EmlékfaggatóKultúra: Alvó hamupipőke ébresztője

2003. szeptember 6., szombat, Archívum 2003–2007

Az egykori sepsiszentgyörgyi színházi kollokviumok a Ceau?escu-féle diktatúra kényszerzubbonyában születtek, ez volt az első kollektív színházi kitörési kísérlet a hetvenes évek elején a Kárpátok Géniusza és utánfutói által a közmûvelődési és mûvészeti életre kényszerített kulturális forradalom szorítójából.
A sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi Színházi Kollokvium elindítása e sorok írójának színházigazgatói kinevezésével függ össze.
Kinevezésem pillanatában a nemzetiségi színházi élet bukaresti irányítását illetően teljesen kaotikus állapotokkal találkoztam. A Szocialista Mûvelődési és Nevelési Tanács színházakat irányító igazgatóságán nem volt egyetlen, a magyart legalább konyhanyelvi szinten értő szakember. A színházak mûsorrendjét, kiszállásait képtelenek voltak összehangolni, a nemzetiségi színházak sajátos problémáinak kezelésére a felügyeleti szerv alkalmatlannak bizonyult. Ezt Constantin M?ciuc?, a színházak igazgatóságának akkori igazgatója is érzékelte, és egyébként is jóindulatú, mûvelt ember lévén, láthatóan kerülte az aktivista típusú mûvelődésszervezést és irányítást. Ennek is köszönhető, hogy a hazai nemzetiségi színházak számára fórumot teremtő javaslatom nála is meghallgatásra talált.
Támogattak a színházak vonzásköréhez tartozó fővárosi román értelmiségiek - színpadi szerzők, színikritikusok, színmûvészek, a sajtó is -, akik már a ?70-es évek elején rájöttek arra, hogy a vidéken és nyelvi elszigeteltségben mûködő, a politikai irányítás számára hozzáférhetetlen magyar színházak részben számukra is menedékhelyet jelenthetnek. Előfordult, hogy a bukaresti cenzúra által többszörösen is megcsonkított színpadi mû szövegének eredeti formáját visszaállítottuk, a szerzőre oktrojált toldalékjelenetet kivágtuk, s az író és a kritikusok csodálkozással vegyülő meglepetésére egy, a néző számára is elfogadható szerzői változatot mutattunk be. A nemzetiségi színházak esetében a fennforgolódók azt firtatták, hogy megfelelő arányban játsszuk-e a román szerzők darabjait, a mû tematikailag illeszkedik-e az utasításokban előírtakhoz, mindehhez csatolva az aktivista sznobságot, a rendezői és színészi leleményt, a sajtó bennünket támogató falazását, nem egy esetben és néhány évig ,,át lehetett verni? a megyei vagy központi tüsténkedőket.
A kollokvium ötlete kedvező politikai hátszelet kapott olyan vonatkozásban is, hogy a ,,nemzeti kérdés? állandóan bizonyításra szoruló ,,megoldása? ezzel is demonstrálhatóvá vált. A hazai német színházak és a bukaresti jiddis színház a meghívás pillanatában ,,vette a lapot?, és támogató örömmel fogadta a kezdeményezést, az addig már kiválóan kiépített magyarországi színházi kapcsolataink és a szaksajtó egyszeriben nemzetközi mezőnybe emelte a rendezvényt, s az első színházi kollokviumnak így már a dobbantás pillanatában veszélyesen és önpusztítóan jó híre keletkezett.
A fogadtatást illetően nem hiányoztak az érzelmi mozzanatok, a szentimentális kisebbségi motiváció sem. Egy reggel például Franz Auerbach bukaresti jiddis színházigazgatót sírva találtam a teátrum épülete előtt, rosszat gyanítva kérdeztem, hogy mi a baj, könnyes nevetéssel válaszolt: Semmi gond, csak én még ekkora jiddis betûket nem láttam Romániában. (A nyolcemeletes Bodok Szálló legfelső szintjétől a teraszvendéglőig ért a négynyelvû kifeszített vászon.)
A színházi kollokviumokat mint nacionalista, szeparatista és irredenta fórumokat végül is hatalmi erőszakkal szüntették meg. Politikai ,,kiéneklésére? rásegített az is, hogy a Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson zenei kollokviumokat is szerveztünk, erre tömegesen jelentkeztek magyarországi zenei szakemberek, és jelen voltak a hazai mûvészeti élet nem zenész prominens képviselői is. Intenzív magyar segédlettel ezt már majdnem a szó fizikai értelmében is szétverték, a magyar vendégeket a határtól visszafordították.
Színházigazgatói eltávolításomban a ,,felnégyelt? színházi repertoár mellé - volt időszak, amikor hét előadásból hármat tiltottak le a bennünket Sepsin, Brassóban és éppen Gyergyószentmiklóson denunciálók jelentései alapján -, szóval a nemkívánatos Sütő András, Illyés Gyula, Csurka István mellé társult még egy szilveszteri kabaré is Gyergyószentmiklóson, fejünkre olvasták az ugyancsak betiltott magyarországi turnékat és az ottaniak erdélyi cserevendégjátékait is.
Tulajdonképpen nem csak ezért örvendezem most a Nemzetiségi Színházak Gyergyószentmiklósi Kollokviumának, hanem azért, mert ilyen fórumot lehet ugyan nemzetiségi vonatkozásban semleges - mondhatnám steril - környezetben is rendezni, ahol nincsenek nemzetiségiek, de a játék értelmét és hatását visszaigazoló közeg, a színpadon lévőkkel ,,együtt játszó nagyérdemû? nélkül ez csak árnya maradhat a nemzetiségi színjátszás eme közös manifesztumának.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-09-06: Archívum 2003–2007 - :

Kiscimbora: Szeptember