Az egykori üveghuták településének vidéke, a nép által is Oltfejnek nevezett kisrégió külön geomorfológiai egység. A Sepsiszentgyörgyön élő Gazda László nyugalmazott földrajztanár, a megye egyik jó geográfusa egy földfelszínalaktannal foglalkozó régi dolgoztában Sepsibükszádi medencezug néven különítette el ezt a tájegységet. Tetszetős, szép és magyaros a megnevezés? A riporternek ám ma azt kell látnia, hogy az egykori hutások unokái napi gondokkal küzdenek. Amint mondták: ,,Nincs, ahová menni, itt a semmiből is meg kell élni.? Napi gond pedig van elég: elkönyvelték a szárazság okozta károkat, felkészültek a mezőt veszélyeztető vadak inváziójára.
Támad-e a vad?
Ezt a kérdést tettük fel a 33 éves Németh György helybeli vadőrnek, akire egy éve bízta rá a megyei vadász-halász egyesület a Dobricza néven ismert, nagy kiterjedésû erdős övezet vadőri teendőit. Mint elmondta, ngyon szerette, szereti járni az erdőt. Nagyapja, Ivácsony Tamás is gróf Mikes Ármin vadőre volt. A rábízott területet a Dél-Hargita gerince, az Olt folyó, a nagy Piliske-tető és Uzonkafürdő határolja. Németh György így egy 10 530 hektárnyi területen figyeli és tartja nyilván a vadak számát, milyenségét, mozgását, a nagyvadak vonulását, az ő feladata megszervezni a területen az állatok etetését. Területének közepén van a Dobricza névre hallgató vadászház, melyet az erdészet bérel.
- Szarvas- és kárpátimedve-állományunk eléggé szép - mondja. - A tavasszal lőttek is itt medvét olasz vadászok. Érdekességképpen említem meg, hogy láttam hiúzt az én területemen. Kevés azonban a farkas. Inkább átvonul ezen a régión. Többet látni a Csomád alatti részen, ahol Molnár György nyugalmazott vadőr figyeli őket. Szép a vaddisznóállomány, de most mintha elhúzódtak volna. Nem baj, mert a makkra előjönnek. Szép disznótrófeára itt lehet számítani. ?zbakra, sajnos, nem. Érdekes, hogy nekem itt hivatalosan, vagyis papíron vad által tett kárt nem jelentett senki. Pedig én láttam, hogy belejártak a terményekbe.
Megtudtuk, hogy tömegesen él a területen az egyesület által ide telepített magyarországi vadnyúlfajta. Nagy ellensége a róka, ezért ezt irgalmatlanul pusztítani kell. Szeptember elsejétől felszabadult a szarvas és a medve vadászata. Orvvadászokról nem, de orvhorgászokról panaszkodott a vadőr. Főleg az Olt mentén van baj.
E sorok írója az elmúlt évtizedek során a Dél-Hargitának ezen a vidékén több alkalommal bukkant viperára. Több mint egy évtizeddel ezelőtt, a Fenyős patak völgyében egy fekete boszniai viperát látott. A vadőr nem látta ezt a fajt, de jelezte a szarvasvipera jelenlétét. Egy példányát a Lopáj nevû helyen látta.
Ennyit az erdőről, a békésebb tájról - mert bár nem mindig hangos a mező, azzal van a legnagyobb baj ebben a faluban is.
Lesz tulajdonjog-kiigazítás
Csapatnyi bükszádi termelő álldogál a falu piacán, melyet a saroképület előtt frissen készülő Kasléder-féle kürtőskalács illata tölt be. Mező dolgában szívesen állnak szóba az emberrel. Mert ,,itt sem volt elég több mint tíz esztendő ahhoz, hogy csend, bizalom és nyugalom uralkodjék tulajdonjog dolgában?.
Balogh Gábor polgármester:
- Mi, a tanács vállaltuk, hogy a lehető leggyorsabban birtoklevelet adunk a tulajdonosok kezébe. Ezt tulajdonképpen tavaly októberben meg is kezdtük, s a tulajdonlapok 80 százaléka már elkészült. Közel állunk tehát a 18-as földtörvény itteni alkalmazásának végéhez. Ezután térhetünk csak a következő törvény életbe léptetésére. Addig azonban lesz még Bükszádon egy nagyon fontos akció, a tulajdonjog mezőrészekként való kiigazítása, mert van olyan gazda, aki többet mûvel, mint amennyire joga van, de vannak olyanok is, akik földjéből hiányzik, és ők sürgetik a közbelépést. Mi ezt a kiigazítást a hó lehullásáig el akarjuk végezni, ha az akció igénylői is megértő módon mellénk állnak.
- Hát az sem fog olyan könnyen menni - vélekedett később, a hír hallatán néhány bükszádi gazda. - Az igaz, hogy aki több földet foglalt, lelketlenül megszûkítette falusfelét, s megérdemli, hogy kurtítsák meg földterületét.
A helybeli termelők azt is elmondták, hogy szorgalmasan gyûjti be a nép az utolsó markocska sarjút is, és megkezdték a pityóka szedését. A sarjú életmentő, és az az érzésük, hogy nagyon nehéz tél elé nézünk. A krumplival az a baj, hogy a talaj zöme homokban gazdag, és nem tudta magában tartani a kevéske eső adta nedvességet sem. A pityóka aprócska - panaszolták -, ,,de akkor jó az apró, amikor nincsen nagyobb?. Ha jön a vad, elébe állanak, hamarosan kigyúlnak a mezők távolabbi, erdőközeli részein az őszi ,,éjjeli őrtüzek?. ,,Nincs, mit tenni - mondták -, ami van, azzal kell megelégedni. Jó reményekkel nézünk 2004 felé, hátha a Fennvaló jobb időjárással ajándékozza meg e falu hívő lelkeit...?
Ha Bükszád, akkor ivóvíz
- Ennek a mi vízvezetékünknek olyan a dolga, mint a Szabó családnak annak idején a rádióban. Annak sem nagyon lehetett látni a végét - jellemezte egy helybeli a helyzetet.
- Hallgass! - tácsolta le egy másik az elégedetlenkedőt. - A múltkori riport is jól felkavarta a bajokat. Van víz, van jó nyomása. Ha kell, még olyan nagy a nyomás, hogy a csapok egy részét is ki kellett cserélni. Nektek, ha smirglipapírral vakarja az ember a feneketeket, az sem tetszik...
A vízhálózat egyre szétágazóbb dolgáról ismét csak a polgármesternél érdeklődtünk.
- Szerintem van víz. A hozam kérdése is meg fog oldódni, ha mindenki megérti, hogy egyéni vízórákat kell szerelni. Ha gazdaságosabban bánnak a vízzel, a kérdés véglegesen megoldódik. A fél évszázados régi vezetékekből mintegy 2500 métert már kicseréltünk. 700 millió lejes pénzalapot biztosítunk a munka folytatására, önerőből. 1100 méter hosszúságú vezeték cseréjét már előkészítettük. A hangsúlyt a mellékutcák hálózatára fektetjük. Ott is kell a víz. A jövő év tavaszára pontot tudunk tenni ennek a kérdésnek a végére. Van még egy előkészített tervünk Sepsibükszád központjának szépítésére. Ezt az ősz folyamán akarjuk megkezdeni.
Az ősz is turistaidény
A nyár folyamán sikeresen mûködtek az itteni panziók. Volt vendég a Sólyomkő-, az Anna-, a Székely-, a Határ-panzióban és a Nagycsûrben is.
- A miénk, az Anna-panzió már két éve mûködik. Július-augusztus hónapokban majdnem kilencvenszázalékos volt a szobák kihasználási foka - mondja Gyöngyösi Anna Mária. - Volt nekünk magyar, román, angol, német, francia, olasz s még arab vendégünk is. Elégedetten távoztak. Nehezen építettük fel, de nem bántuk meg lépésünket. Akinek nincsen állása, mint nekem, annak kapaszkodni kell. Én ebből élek. Sajnos, csak egy margarétára érdemesítettek a brassói hivatalosságok, pedig központi fûtésünk is van. Jó volna, ha a Bikfalván nemrég megalakult környezetvédelmi, balneológiai, népi kultúrát támogató faluturisztikai egyesület lépéseket tudna tenni, hogy azok, akik már előbbre léptek a faluturizmusban, van bár egy margarétájuk vagy egy csillaguk, valamelyes kölcsönt is kaphassanak fejlesztésre.
Bükszádi utunk alkalmával furcsa csend ülte meg a falut. Ennek okát firtatva kopogatattunk be a falu két eklézsiájához.
A lelkierő forrása
Dávid György, a több mint 1700 római katolikus bükszádi hívő fiatal és agilis plébánosa a Nagyboldogasszony-napi templombúcsúról beszélt, amely egy csoportba hívta-tömörítette a híveket. Elmondta, hogy gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a magyarországi testvértelepülés, Berhida és Bükszád fiataljai között. Az ifjak kölcsönös látogatásának, úgy érzi, jó a hozadéka. Szeptember derekára ismét meghívókat kaptak a helybeliek a Berhidai Napok rendezvényre. Dávid György pásztorolja egyébként Málnásfürdő 170 római katolikus lelkét, hisz ez a kisközösség Sepsibükszád filiája. Kápolnájuk is van, melyet Jézus szent szívének tiszteletére szenteltek fel. A bükszádi plébános - miként láttuk - a hitéletre fekteti a legnagyobb hangsúlyt. A lelkierő forrása itt van - mondta. Az segíti a híveket, hogy meg tudjanak birkózni a hétköznapi élet egyre nehezebb és egyre nyomasztóbb kihívásaival. Ezt szolgálják a máterben a katolikus ifjak kisközösségének szombati találkozói, az asszonyok rózsafüzéregylete, a gyerekek intenzív vallásoktatása (iskolában és egyháznál), melyben világi vallásoktatók segítik ezt a nagyon fontos tevékenységet.
- A hónap első vasárnapján külön foglalkozunk a felnőttekkel is - jegyezte meg Dávid György -, mert meggyőződésem szerint a hit a közös imádkozásban mutatkozik, erősödik meg.
Beszélt a lelkész azokról a kiváló alkalmakról, amikor jeles személyiség volt például a gyülekezet meghívottja, de különleges alkalom volt az is, amikor két innen elszármazott szerzetes, az ún. ,,megváltósok? rendjének képviselői beszélgethettek a hívekkel.
Kétségtelenül a 170 málnásfürdői katolikus is részesült már és részesülni fog a bükszádi típusú intenzív lelki nevelésben. Soha nem volt olyan szükség erre, mint a mai elvetemült világban. Sikerült végre megvásárolnia a gyülekezetnek a kápolna mellett levő egykori ferences rendházat, ahol plébániát rendeznek be. Felújult a kápolna, faragott oltárt helyeztek el benne.
Ezt a nemes lélekmívelő munkát végzik a csupán 67 lelket számláló helybeli református filiában is. Lelkészük Oltszemen lakik. Templomukat nagyon nehezen építették fel a sötét diktatúra idején, 1978-ban. Most kaput akarnak készíttetni az imaház bejáratához. ,,Tárt karos kiskaput? - mondták a faluban. ,,Ha mindenki befizetné egyházfenntartási járulékát - mondta Szakács Edit, a kisközösség mindenese -, a templomkapu is elkészülhetne.?
*
Borvizes üvegekkel tele kerékpár zörög felfelé az úton. Az üvegek belsejét vörösre festette a vasrozsda. Vérszegény gyerekeknek valóságos gyógyszer ez a borvíz. Messzi földről szülőfalujába érkező kiált a kerékpáros után: ,,Állj meg, Berci, húzzak egyet abból az üvegből.? És hosszan iszik. ,,Most érzem igazából, hogy itthon vagyok!? - mondta, és megtörülte könnybe lábadt szemét.
Kisgyörgy Zoltán