A Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferenc 1703. május 6-án bocsátotta ki Bercsényi Miklóssal Brezán várából (Brzežany) pátensét, melyben egyformán fegyverbe szólított ,,minden igaz magyar hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen? hazafit. A Cum Deo pro Patria et Libertate feliratú, piros selyemből készített zászlóit május 12-én nyújtotta át a bujdosók követeinek, s miután e zászlók alá összesereglettek mozgalmát június 6-án Dolha község mellett Szatmár megye főispánja, báró Károlyi Sándor néhány reguláris császári század segítségével szétverte, Rákóczi megtette a döntő lépést, maroknyi csapatával ,,mint Caesar a Rubicont?, 1703. június 16-án átlépte a Kárpátokat, és magyar földre lépett. E dátumtól vette kezdetét az a nyolc évig tartó szabadságharc az elnyomó német ellen, ,,melyre mindig büszkén emlékezett vissza a hazáját szerető minden magyar?.
A jelentőségteljes nap kétszázadik évfordulójának tiszteletére az 1903-as esztendőt, mint idén is 2003-at, Rákóczi-évnek nyilvánították, és országszerte ünnepségek keretében emlékeztek meg a Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcokról.
Háromszéken, mintegy nyitányaként az 1903-as Rákóczi-évnek, a sepsiszentgyörgyi katolikus bálon, a mûsoros estély keretében a város mûkedvelői Géczy István és Lampert Géza színmûvéből a rodostói jelenetet adták elő. Bercsényit az az ifjú Nagy György alakította, aki később, 1912-ben mint radikális republikánus és a köztársasági eszmék hirdetője megalapította az Országos Köztársasági Pártot. Játékáról a helyi lap február 4-i száma megjegyezte, hogy ,,nem egy sikerültebb jelenetét tapssal jutalmazta meg a közönség?. A tudósítás szerint jól sikerült jelenetben a betétdalként elhangzott kuruc nótát, melyet Horváth Anna énekelt el, erre az alkalomra a helybéli református énekvezér, Bathó János komponálta.
A Székely Mikó Kollégium elöljárósága, tanári kara és tanulóifjúsága, mint annyiszor Háromszéken, elsőkként adta tudtul 1903. május 6-án - bekapcsolódva az országszerte szervezett rendezvények sorába -, hogy a kétszázadik évforduló megünneplésére egy olyan mûsor összeállításán fáradoznak, amely mint ,,hazafias ünnepély a város és a vármegye hatóságainak, intézeteinek, egyesületeinek és a nagyközönségnek részvétele mellett a nagy idők emlékéhez? fog méltó lenni. Az emlékünnepély idejéül június 14-ét tûzték ki, s ,,hogy a város és vidék közönsége minél tekintélyesebb számban? vehessen részt, helyéül nem a kollégium dísztermét, hanem a jóval tágasabb városháza nagytermét választották.
A Székely Mikó Kollégium kezdeményezte rendezvény megszervezésébe Sepsiszentgyörgy városi tanácsa is bekapcsolódott. A Székely Nemzetben június 8-án közreadott, közösen megfogalmazott meghívójuk igazolja ezt, melyet a rendezőbizottság részéről Péter Mózes igazgató, Zayzon Ferenc tanár mellett Gödri Ferenc polgármester is aláírt: ,,200 éve, hogy az északi Kárpátok csúcsairól elhangzott e kiáltás: Megújultak a nemes magyar nemzet vérző sebei! 1703. június 14-én lépte át az ország határát dicsőséges emlékû Rákóczi Ferenc, hogy a magyar nemzet vérző sebeit meggyógyítsa (június 14. az a dátum, mikor a tettek mezejére lépő Rákóczit a lengyel határszélen 200 rosszul felfegyverzett gyalogos és 50 lovas fogadta. E kis sereg élén lépte át a magyar határt két nap múltán, június 16-án - megjegyzés D. L.-től). Nyolc évig folyt a harc a magyar szabadságért, a magyar becsületért. A legdicsőségesebb hős, Erdély utolsó fejedelme, az utolsó magyar souverain messzi idegen földön, számkivetésben halt meg, de nemes alakjának emléke örökre megdicsőült a magyar nemzet szívében, lelkében.
A múlt nagy emlékein épül a jövendő dicsősége, s amely nemzedék őseit, nagyjait nem tiszteli, maga sem méltó az utódok tiszteletére. Legyen tehát ama napnak 200 éves évfordulója, 1903. június 14. mindannyiunknak ünnepe. Lobogózzuk fel házainkat, s szenteljük e napot a legnagyobb Rákóczi dicső emlékének!?
Az összeállított, egész napot kitöltő mûsor, gazdagsága és változatossága után ítélve - a délutáni rendezvények belépti díjaiból befolyó jövedelmet a Kassán felállítandó Rákóczi-szobor javára ajánlották fel -, az eddigi, beleértve az évenkénti március 15-i, a július 2-i eresztevényi Gábor Áron-, sőt, az 1896-os millenniumi rendezvényeket is, a háromszéki ünnepségek közül a legimpozánsabbnak ígérkezett.
Az előbbiektől függetlenül, még május 15-én, egy másik nagyszabású Rákóczi-megemlékezés előkészületeiről adtak hírt a Székely Nemzetben. A háromszéki egyetemisták a ,,Kolozsvárott és az országszerte tartott Rákóczi-ünnepségek impressziója folytán? intéztek felhívást a ,,háromszéki egyetemi polgártársakhoz? egy Sepsiszentgyörgyön rendezendő emlékünnepély céljából. A kezdeményezők felhívására az egybegyûlt háromszéki egyetemisták első tanácskozásukat május 16-án a kolozsvári teológiai fakultáson tartották meg, és megemlékezésük idejéül július 12-ét, helyéül pedig a város központjában, a Szabadság téren álló Honvédemlék körüli tágas teret jelölték ki. A május 20-i értekezletükön egy ,,tisztikart?, vagyis szervezőbizottságot választottak Bodó Albert elnök, Gyárfás Sándor társelnök személyében, díszelnökül és egyben fővédnöküknek Sepsiszentgyörgy polgármesterét, Gödri Ferencet kérték fel. A gyûlés egyöntetûen és ,,határozatképpen kimondta, hogy Rákóczi Ferenc hamvának hazaszállítására és a kassai emlékszobor költségeinek fedezésére rendezi ünnepélyét?.
Az egyetemista ifjak szervezte Rákóczi-emléknap védnökségét olyan személyek vállalták el, mint Hollaky Attila, Orbai járás főszolgabírója, dr. Daday Vilmos, a Ferenc József Kórház igazgatója, dr. Thaly Kálmán országgyûlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Mailáth Gusztáv Károly, erdélyi római katolikus püspök, Ferencz József unitárius püspök, Weiss Berthold udvari tanácsos és országgyûlési képviselő, legutóbbi 50 koronát is küldött a kitûzött közös cél érdekében, hogy ,,a nagy hősnek hamvai végre anyaföldünkben nyugodjanak?.
A Kolozsváron tanuló főiskolások június 3-án arról is tudósították a háromszékieket, hogy ,,hazafias ünnepségükre? több mûvészt és mûvésznőt sikerült megnyerniük szereplésre, és a beszédek megtartását három országgyûlési képviselő, Polonyi Géza, Barabás Béla és Sándor József vállalta el. Ugyanakkor azzal a kéréssel fordultak a háromszéki városok képviselő-testületeihez, a vármegye törvényhatósági bizottságához, hogy Kolozsvár példájára testületileg vegyenek részt délelőtti matinéjukon és a délutáni népgyûlésükön, s tartsanak ők is díszgyûléseket a fejedelem tiszteletére.
Miközben a Székely Mikó Kollégium a város vezetőségével a június 14-i, az egyetemisták pedig a július 12-i ünnepélyeiket szervezték, május 30-án a sepsiszentgyörgyi állami polgári fiúiskola emlékezett meg a kuruc szabadságharc fejedelméről. Az iskolai előadáson ,,nagy közönség vett részt, s teljes megelégedéssel hallgatta végig a tárgysorozatot?, melyben a Himnusz elhangzása után Kuthi István ifjúsági elnök mondott ünnepi beszédet, majd Sütő Károly és Farkas József szavalt, aztán az iskolások vonószenekara játszott kuruc nótákat, s végül az ifjúsági dalkar a Szózatot énekelte el.
A Székely Nemzeti Múzeum is hozzájárult az országos rendezvényekhez. Az 1903. július 26-án nyíló kassai Rákóczi-kiállításra gyûjteményéből 22 db korabeli ,,hadtörténeti emléket? és 9 db oklevelet küldött el, többek között azt a Rákóczi korabeli kardot is, melynek pengéjét csatajelenetek díszítették, s köztük a kurucok egyik jelmondata: ,,Szebb meghalni, mint gyalázatosan élni? felirat volt olvasható.
Egy nappal a város és a kollégium Rákóczi-ünnepe előtt a Székely Nemzet vezércikkben emlékezett meg a fejedelemről. Írója azzal a pátosszal írt II. Rákóczi Ferencről, ami körüllengte őfelségét itt, Háromszéken, és hasonló mítosz övezte alakját, mint Kossuth Lajosét: ,,Mennyi honszerelem, mily legendaszerû hősiesség, mennyi tört remény, mennyi szentséges kegyelet fûződik a nevéhez, amely kétszáz esztendővel ezelőtt a hazájuk szomorú sorsa fölött busongó magyarok ezreinek, százezreinek szívébe bizalmat, bátorságot, lelkesedést öntött?
Bûvölet szállja meg minden magyar ember lelkét, ha Rákóczira gondol, és áldja emlékét annak a nagynak, igaznak, akinek halópora is honszerelemre tanít, noha távol nyugszik az tőlünk??
A lap közreadta újólag az ünnepély teljes programját és a nemrég alakított Kossuth Lajos-asztaltársaság felhívását is, melyben annak elnöksége felkérte tagjait, hogy 14-én, vasárnap délután 2 órakor ,,lehetőleg teljes számban, gyülekezve a városháza előtt, együttesen? jelenjenek meg a megemlékezésen.
1903. június 14-re nemzetiszínû lobogók díszébe öltözött Sepsiszentgyörgy minden háza, és reggel hat órakor a Szabadság téren három ágyúlövés jelezte az ünnepség kezdetét. A Székely Mikó Kollégium négy felső osztályának tanulói, tanáraik vezetésével, kürtszó mellett ,,katonás rendben? vonultak a Bazár épülete elé, ahol csatlakozva az önkéntes tûzoltók zenekarához, együttesen vonultak fel a város központjában. A Rákóczi-induló hangjai mellett a ,,körmenet? végighaladt a Kossuth téren, a Libocz utcán, a gróf Mikó Imre utcán, majd az Alsó és Felső sétatéren tért vissza a Bazár elé. ,,A borongós idő mellett is a közönség köréből sokan csatlakoztak a menethez, mely zenével, hazafias dalok éneklésével, kürt- és dobszóval ébresztgette a későn ébredőket. A körmenet végeztével, zenekíséret mellett a Kollégium növendékei az akkorra már nagyra növekedett közönség sorfala között a Hymnuszt énekelték el.?
Az ünnepi istentisztelet a református vártemplomban délelőtt 10 órakor kezdődött. A zsúfolásig megtelt templomban jelen voltak a vármegyei és állami tisztviselők. Szentiványi Miklós alispánnal az élen, az iskolák tanárai és tanítói, az ipartestületek, egyesületek vezetői, a sepsiszentgyörgyi jótékony nőegyesület stb.
A XC. zsoltár eléneklése után Kiss Albert segédlelkész ,,hazafias szellemû könyörgésben kérte Isten segedelmét a sokat sújtott, szegény Hazánkra?, ezt követően pedig Bathó János református énekvezér orgonakísérettel kuruc nótákat énekelt. Az emlékbeszédet és Rákóczi Ferenc méltatását Tárkányi György református vallástanár tartotta meg, aki ,,szép orációjával nagy hatást keltett az áhítatos közönség soraiban?. Záradékul a református egyházi dalárda Bathó János vezényletével a Messzi innen Rodostóba és még egypár kuruc nóta eléneklését követően, orgonakísérettel a Himnusz ,,hangjai mellett? zárta a délelőtti ünnepséget.
Délután három órakor a városháza dísztermében Gödri Ferenc polgármester nyitotta meg az emlékmûsort. Beszédében kiemelte, hogy Háromszéken Rákóczi neve ,,nemcsak egy tanulságos dicső korszakot jelent (?), nem csupán egy lelkesítő bús tragédiát, de benne él mindig egy örök nemzeti tiltakozás minden ellen, ami akár nyíltan, akár alattomban a magyar jogokat és szabadságot merészkednék elnyomni. E nekünk oly drága névben egy nemzeti nagy gondolat, a legszebb ideál: a szabad és független Magyarország hatalmas eszméje él, mely eszméért az utána letûnt kétszáz év alatt is annyi szív onta vért, s keservben annyi hû kebel szakadt meg (?), s ha van nemzet a földön, melynek - ha élni akar - mindennapi kenyerévé kell hogy váljon hős elődeink kultusza, az a magyar. Hiszen e nagy, nemzeti emlékezetek nyomában keltek, csak ezelőtt fél évszázaddal is, azok a félistenek s a névtelen hősök légiói, kik Rákóczi zászlaját még egyszer és oly dicsőségesen fennen lobogtatták (?) nemzetünk áldásának glóriájától övezve (1848-49-ben).?
A nyitóbeszéd után Zayzon Ferenc tanár vezényletével a város és a kollégium zenekarából létrehozott ,,monstre zenekar? Kéler Béla Rákóczi-ouverture nyitányát adta elő, majd Mayer János főgimnáziumi tanár tartotta meg az ünnepi beszédet. I. Szász Béla tanár vezetésével a kollégium énekkara kuruc dalokat énekelt, majd Farkas Imre Fábián, Rákóczi hadnagya címû ,,melodrámáját? Barabás Miklós szavalta el, melyet zenei aláfestésként Zayzon Ferencné zongorajátéka kísért. A Repülj, fecském címû dalt Tusa Gyula hegedûn, Bogdán Géza zongorakísérete mellett adta elő. A két maturandus diák előadását a végén közkívánatra még néhány népdal eljátszásával toldotta meg.
Miután Fadgyas Jenő utolsó éves kollégista elszavalta Lampert Géza Rákóczi halála címû költeményét, a kollégium vegyes kara a Rákóczi-induló eléneklésével zárta a Sepsiszentgyörgyön tartott első Rákóczi-ünnepet.
Ebből az alkalomból a Kassán felállítandó Rákóczi-szobor javára közel háromszáz korona gyûlt be, leszámítva a kiadási költségeket, Péter Mózes kollégiumi igazgató 195 korona 92 fillért nyújtott át a Székely Nemzet szerkesztőségének, amelyet innen postáztak a szoborbizottság elnökének Kassára.
A háromszékiek második Rákóczi-ünnepére az egyetemisták lázas előkészülete folytatódott, és az elsőhöz hasonló, sőt, azt túlhaladó emléknap szervezésén szorgoskodtak. Július elsején korhû, a kuruc kor okiratainak stílusában és nyelvezetén fogalmazott plakátokon hirdették városszerte a rendezvény napját és célját. Felkértek mindenkit, de nemcsak ,,Háromszék fővárosában, Sepsiszentgyörgyön?, hanem vármegyeszerte, hogy ,,úgy készüljön minden igaz székely (?), mint Rákóczi népe, az mondott napon és helyen megjelenni el ne mulassza, s hódolatát az nagy fejedelem emlékének bemutatni el ne felejtse.?
(folytatjuk)
Demeter Lajos