Gazdakör: A vadkárok elleni védekezésről

2003. szeptember 9., kedd, Archívum 2003–2007

A hosszúra nyúló szárazság közvetlen velejárója a vadkárok növekedése. Ez elsősorban táplálékhiányra vezethető vissza, de oka a vadállomány elszaporodása is, különösképpen, ha senki sem gondoskodik etetéséről. A nyugat-európai országokban a vadak táplálékkiegészítése érdekében vadföldeket mûvelnek, etetőket építenek. Ha a nagyvadnak nincs meg az élettere, nem elégséges a takarmány, akkor mindenféle védekezés ellenére megtalálja a módját, hogy behatoljon a termőföldre s ott kárt okozzon. A kisgazdának pedig a kis vadkár is nagy veszteséget jelent.
A most érvényben levő törvények a kistermelő szempontjából enyhén szólva nem a legkedvezőbbek. A vadkárok keletkezésük szerint lehetnek taposási, túrási, legelési vagy kikaparási veszteségek, melyek elenyésző, részleges vagy teljes kárral járhatnak. A túlszaporodott vadállományt az erdő már nem képes eltartani, így az a könnyen elérhető és a megélhetést biztosító mezőgazdasági kultúrákat károsítja, sőt, egyes nagyvadak (vaddisznó, szarvas) az év egyes időszakaiban a termőföldek közelébe ,,költöznek?.
Szántóföldön a vad távoltartása a terület védelmével oldható meg. Négyféle módszert ismerünk: mechanikai, fizikai, biológiai és kémiai eljárások. A mechanikai vadelhárítás legrégibb és legismertebb módja a kerítés, amely a szántóföldön csak ritkán és csak kis területek esetében alkalmazható. Ugyanebbe a csoportba tartoznak a különböző hangriasztók (kereplők, karbid- és riasztólövések). A módszer nem a legmegbízhatóbb, hiszen a vad hamar megszokja a hangokat, ha egyéb, számára kellemetlen élmény nem kapcsolódik hozzá. A fényriasztók (villogó lámpák, törött üveg, fóliacsíkok) is kevéssé eredményesek. Ugyanígy hatástalanok a mozdulatlan madárijesztők is.
A fizikai módszerek közül legmegfelelőbb a villanypásztor. Mûködése ismert, a lecsökkentett feszültség kellemetlen, de fiziológiai károsodást a szervezetnek nem okoz. Ma már léteznek nagy kapacitású, 220 voltról vagy telepről táplált villanykertek, amelyeknek a huzala akár több tíz kilométerre is kinyújtható. Biztos védelmet nyújt, de hátránya, hogy a huzal elég könnyen megsérül, naponta ellenőrizni kell.
Biológiai vadelhárításnak számít a terület bekerítése, körülvétele olyan növényekkel, amelyeket a vad jobban kedvel, és azzal lakik jól.
A kémiai vadelhárítás a szaghatáson alapul, az elpárolgó vegyületek riasztó hatást váltanak ki, de nem mérgezőek. Hatásos a ruhadarabok, gumicsizma, emberi haj kihelyezése is, amelyek emberi illatanyagot tartalmaznak. Az a hátrányuk, hogy a szagkoncentráció idővel csökken. Magyarországról könnyen beszerezhető a Vadicell és a Vadóc nevû, tasakokban árúsított szagkészítmény, ami felnőtt ember jelenlétére figyelmezteti a vadat. Hatása jónak mondható, 40-60 napig alig csökken a szagkoncentráció. Ugyanakkor szomszédainknál olyan anyag is kapható, amely kipermetezve rossz, riasztó ízt kölcsönöz a növényeknek, ilyen a Dendrocol nevû készítmény.
Vadkárok a kultúrákban. Az őszi és tavaszi kalászosokban csak az esetleges tapodás okoz veszteségeket. A kukorica szenvedi a legtöbb vadkárt. A csírázástól a két-három leveles korig a vaddisznók éjszaka ráállnak a sorra, és kitúrják az elvetett magot. Kiváló a szaglásuk, megérzik a csírázáskor keletkező szén-dioxidot. Ellenük hatékonyan védekezni csak zsineggel körülvett és a szagkészítményt tartalmazó tasakok 6-10 méterenkénti ráakasztásával lehet. A többi védekezési mód is használható, de az előbb leírt hátrányokkal. A 6-10 leveles kukoricát néha a nyúl, többnyire az őz fogyasztja. Az intenzív növekedésben levő kukoricában a szarvasok okozhatnak veszteséget. A legnagyobb kár viszont augusztus elejétől várható. Ekkorra a kalászosokat és egyéb kultúrákat (pl. borsó) már betakarítottuk, és az édes, tejes kukorica vonzza a vadakat. A tejes csöveket kettéharapják, utat nyitva a gombás fertőzéseknek. A szarvas előszeretettel hántja le a csuhaleveleket a viaszérésben levő csövekről. A teljes érésben levő csövet letöri, a szemeknek csak egy részét fogyasztja el, a többit a földre szórja. A vaddisznó letöri a szárat, a csőbe beleharap, a többit otthagyja. Ügyelni kell a körbekerítésnél, mert ha vaddisznók maradnak belül, még nagyobb kárt okoznak. Ha nem tudjuk bekeríteni a területet, botokat is leszúrhatunk, amelyekre a szagtasakokat felaggatjuk.
A burgonyában a szarvas és a vaddisznó okoz kárt. Az elültetett és a növekvő gumókat a vaddisznó kitúrja, a szarvas első lábával kikaparja. A legbiztosabban itt is a szaghatással védekezhetünk. Az évelő lucernában és a többi pillangósban egész éven át szívesen tartózkodnak a vadak. Csökkentik a szénatermést, nedves időszakban jelentős tapodási veszteségeket okozva. Védekezni ellenük szintén kémiai módszerrel lehet a legjobban.
Incze Péter, MSZH
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép