A valamikori Első Székely Szövőgyár mai utódjában, az OLT Textilmûvekben, ha hitelt lehet adni az igazgatótanács minapi sajtóértekezletén elhangzottaknak, véget ért a magánosítást követően, három és fél évvel ezelőtt elrendelt hírzárlat. Az üzemi vezetőség úgy látja, elért eredményeivel nyugodtan a nyilvánosság elé állhat, a gyáron belül is sikerült, miként mondták, ,,fegyelmet? teremteniük. ,,Emiatt neveztek diktátornak, de szükség volt rá? - véli az igazgató, Vlastimir Isacovici.
A tájékoztatón a pénteki számunkban megjelentekhez képest sok újdonság nem hangzott el, itt inkább a joggal kíváncsi közvélemény és az ipartörténet számára jegyezzük fel távirati stílusban: a belga Drapantex cég 1999 márciusában vált többségi tulajdonossá, azóta törlesztette állammal szembeni 27 milliárdos adósságát, és végrehajtott egy 159 milliárd lejes beruházási programot: új gépeket vett, felújította a csarnokok egy részét, hét szolgálati lakást vásárolt idetelepítendő mérnökei számára stb. A rekonstrukció folytatódik. A béralap szeptember elsejétől 6 milliárdról 7 milliárd fölé emelkedik. A legérdekesebb, hogy a maga nemében egyedülálló cégje Romániának: az egyetlen függőlegesen integrált textilüzem, azaz rendelkezik mind fonodával, mind szövödével, festödével, szabászattal, s a kommunizmus idején mûködött kb. 40-ből azon négy-öt közé tartozik, melyeknek sikerült talpon maradniuk. Szentgyörgyön és megyénkben viszonylag nagy alkalmazotti létszámával került az első helyre: 1200 a jelenlegi létszám. A munkaerőpiacon készül felvenni a versenyt az idetelepült nadrággyárakkal, s vezetői úgy vélik, mivel legalább 300 hazai cégnek, köztük kb. 40 megyénkbelinek adnak munkát, szociálisan is nagyobb hasznot hajtanak a helyieknek, mint a bérmunka rendszerében dolgoztató említett gyárak.
És itt érdemes megállni egy szóra. A Székely Szövőgyár, később a Klinger cég, de még az államosított utód is, sokat fordított szociális és kulturális célokra, gondoskodott munkásai és tisztviselői mûvelődési feltételeiről is. Ha az Olt Textilmûveknek valóban sikerült kilábalnia a nehézségekből, alighanem eljött az ideje annak, hogy a helyhatóság jobb kapcsolatokat építsen ki vele. Furcsa, hogy a cég Anvers-ben lakó belga tulajdonosa, Robert Lesman, ha idelátogat, csak a prefektus hajlandó őt fogadni - úgy véljük, a polgármesternek legalább annyi mondanivalója lenne számára. Lapunk felvetésére Doina Buturug? igazgatótanácsi elnök ugyan némi éllel jegyezte meg, hogy ,,a cég nem jótékonysági intézmény?, az igazgató viszont jobbnak látta úgy fogalmazni: ,,ha egy iskola két használt számítógépet kérne tőlem, alighanem meg tudnám adni?.
A riporter nem jós, nem is vátesz. De egyengetni kellene az utat a helyi közösség és a cégvezetőség együttmûködése előtt. Ha a gyárnak sikerült leküzdenie kommunizmusból örökölt szervi bajait, ha a Drapantex külföldi piacain helyzete szilárd - termelése 90 százalékát exportálja -, akkor alighanem joggal várjuk el: a béremelések mellett a kommunitás irányába is tegyen lépéseket, vállaljon fel közhasznú célokat.
Egyelőre tehát fogjuk szaván: melyik tanitézménynek van szüksége két használt számítógépre?
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.