Hat hónap alatt egyetlen válságellenes, gazdaságserkentő, munkahelyteremtő intézkedéssel sem állt elő a kabinet, sőt, az átalányadó bevezetésével, az üzemanyag elszámolására vonatkozó szigorításaival több ezer kisvállalkozót sodort kilátástalan helyzetbe. Szemmel látható, hogy a szociáldemokrata—demokrata-liberális koalíciónak semmilyen gazdaságpolitikai elképzelése nincs, az állampénztár bevételeit a lehető legprimitívebb módszerrel, az adók és illetékek növelésével próbálják gyarapítani. A hibrid koalíció sem a vállalkozók támogatásának jobboldali, sem az alacsonyabb jövedelműek megsegítésének baloldali irányelvét nem követi. Igaz, a Nemzetközi Valutaalaptól kért kölcsönnel gyakorlatilag meg is kötötte kezét: a pénzintézetnek ugyanis rendkívül szigorúak a költségvetési hiányra, külkereskedelmi mérleghiányra, inflációra és béremelésekre vonatkozó előírásai — ezek betartása pedig a hitel folyósításának feltétele. A sokat hangoztatott infrastrukturális beruházásokból sem valósult meg semmi, a legfrissebb statisztikák szerint idén jóval kevesebbet fordítottak fejlesztésre, mint tavaly, miközben a bérekre számottevően több pénz megy el.

Az egymást egyre inkább útszéli hangnemben ócsároló koalíciós pártokat jelenleg csak a húsosfazék közelsége tartja össze. Vélhetően azonban csak addig, amíg még van, amit meríteni belőle: elemzők szerint legkésőbb az államfőválasztás után szakad majd a koalíció. Félő azonban, hogy az már túl késő lesz, a Boc-kabinet utánunk az özönvíz magatartása pedig hosszú időre a jelenleginél sokkal súlyosabb gazdasági és társadalmi válságba sodorja az országot.