JegyzetKözélet: ,,A nemzet napszámosairól

2003. szeptember 11., csütörtök, Archívum 2003–2007

Néhány nap még, s megszólalnak az iskolacsengők. Szeptemberi ünnep, mely minden miesnapi gondunkon-nyomorúságunkon erőt véve, mégis fölemel, egy kis nosztalgiázó áhítattal tölt el. Gyermeket, tanítót, tanárt, szülőt, nevelőt, nagyszülőt, közelebb vagy távolabb álló családtagot? Mert ünnepnek kell lennie az indulásnak, az évről évre bekövetkező szeptemberi köznapi csodának. És az is. Vagy mégsem??
A tanévkezdés küszöbén talán éppen a skólához leginkább kötődők, a pedagógusok a leginkább lehangoltak: ez az esztendő sem hoz semmi igazán újat, valóban jót az oktatás terrénumain. Az immár hosszú évek óta meghirdetett - és egyre inkább hírhedetté vált - tanügyi reform semmivel nem vitte elébb az iskolák ügyét, nem javította sem a tanulók körülményeit, sem a pedagógusok közérzetét.
Vékony vigasz az, hogy ingyenes tankönyv- és tanszercsomagokat osztogatnak az arra rászoruló elsősöknek, s a paksamétákra rábiggyesztik a regnáló kormány hódoló dicséretét, vékony vigasz, hogy esetleg pohár tej és kifli várja majd a nagyszünetekben a nebulókat, ettől még az egész oktatási hálózat szegény, elesett és korszerûtlen marad.
Szegények és elesettek maradnak ,,a nemzet napszámosai?, a tanítók, óvónők és tanárok is, kiknek tetemes hányada - mint szomorú koldus - még mindig várja, hol juttatnak néki egy kenyeret jelentő katedrát, s akár a Moszkva tér ajánlkozó napszámosai, csapatokba gyûlnek egy-egy iskola udvarán, hogy megtudhassák, hová, merre veti őket a komputerizált, arctalan és egyre embertelenebb bürokrácia. Mert ma már szóba sem állnak vélük jószerint, a Mindenható Gépre hagyják jó-, avagy balsorsukat. Csoda-e, ha százával menekülnek e fennköltnek mondott hivatás egyre sivatagibb szegénységû és sivárabb arctalanságú tartományából azok, kik legalább egyszer, valamikor mégis hitték, hogy a népnevelés, az oktatás tényleg szent ügy, valóban a jövendő záloga??! Csakhogy e ,,szent ügy? szolgálatában akár tízszer is kevesebb jövedelmet kaphatnak a mindenható államtól, mint ha idegenbe, napszámosnak szegődnének. A választás tehát fájdalmas, ám mégis egyszerû: maltert hordani, takarítani, gyümölcsöt szedni is sokkal jövedelmezőbb, mint nebulókat okosítani, ,,megtermelni? a jövőt. A Jövőt, mely egyre ködösebb, megfoghatatlanabb ország és kisember szintjén egyaránt.
És mégis: gaudeamus igitur??! Vannak azért még megszállottak, s ez a világ szerencséje?
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép