Rendhagyó beszélgetésre kértük fel ezúttal Bocsárdi László rendezőt: nem a Tamási Áron Színház ,,viselt dolgairól?, avagy közelebbi-távolabbi terveiről, nem is a nyári - a két évad közötti - (színházi) kalandozásokról, hanem a Gyergyószentmiklóson múlt héten zajlott, idén második alkalommal szervezett Kisebbségi Színházak Kollokviumáról faggattuk. Ehhez a fesztiválhoz ugyanis Sepsiszentgyörgynek is köze van, amennyiben az első ilyen jellegû rendezvényre éppen itt került sor negyedszázada, rá két évre a másodikra is, majd a betiltását követően - hosszú szünet után, már a ,,szabad világ? korában - felélesztési kísérlete is Sepsiszentgyörgy nevéhez fûződik.
- Fontos-e egy kisebbségi színházi kollokvium ebben az országban?
- Bajban vagyok a kisebbségi kollokviummal, mert összekeveredik benne a színházmûvészet és a kisebbségi lét. Nem tartom szerencsésnek, ha a színház címszó alatt nem színházi szempontok szerint történik valami. Áthidaló lehetőség lehetne kiválogatni néhány olyan fontos előadást, amely megüt egy bizonyos színvonalat, a kultúrát tovább tudja mozdítani. Ha csak a megjelenésről szól, hogy minden színház képviseltesse magát, akkor az nem színházi fesztivál, hanem valami más, olyan, aminek lejárt az ideje szerintem. Ha kiválogatnánk az előadásokat, és hozzájuk társítanánk esetleg más országokból hozott - élvonalbeli - kisebbségi színházakat, akkor volna értelme, mert a színvonalát kell növelnie a színháznak (és a mûvészeteknek általában) ahhoz, hogy megerősödjön a magyar kultúra. A kisebbségbe szorult magyarságnak önbizalomra van szüksége, ahhoz pedig színvonal szükségeltetik mindenben. A kisvárdai fesztivállal is ez a gond, oda is mindenhonnan elvisznek egy-egy előadást, függetlenül attól, hogy üti-e a mércét vagy sem. Lehet úgy tenni, hogy a családon belül megnézzük, hol tartunk, csak ez nem biztos, hogy erősít. Akkor erősítene, ha lelepleződnének a hanyagságok, a cinizmus, az, hogy a színházat egyesek azért csinálják, mert jól élnek belőle, vagy nincs más. A színház nem szakma, nem mesterség, hanem hivatás. Ha a közönség alacsony színvonalú dolgot lát, az ártalmas, sokkal ártalmasabb, mint ha nem látna semmit.
- Tehát ez a fesztivál így, ilyen formában nem a legjobb?
- Ha azt mondanánk, hogy a kisebbségben élő magyarság legjobb előadásainak a fesztiválja, és ezt meg is tudnánk valósítani, akkor jó volna. Mert el kell ismerni, hogy az utóbbi években a határon túlra szorult magyarság létrehozott néhány nagyon izgalmas előadást, néhány színház erőteljes mûhelymunkát folytat, olyannyira, hogy Magyarországon is felkapják a fejüket ezekre az előadásokra, sőt, versenyhelyzetbe kerülnek fontos magyarországi színházakkal is. Nem beszélve arról, hogy saját országukban milyen helyet vívtak ki a kisebbségi színházak. Mi tegnap (e hét szerdáján - szerk. megj.) kaptuk meg a meghívást a hazai nemzeti fesztiválra, a Caragiale-fesztiválra. Hogy a szentgyörgyi színházat meghívják egy ilyen rangos seregszemlére, az a Sepsiszentgyörgyön élő magyarságnak önbizalmat ad. Ha egy kisebbségi fesztivál is az érték felől közelít, hogy melyek azok az irányvonalak, amelyek pont a kisebbségi helyzetünk miatt az érzékenységnek egy olyan szintjét hozzák, amire egy anyaországbeli nem képes, tehát ha ezek a dolgok kapnak hangsúlyt, akkor nagyon fontos tud lenni.
- Visszatérve a gyergyószentmiklósi kollokviumra: látsz-e esélyt a folytatására?
- Minden színházi fesztivál úgy jön létre, hogy valaki(k), aki(k) nagyon fontosnak gondolják valamilyen okból kifolyólag, energiát ölnek bele. Aki erre képes, az megérdemli, hogy kollokviuma legyen. Fontosnak tartom a gyergyói helyszínt azért, mert a színház felé mozdítja el az ottani közönséget. A város eléggé rideg, nem igazán alkalmas a kultúrára, nem egy szerencsés hely, de az őrült emberek olyan helyen is meg tudták vetni a lábukat, és erről szól ez a kollokvium is.
- Gyergyószentmiklóst jól ismered, mondhatni, te teremtettél ott színházat.
- Tízéves múltam van Gyergyóban, én találtam ki ott a Figurát, és tudom, hogy mit jelent ott színházat csinálni: tudom, mit jelent hidegben próbálni, mit jelent az, hogy a város nem támogatja a színházat, mert nem érti, hogy miért fontos, nem fogja fel azt, hogy néhány év alatt a színház megváltoztathatná az emberek szabad időhöz való viszonyulását, és egy másfajta társadalmi összefüggés születhetne az értelmiségiek és a többiek között, tehát egy kicsit megmozdulna a város. Ott, ahol nincs színház, nagyon érzik ez a hiány. Ezt nem fogják fel, és tudom, hogy mit jelent akár ellenükben csinálni színházat. Egy olyan ember került most oda (Szabó Tibor, nemrég még a Figura Stúdió igazgatója, a Tamási Áron Színház színmûvésze - szerk. megj.), aki erre feltette az életét, és ezért már kétszer megszületett a kollokvium. Nem tudom, hogy a továbbiakban mi fog történni, de elképzelhető, hogy a Figura mint hely, szellemiség tovább tudja éltetni. Amennyiben ez megvan bennük, a harmadik kollokvium is meg fog ott születni.
- Nyolc éve eljöttél Gyergyóból. Hogy látod, azóta változott-e valamit a színház-város viszonya?
- Továbbra is azt kell mondanom, hogy a város vezetőségének a hozzáállása hasonló ahhoz, ami volt. Az is igaz, hogy nagyon kevés a pénzük. Lehetetlent kérni tőlük lehet, hogy szemtelenség, de nekünk az a dolgunk, hogy szemtelenek legyünk.
- És a közönség mennyire nőtt fel a színházhoz?
- A csodát telt ház előtt játszottuk, nagyon lelkes, értő közönségnek. A fesztivált épp ezért értelmes dolognak tartom, annál is inkább, mert Gyergyó kisváros lévén, folyamatosan saját színházat fenntartania nagyon nehéz lesz. Viszont egy fesztivált évente ott megrendezni a környezet szempontjából is izgalmas, és érzékeljük azokat a keleti végvárszerû pontjainkat, ahol még kultúra létezik Erdélyben. S emiatt fontos, mert annál erősebb a ,,bele? az erdélyi kultúrának, minél élesebbek a szélei, így a belső része is nyugodtabban lélegzik.
Kérdezett: Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.