tennie. Amennyiben az eredmények alapján az derül ki, hogy elmebeteg, az ügyészség fog vádat emelni. Addig a vizsgálat alapfokon folytatódik, a rendőrség tanúvallomásokat gyûjt.
Pánikban a kupaktanács
Szántó István barátosi polgármestert is megdöbbentette az eset. Ilyet elképzelni se tudott, és azt is furcsállja, hogy ezt az ügyet ennyire el lehetett titkolni, hiszen Barátos egy olyan falu, ahol mindenki mindenről tud, még arról is, ha valakinek a jószága lebetegszik. A polgármester azt is elmondta, hogy hétfőn Hatházi Veronka felkereste, és tanácsot kért tőle, miként lehetne az ügyet úgy eljárni, hogy senkinek ne essen bántódása. Valószínûleg azt hitte, hogy most is úgy van, mint régen, amikor a néptanácselnök egy telefonhívással majdnem mindent el tudott intézni. ,,Azt mondtam neki - állítja a polgármester -, hogy eddig kellett volna megkeresnie, hiszen ha valakinek problémái voltak és segítségre szorult, a tőlünk telhető segítséget megadtuk. Megmondtam azt is, ha már ezt tette a lányával, viselje a következményeket, s ha kell, feleljen a törvény előtt is.? Amikor vasárnap Hatháziéknál jártunk, Endre is mind azt emlegette, hogy eladják mindenüket, kifizetik Edit kórházi kezelését, s ha kell, ügyvédet is fogadnak. ,,Nagy szomorúság ez nekünk, ez a hála, hogy tartottuk, és felneveltük a gyermekét? - mondja Endre. A szomszédok szerint Hatháziné kijelentette: Edit mehet, ahová akar, többet nincs, amit keresnie náluk. Többen is úgy vélik, ha Edit felépül, és kiengedik a kórházból, nem kellene visszakerülnie a családi házba, mert minden kezdődne elölről. Ugyanis minden jel arra utal, hogy a család többi tagja is elmegyógyászati kezelésre szorul.
Bodor János
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép