Ünneplő falvak: Emlékparkok emlékeztetője

2003. augusztus 29., péntek, Archívum 2003–2007

Bő tíz esztendővel ezelőtt gyakran bosszankodtunk, mert közösségi ünnepeinken sok helyen nem volt, ahová elhelyezni egy szál virágot, és nem volt, ami előtt meghajtani a felemelt főt. Azóta, hála sokak igyekezetének, szaporodnak az emlékmûvek, egyéb emlékjelek, díszbe öltöznek templomaink, sőt, sok helyen a falvak és községek kisebb-nagyobb terein, közösségi találkahelyein kialakulnak az emlékparkok. A történelmi minták rendszerint adottak, a magyar millenniumi ünnepségek táján, és Erzsébet királyné halála éve körül kedves találkahelyeket alakítottak ki eleink. Parkokat, sétányokat létesítettek, majáliskerteket, melléjük-köréjük díszfákat és cserjéket, vagy a tájra jellemző növényzetet telepítettek. Aztán következett az európai történelem egyik leggonoszabb, értékpusztító százada, szám szerint a huszadik a maga két világháborújával, a vörös veszedelem térhódításával, deportálásokkal, fogolytáborokkal, lakosság-áttelepítésekkel, tömeges rablásokkal és fosztogatásokkal. Ebben az elvetemült világban tönkretették az egykori emlékhelyeket is.
Múlt vasárnap Kisborosnyón volt egy családiasan kedves, emelkedett hangulatú ünnep, amelynek hírét-értékét növelte az is, hogy egy apró, alig háromszáz lakosú kis falucska mutat nagy községek, városok által is megszívlelendő példát. Jó dolog az is, hogy egyházi és világi személyiségek jelenlétükkel is megtisztelik ezeket az ünnepeket, emlékmû- vagy emlékhelyavatásokat, érzelmesen szép az is, hogy ilyen alkalmakra az elszármazottak is hazalátogatnak, magukkal hozzák baráti körüket, rokonságukat, gyerekeiket is. És, amint éppen Kisborosnyón láthattuk, a tehetősebb emberek, kisközösségek, belenyúlnak a pénztárcába is, vagy kalákás munkával, gépi eszközökkel segítkeznek a falu szellemi otthonteremtésében.
Kisborosnyón olyan millenniumi emlékpark van kialakulóban - illetve lényegét tekintve már készen -, amely egy helyre sûrítve mutatja föl a kis falu történelmi-emberi értékeit. A park természeti környezete nagyjából adott volt: a régi, a hatvanas években lebontott iskola helyébe egy, a millenniumi esztendőkre emlékeztető oázisszerû közösségi helyet létesítettek, hársfaköröndöt alakítottak ki. A ?89-es fordulat után ide helyezték el a hősök emlékmûvét, Háromszék egyik legszebb térplasztikai alkotását. A következő években a turulmadár is rászállott az emlékmû ötszögû andezit tömbjére. A csíksomlyói Köpe Géza szobrász - felesége révén kisborosnyói kötődésû - a kő és kopjafa kompozícióra nem egy szabványmadarat reptetett, hanem mûvészi értékû egyedi alkotással lepte meg a kisborosnyóiakat. Idén a park köré léckerítést futtattak, olyant, amely maga is dísze a kis térnek, de nem hivalkodó, vállalja az alárendeltség szerepkörét. A park hátterét az ugyancsak most telepített lila akácokkal zárnák le. A feltételes mód arra vonatkozik, hogy az idei aszályos évben kipusztultak a csemeték, amelyet pótolni kell. A park bejáratához formás székely kapu került, és benn, a tér egyik erre kijelölt sarkában a magyar történelem dicsőséget hozó eseményeinek és történelmi katasztrófáinak állítottak és avattak föl ikerkopjás emléket.
Terveik szerint a parkot minden évben új emlékjelekkel bővítik, itt tisztelegnek a vidék ?56-os mártírjainak, a faluból elszármazott hírességeknek, hagyományt teremtenek a kisborosnyói iskola egykori végzettjei is, akik osztályonként és évjáratonként állíttatnak kopjafát, emlékjelük lesz a híres, a hazáért sokat áldozó, gyerekeiket, tanítványaikat az édes anyanyelvükre tanító, más népek kultúráját és szokásait megbecsülő nőknek.
A vasárnapi ünnepség kedves és tanulságos volt, ha úgy tetszik, mintaértékûre sikeredett.
Persze, a közösségi örömbe üröm is cseppen, mint most is. A falu lakóinak és az ünnepség résztvevőinek nagy türelemre volt szükségük, hogy az egyik hullarészeg falusfelük idétlenkedéseit, az ünnepséget zavaró kurjongatását elviseljék. Az emlékpark mellett kiszáradt patak medre is fertelmes látvány volt, s ehhez társult az ünnepséget időnként ugyancsak zavaró zakatoló zelegorkodás. A patakon túl, a kocsma vagy üzlet előtt.
Olyan viselkedési vadhajtások ezek, amelyeknek a lenyesegetésére nem elégséges egyetlen figyelmeztetés, és nem elegendő Damó tanító úr vagy a két tiszteletes és a tanügyiek rendteremtő szorgoskodása, s a nagyborosnyói rendőr rendzavarókat figyelmeztető civilizált viselkedése sem. Ebben az esetben is a közvetlen környezet, a család, a szomszédok, a faluközösség segíthet a bajon.
A kisborosnyói ünnepség pozitív összképét mindez nem változtatja meg ugyan, mert a tisztára sepert utcák és kapuelők, a viszonylag jó minőségû aszfaltút, a települést elborító rengeteg fa, cserje, az idei rekord almaterméstől roskadozó gyümölcsfák, a faluképet feljavító kis park, az emberek vendégszeretete mindenki számára kellemes és kedves emlékként él tovább.
Ezért kár és bosszantó, ha - egy nem kisborosnyói eredetû kuplésorral szólva - a majom farka beleér a levesbe.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép