MIÉRT-tanácskozást (,,akadémiát?) szervez szeptember 4. és 7. között Félixfürdőn az RMDSZ. Az értekezlet témája voltaképpen igen izgalmas: az RMDSZ gazdaságpolitikája és a fiatalok. A meghívott hazai és magyarországi előadók, vitavezetők szaktekintélye is garancia arra, hogy igényes és izgalmas vita, tanácskozás alakulhasson ki a kora őszi értekezleten, mely a nagy ,,nyári fesztiválok?, zenés eszem-iszomok után most komoly összejövetelre toborozza a fiatalokat.
Az első feltolakvó kérdés viszont az, hogy van-e egyáltalán önálló, kimunkált gazdaságpolitikája az RMDSZ-nek, s ha van, mennyi köze lehet ehhez a fiataloknak!? Már az első felvetésre is igen nehéz megnyugtatóan válaszolni, hiszen a szervezetet ért és érő bírálatok, vádak tárgya éppen az, semmiféle kiérlelt gazdasági stratégiája nincs a magyarság anyagi fölemelésére, sem a vállalkozások, sem az agrárium terén nem tudja összefogni, szervezni, támogatni, irányítani a közösség erőit, sőt: igencsak elszakadt, eltávolodott azoktól a testületektől és szakmai egyesületektől, melyek a maguk rendjén önerőből próbálnak a semmiből valamit teremteni. Erre utalt legutóbb egy Székelyudvarhelyen szervezett gazdasági tanácskozás kapcsán kiadott vállalkozói nyilatkozat is, mely az RMDSZ csúcsvezetését gazdasági klientelizmussal vádolva egyszersmind bejelentette a nyilatkozók elszakadását a szervezettől. Vélvén, hogy a vállalkozói szférában is ténykedő RMDSZ-es ,,nagykutyák? a haszonszerzés reményében szívesebben szövetkeznek a bukaresti hasonszőrûekkel, semmint a magyar közösség gyarapodásán munkálkodjanak. Külön elemzést, felelős utánajárást és bizonyítást kívánna e vádak tisztázása, ám tény az, hogy érdekvédelmi szervezetünk éppen abban tett a legkevesebbet, ami a jövő garanciája lehetne, a gazdasági önszerveződésben. Szép elképzelések voltak és vannak, de kézzelfogható tények, tettek sehol. A szervezet által beindított szerény gazdasági vállalkozások (emlékezzünk csak a Trinvestre például) sorra bebuktak, elsorvadtak, vagy gazdát cseréltek, s az alakuláskor még élő közösségi összefogás mára már tûnő emlékké vált. Soha nem történt igazán komoly lépés egy erdélyi magyar bank létrehozására (az egész dolognak több volt a füstje, mint a lángja), s jóformán még egy mûködőképes hitelintézet létrehozására sem futotta az erőből és az akaratból, pedig ilyen intézmények léte nélkül a magyarság osztályrésze nem lehet más, mint a teljes gazdasági kiszolgáltatottság. Senki nem gondol jótékonykodó pénzintézetekre, hanem a közösségi érdekeket szolgáló olyan intézményrendszerre, mely a preferenciális hitelpolitikával szolgálhatná a megmaradást és gyarapodást ott, hol kevés az egyéni jó szándék és igyekezet. Ebben sem tanultunk semmit a kézügyben lévő példákból, s nemhogy ,,megalbinásodtunk? volna, de még a ,,hangyaszorgalmat? sem tudjuk mindmáig újjáteremteni.
Mindez, lehetséges, hogy valóban a következő generációkra vár, ha azoknak lesz egyáltalán ereje, kedve, tudása megtenni azt, amit mi elmulasztottunk. Ezért indokolt és dicséretes a félixfürdői kezdeményezés, de nem kellene megfeledkezni arról, hogy a túl sok ,,elméletizés? eddig mindenkoron a tettek haláloka volt. El kellene végre jutnunk odáig, hogy a tanácsok helyett egyszer már kalácsot is adhassunk azoknak, kiknek kezébe adjuk a jövőt.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.