PeriszkópSport: Tenni, tenni kell, most, amíg nem késő

2003. szeptember 8., hétfő, Archívum 2003–2007

Nyolcvankilenc decembere óta megfordult a szél, sportmozgalmunk vitorlása egyszerûen ellenszélbe került, a kis hajónk nem előre - mint ahogy azt hisszük s szeretnők hinni -, hanem visszafelé siklik. Úgy, ahogy mondom, visszafelé siklik! Sportmozgalmunk egyre lennebb csúszik a lejtőn.
Na ne mondják, hogy nem! Mert jó, hogy kilencven után jegyeztünk atlétikában három új olimpiai versenyzőt - de ne feledjük, egy sem Kovászna megyében született, nőtt fel, lett atléta, mindhármukat ,,importáltuk?, úgy tûztük kalapunkra, mint annak idején azokat a bizonyos kócsagtollakat? s hogy az atlétikánál maradjak, csak egy utánpótlás korosztályú Európa-bajnoki bronzérmesünk mondhatja el magáról, hogy itt nőtt fel, itt fedezték fel, itt lett atléta, s ez Vasile Alexandru -, nyertünk egy marék országos, na meg néhány Balkán-bajnoki érmet, s építtettünk egy mûanyag borítású pályát (korszerût szándékosan nem mondok, mert a mûanyag borítástól a korszerûig olyan nagy a távolság, mint a Lakócától a Mount Everestig), főszerepet játszottunk a fogathajtás hazai meghonosításában, karatékáink kilépve az illegalitásból, szinte berobbantak az országos élmezőnybe, terepmotorosaink rendszeresen ott álltak az országos bajnokság dobogóján? ha viszont elmélyülünk a tények vizsgálásában, rájövünk, hogy hagyományos sportjátékaink - labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, később pedig a jégkorong - lassan és fokozatosan a béka micsodája alá kerültek (hogy ez a micsoda mennyire lent van, az mindig a ,,víz? szintjétől függ), eltûntek olyan sportágak, mint a gyorsasági motorozás, az íjászat, a cselgáncs, a sí (Szőcs Imre most próbálja visszahozni a lét szintjére), az olimpiai versenyzőt is adott gyorskorcsolya (így igaz, ez az olimpiai versenyző is import volt), sárkányrepülés, modellezés, szenved - és keményen - az asztalitenisz (a kézdivásárhelyit kivéve, na meg részben a szentgyörgyit), a teke (még akkor is, ha A-osztályos csapata van Kézdivásárhelynek, de elfogadható, úgymond versenyképes pályája nincs az egész megyében), a kosárlabda (igen, a kosárlabda is), a kézilabda (mert csak ígéretekből Szuperligát kiharcolni nem lehet, kunyerálásból utánpótlást nevelni szintén nem lehet, s ott tartunk, hogy női csapatunknak nyolc ütőképes játékosa van, a férfi kézilabdát már rég elfelejtettük?), a gyeplabda, a röplabda, a jégkorong és? és a labdarúgás is, bár az egyetlen sportágunk a megyében, mely elmondhatja, hogy többszintes, állandó jelleggel mûködő megyei bajnoksága van - hasonló rendezvénysorozattal talán, talán, ha nagyon erőltetjük, a sakk rendelkezik még, ott viszont évtizedek óta nincs minőségi előrelépés -, olyan az, amilyen, de tömegeket mozgat meg, amit nem tesznek a többi sportágak. S ha már a tömegeknél tartunk, hadd mondjuk el, a minifoci az egyetlen, mely képes egész évben életképes tömegsport rangra emelkedni, a többi viszont? Van mûanyag borítású atlétikapályánk, nincs tömegeket megmozgató atlétikánk (még iskolás szinten sincs, mert az nem tömegmegmozgatás, amikor tanári parancsra jönnek ki egy-egy futóversenyre a diákok), van motokrosszpályánk, de csak két motorversenyzőt tudunk felvonultatni, a fogathajtás csodálatosan szép befutás és felfutás után, úgy tûnik, a dálnoki ménes sport szempontjából rosszul sikerült magánosítását követően megtorpant, s felmerült megszûnésének veszélye, a jégkorongunk, nagyon úgy tûnik, az előző télen elénekelt hattyúdalával kivonult a sport színpadáról, s hogy mi lesz a mûjégpálya sorsa, az most még talány. A Csíki negyedben ,,elfogyasztottunk? egy stadiont, a Szemerja negyedben most fogyasztjuk a Kisstadiont, a fedett uszodáról most hallgatok, hátha átadják?
Az ,,új? sportágak - torna, karate, hegymászás, síalpinizmus, triatlon - szépen bontogatták, bontogatják szárnyaikat. De vajon még meddig? Megfelelő anyagi háttér nélkül nagyon nehéz lesz? Helyzetükön s általában az egész sportéletünk helyzetén az sem segít, hogy megyei sportvezetésünk öntömjénezésként szajkózza, ,,soha nem tapasztalt fellendülés volt az előző években, s van ma is? tizenhétmilliárd lejt költöttünk csak a sportcsarnokra...? A kép, mely sportmozgalunk jövőjéről kirajzolódni látszik - nézd az iskolai sport központi támogatottságát, az egész sportéletben uralkodó szegénységet s az ebből eredő bizonytalanságot, ahol van valami pénz, ott a fejetlenséget, a korrupciót, nézd a sportminisztérium szétverését, nézd megyei sportigazgatóságunk munkáját, jelenlegi állapotát, nézd azt a politikai nemtörődömséget, mely nap mint nap megnyilvánul a sport irányában? és ez országos jelenség, nemzeti, ha így jobb, lásd a legutóbbi világversenyeken (úszó-, atlétikai, tornász-vb, evezős?) történt leszereplésünket -, gyászmisét sejtet. Jó volna, ha valakiknek eszébe jutna már, hogy tenni, tenni kell már valamit, és most, amíg nem késő!
(Nagymohai)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép