Élő múlt: Az utolsó Bástya

2003. augusztus 26., kedd, Archívum 2003–2007

Szigorúan titkos bukaresti nagykövetségi jelentés, 1973
Vincze Gábor történész jóvoltából birtokomba került a bukaresti magyar nagykövetség 1973. december 5-én kelt jelentésének egy másolata, amelynek tárgya: ,,A nemzetiségi közvéleményt sértő intézkedések Kovászna megyében?. A jelentést Martin Ferenc bukaresti nagykövet jegyzi, a Szigorúan titkos jelzésû okirat másolatából Komócsin Zoltán, Aczél György, Gyenes András és Kornidesz Mihály akkori vezető pártfunkcionáriusok kaptak, az ötödik példány aktaként a külügyminisztérium irattárában maradt. A szigorúan titkosított minősítést dr. Szatmári István, a külügyminiszter által megbízott szakértő 2002. március 7-én szüntette meg.
A jelentés első bekezdése tényállást közlő: ,,1973. december 4-én leváltották a Kovászna megyei kulturális bizottság elnökét, Sylvester Lajost, és a sepsiszentgyörgyi színház igazgatójává nevezték ki az ugyancsak ez alkalommal leváltott Dukász Anna helyére.? A továbbiakban pontos helyzet- és háttérelemzést olvashatunk eltávolításom körülményeiről, okairól és céljáról, valamint a várható fejleményekről. Ez lényegre törő és objektív:
,,Sylvester eltávolításáról már kb. egy éve hallatszanak hangok, amióta Nagy Ferdinánd személyében új megyei első titkár került Kovászna megye élére. Nemzetiségi kapcsolataink szerint Sylvester Lajos már hosszabb ideje szálka az erőszakos elrománositó törekvések képviselőinek szemében, mert a megyében igen lelkesen igyekezett felkarolni a magyar kultúra hagyományainak megőrzésére irányuló akciókat, és maga is bátran kezdeményezett kiállításokat, helyi muzeumok megnyitását, kulturális egyesületek alakitását. ? volt, aki erőteljesen támogatta kb. másfél évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi szinház magyarországi vendégszereplését, amiért akkor ugyancsak fejmosást kapott.
Sylvester leváltása a romániai magyar értelmiség képviselői szerint is kétségkivül ujabb pozicióvesztés, s egyben annak a másfél-két éve megindult folyamatnak szerves része, amely az erdélyi magyar lakta megyékben a magyarság érdekeiért kiálló felelős nemzetiségi vezetők eltávolitására irányul. Többfelől hallani olyan aggodalmaskodó hangokat, hogy most már az utolsó ?bástya? is, Hargita megye is sorra került. (A ,,Hargita megye is? elírás, Kovászna megye értendő, S. L.) Fazekas János miniszterelnök-helyettes poziciójának megingásáról, sőt a magyar nemzetiség ügye melletti kiállása és egyes leváltott személyek pártfogása miatt még esetleges eltávolításáról is beszélnek.
Mint Sylvester bizalmasan közölte, leváltását az robbantotta ki, hogy a közelmúltban engedélyezte a megyében, Erdővidéken, az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik színhelyén egy emlékmû felállítását az évekkel ezelőtt eltávolított helyére. Ezt a megyei vezetők nem tûrhették, s buldozerrel rombolták le az uj emlékmûvet.
Sylvester utódja a megyei kulturális bizottság élére még nincs kinevezve.
Itt jegyezzük meg, hogy a megyei kulturális bizottságok elnökeinek kinevezése a megyei pártbizottság (az első titkár) hatáskörébe tartozik. Az országban müködő 6 magyar szinház viszont a Szocialista Kultura és Nevelés Tanácsának illetékességébe tartozik. Igy a megye által leváltott Sylvestert a Kulturális Tanács nevezte ki a sepsiszentgyörgyi magyar szinház élére, ahonnan viszont Dukász Anna érdemes müvészt váltották le, akinek poziciója Király Károly megyei titkár lemondása óta erősen megingott, s akinek szinházi müsorprogramját és a magyarországi szinházi körökhöz füződő kapcsolatait ugyancsak nem nézték jó szemmel. Dukász valószinüleg szinészként dolgozik tovább. Egyébként éppen a legutóbbi napokban kérték őt fel a közeljövőben forgatásra kerülő Mihai Viteazul-ról szóló film egyik női főszerepére. A film része annak a történelmi filmsorozatnak, amely Románia történelmét és kiemelkedő történelmi személyiségeinek kultuszát a mai román történelemfelfogás szellemében hivatott ápolni.
Megjegyezzük, hogy a leváltások azon kivül, hogy növelik a romániai magyarság elkeseredését, egyben megfélemlitő hatást is gyakorolnak. Ennek megnyilvánulásait nagykövetségünk az utóbbi időben több izben is tapasztalta.
Martin Ferenc s. k.
nagykövet?
A megyei mûvelődési bizottsági elnöki tisztségből való eltávolításom előzményeit, a jelentésben is említett közvetlen kiváltó okát és a leváltás körülményeit 1989 után több publicisztikai írásban is megfogalmaztam. Az őrnagy hazatér címû könyvem (Trisedes Press Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 1999) Egy szobor maga alá temet fejezetében (86-111. oldal) az erdővidéki (véczeri) emlékmûdúlás történetét taglalom. Az önéletrajzi fogantatású könyv egyébként különböző funkciókból való eltávolításaim történettöredékeiként is felfogható, bár csupán ezek előzményeire és kiváltó okaira összpontosítok, elsősorban a nagykövetségi/külügyminiszteri jelentésben is említett szoborállításokra, múzeumok, mûvelődési egyesületek létesítésére, a háromszéki közmûvelődési élet megszervezésére.
A jelentést a címzettek közül legalább ketten figyelmesen elolvasták, erre utal a szövegrészek kétféle aláhúzása, amelyek közül az egyik - a vékony vonallal kiemelt - a személyemre kíváncsi: 1973. december 4-én leváltották; Sylvester Lajos már hosszabb ideje szálka az erőszakos elrománosító törekvések képviselőinek szemében; Sylvester bizalmasan közölte? A vastag irónnal kiemelt szövegrészek a romániai magyarság vezetőinek eltávolítására figyelnek: újabb pozícióvesztés; most már az utolsó ,,bástya?, Hargita megye is?; buldózerrel rombolták le az uj emlékmûvet?
A buldózeres emlékmûrombolást a passzus olvasója lapszéli jellel is kiemeli, ugyanezt teszi a Dukász Anna filmszerepére vonatkozó - erről később - szövegrésszel is.
A szigorúan titkos jelentésből egyértelmûen megállapítható, hogy a magyar nagykövetség megkülönböztetett figyelemmel kísérte a mindig politikai célkeresztben lévő székelyföldi magyar vonatkozású eseményeket és a politikai ,,szélverésnek? kitett személyeket. Ezt egyébként mi, a jelentések alanyai gyakran tapasztalhattuk. A megyei mûvelődés éléről való eltávolításom után a színházi bemutatóinkon a mindenkori bukaresti magyar nagykövet gyakran megjelent, vagy követségi titkári, illetve a kultúrattasé szintjén képviseltette magát. Ennek a gesztusnak a jelzésértékét abban az időben is érzékeltük, nem csak mi, hanem a román állambiztonsági és a politikai szervek is. Ilyen alkalmakkor a megyei vezetésből a színházi előadásokon senki sem volt jelen, nekem intézményvezetőként és magánemberként kellett fogadnom a vendégeket, akikkel előadásszünetekben és az előadás végén az igazgatói irodában kötetlen társalgást folytattunk. (Az igazgatói irodában lehallgatták a beszélgetéseket, és az intézményért felelő ismert állambiztonsági tiszt is jelen volt a nézőtéren - számunkra ismerős vagy ismeretlen kisegítőivel együtt.) Tőlem egyetlen esetben sem kértek jelentést vagy beszámolót ezekről a beszélgetésekről, holott a belső utasítások az intézményvezetőket erre kötelezték. Ez a kivétel csak erősítette a szabályt: a megyei kulturális élet vezetésével való megbízatásom első napjaiban elhárítottam az első és utolsó együttmûködésre tett kísérletet.
Az írásunk tárgyát képező jelentés birtokában most már sejthetjük, hogy a bukaresti követséget utasíthatták a sepsiszentgyörgyi fejlemények nyomon követésére.
A szigorúan titkos követségi jelentés Dukász Anna mûvésznőre vonatkozó sorai - ,,a közeljövőben forgatásra kerülő Mihai Viteazul-ról szóló film egyik női főszerepe? - tipikus példája annak a rafinált pártpolitikai/szekuritátés módszernek, hogy egy vonzó ígérettel, ,,a nagyraértékelés? látszatával ,,szereljék le? az illetőt. Dukász Anna természetesen sohasem kapta meg a filmszerepet, de a kilátásba helyezett feladat reményében mérsékelni vélték kirobbanó indulatait. Leváltása után egyébként véglegesen elhagyta az országot, és az Egyesült Államokban kért menedéket. (Meggyőződésem szerint távozását megnyugvással vették tudomásul, és már az úti okmányok kibocsátása alkalmával számoltak azzal, hogy nem tér vissza többé az országba.)
Itt megjegyzem, hogy nem csupán a magyar nagykövetség látványos érdeklődése biztosított számunkra védelmet, hanem a Hámos László elindította észak-amerikai mozgalom is, az ebben részt vevők ugyancsak nyomon követték minden jelentősebb lépésünket. Ehhez társult, illetve az Amnesty International Righst Foundation azokra a magyarországi értelmiségi csoportosulásokra támaszkodott - Ablonczy László, Pálfy G. István, Bulla Károly, Márkus Béla, Cs. Nagy Ibolya, Fábián László, később Szakolczay Lajos, Apáti Miklós -, akik a sepsiszentgyörgyi színházi bemutatók majdnem mindenikén jelen voltak, a Film Színház Muzsikában és más magyarországi lapokban elhelyezett írásaikkal nemzetközi publicitást biztosítottak, és ránk irányították a közvélemény figyelmét. Ez a legnagyobb kereskedelmi kedvezményért esedező Románia vezető politikusainak agresszivitását a nyolcvanas évek elejéig mérsékelte.
Nyomon követésünk a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek végéig primitív üldözési akciókba romlott át: milicisták feltartóztatták a nagykövetségről számunkra könyveket és folyóiratokat szállító személygépkocsikat, a határállomásoknál molesztálták - volt eset rá, amikor pőrére vetkőztették - a hozzánk érkező magyarországiakat, majd ki is tiltották többségüket az országból. Elkezdődtek a szekuritátéra való behívatásaink, abban az esetben, ha ,,idegeneket? láttunk vendégül, a végén már a hozzátartozóinkat is megbírságolták a külföldiekkel való, a hatóságoknak be nem jelentett találkozásokért.
A ránk nehezedő és fokozódó nyomás közepette is közvetett és közvetlen védelmezőink között tartjuk nyilván az egész időszakban Ilia Mihályt és Csoóri Sándort, Czine Mihályt. Ilia, és főleg Czine személyes jelenlétével is, de Ilia széles körû magánlevelezésével, a Tiszatáj nemzeti kisebbségekre figyelő koncepciójának lapbéli érvényesítésével állandó támaszunk volt. Csoóri a második magyarországi színházi turnénk idején - ezek a mûvészi produkció valós értékeit messze felülmúló szimpátiademonstrációk voltak - a kormányzati szintig érő és az MSZMP KB magasságáig felcsapó skandalumot rendezett azért, mert a magyar kulturális hatóságok Kőbányán, amint érvelt: ,,csak egy másodrendû külvárosi kultúrházban? - a Pataki István Mûvelődési Központban - biztosítottak számunkra fellépési lehetőséget.
Ezek után, amíg a ,,Kárpátok Nagyasszonya?, Elena Ceau?escu az utolsó magyarországi turnénkat 1985-ben személyesen le nem tiltotta, Budapesten mindig rangos színházakban léphettünk föl. Czine Mihály, valahányszor Budapesten tartózkodtunk, a háromszékiek közül elsősorban Farkas Árpádot és jómagamat vendégül látta, meghívott egyetemi előadásaira is, összeismertetett olyan egyetemistákkal, akik később - no meg napjainkban is - az erdélyi és általában a kisebbségi magyarság ügyeinek képviseletéért bontottak zászlót, indítottak mozgalmat a maradék Magyarországon.
Summa summarum: a megfigyelők és megfigyeltek szövevényes hálóját a körülmények szerencsésebb alakulása folytán a nagyobb halak szakítani is tudták. Az országon belüli, határokon kívüli közismertségünk, a kulturális életben betöltött szerepünk védelmet is biztosított számunkra, sőt, a hatalom helyi képviselői sok esetben, saját egzisztenciájukat féltve, de volt eset rá, hogy titkos ügypártolással a kezünkre játszottak, akár a cinkosainkká is váltak.
(folytatjuk)
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-08-26: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás