Lefelé folyik a Tisza? - jut eszembe a nóta, én pedig nézem a Dunát a Szent György folyamág tengeri beömlésétől huszonhat kilométerre, s furcsállva állapítom meg, hogy a népdal örök érvényû megállapításával ellentétben fél napon belül harminc centimétert emelkedett a vízszintje. A titok nyitja: megfordult a széljárás, heteken át az uralkodó szél a tenger felé hajtotta a hullámokat, s a tenger vizét valósággal elfújta a partközelből. A Duna pedig utánairamodott, felgyorsult a folyása, csökkent a folyam vízszintje.
Tegnap fordult a szél, a tenger felől fúj, ez visszanyomja a folyó vizét, s bár a Feketeerdőtől a delta kapujáig katasztrofálisan csökken még mindig a vízszint, Deltaszentgyörgy fölött néhanapján a tenger visszanyom, s emelkedik a folyam szintje. Ez a kivétel, ami erősíti az általános idei szabálytalanságot. Amióta meteorológiai feljegyzések vannak, ilyen sekély soha nem volt a Duna vize, ilyen alacsony mennyiségû soha nem volt a hozam. Tulceánál a vízállásmérők 20 centimétert mértek, fennebb, valahol a Br?ilai Nagysziget táján fogattal is áthajtottak a Dunán, a bolgár-román határszakaszon olyan gázlók alakultak ki, hogy a minap tizenhárom bolgár gyalogos vigyorogva talpalt át Romániába, ahol - aszály ide vagy oda - kérték tőlük az útlevelet.
A Vaskapu vízi erőmû negyed kapacitással mûködik, vízhiány miatt leállt a cernavodai atomerőmû, egész Európában locsolják az atomreaktorokat, a Duna teljes hosszán hajók vesztegelnek a mederben, mindennaposak a megfeneklések, zátonyra futások.
Mondják, hogy csupán a történészek-régészek örvendeznek a víz, majdnem azt mondtam, hogy mértéktelen apadásának, holott mért apadás ez.
Olvasom, hogy Vidinnél egy régi híd tartógerendája dugta ki a fejét a vízből. A történészek szerint egy fahíd maradványai lehetnek az 1593-1596-os évekből, amelyet a törökök azért építettek, hogy a két román fejedelemséget könnyebben lerohanhassák. Ugyancsak Románia területén valaha víz alá került vár romjai tûntek föl. Más forrásból tudom, hogy a Vajdaságban, Batina körül, a Duna-könyöknél, ahol a második világháború idején iszonyatos csaták dúltak, tehergépkocsik, tankok, páncélozott jármûvek roncsai kandikálnak ki a maradék léből. A hetvenes években zombori színházi vendégjárásunk alkalmával a helyszínen mesélték vendégfogadóink, hogy a Duna horvátországi magas teraszára magukat beásó németek megvárták, amíg a szerbek-oroszok felépítik a pontonhidakat, és amikor elkészültek és ráengedték a hadi jármûveket, jól célzott sorozatokkal szétlőtték a pontonhidat, s a rakomány emberestől és jármûvestől a Dunában lelte halálát. Mesélték, hogy a híres szerbpárti Petőfi Brigád is harcolt itt, akiket mint a csatlakozókat a történelem egész hosszán át mindig is a legveszélyesebb előharcokba küldték gazdáik.
Az is érdekes, hogy Németország északkeleti vidékein már augusztus végén, három héttel hamarabb gyülekezni kezdtek a darvak hagyományos észak-déli átszállóhelyükön. Mondják, hogy a Skandináviában is pusztító aszály miatt katasztrofálisan csökkentek a vízfelületek, s a táplálékhiány, az élettér megváltozása készteti a madarakat a korai költözésre.
A Duna-delta vízmennyiségének 40 százaléka már augusztusig elpárolgott. A hatszázezer hektáros vizes-vizenyős területen a még megmaradt néhány természetes gázlón és a csatornákon árvízszerûen ömlik ki a víz az alacsony mederbe. A tavak amúgy is sekély vize sok helyen elmocsarasodott, a tipikusan deltai halfajok is, mint a sügér, ellepték a folyammedret.
Ilyenkor mondják, hogy a természet is az ember ellen fordult. Vajon? Nem inkább az ember fordult az ember ellen? A Duna-deltában, a világ legnagyobb összefüggő nádrengetegében iszonyú mennyiségû szemét halmozódott föl. Ottlétünk alkalmával tombolt az a hatalmas nádtûz, amelynek minden bizonnyal ismét az ember az oka a nyílt, felügyelet nélkül hagyott tûz révén vagy az üvegek tömeges eldobálásával. Az élővilágot pusztító tûz füstje egy atombomba-robbanást idéző gomba alakú felhőt ,,produkált?, a felforrósodott légáramlat több kilométer magasságba emelte a pernyét, amely napok múltán nagy távolságokra is kormozta a képünket.
Máris hallom egyesek mormogását, hogy ez tőlünk messzire van, mi közünk hozzá?
Hazaérkezésünk után kétmegyényi területet kellett bejárnom. Az Ojtoz csermellyé apadt vizének medrében hihetetlen mennyiségû szemét szégyentelenkedik, az úzmezei víztározó az Úz völgyében ugyancsak szemétteleppé vált. A Kisborosnyón egykor átfolyó, teljesen kiszáradt patak medréből egy egész települést lehetne lyukas bilivel, mosdótállal, nejloncafatokkal, rongyos göncökkel kiöltöztetni.
Egyáltalán eszébe jut-e valakinek, hogy a kiszáradt vagy sekély vizû patakmedreket - tömegesen található ilyen a megyében - most kellene kitakarítani?
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.