Tudom, most a futballról beszélni a divat. Mikor írom e sorokat, még benne vagyunk abban a három napban, melyben minden csoda érvényes. Igen ám, de én nem tudom szidni U. Meier játékvezetőt, egyszerûen azért, mert ő nem hibás. Szidjam akkor a labdarúgókat, akik kihagyták a nagy lehetőséget? ?ket sem tudom szidni, mert ők sportolók, akiknek a paklijában benne van mind a siker, mind a kudarc lehetősége. Egyébként közülük került ki e mérkőzés egy-két sportszerû értékelője. Ha valakit szidni tudok - de nem teszem, mert szóra sem érdemesek - ebben a fiaskóban, akkor az a sajtó - írott és elektronikus egyaránt -, mert annyi szenny, amennyi ott elhangzott, elfolyt, a bővizû Dunán sem folyt le még soha, pedig az öreg folyó Közép-Európa mocskát mossa, s hordja a még öregebb tengerünkbe; a labdarúgótudorok társasága és nem utolsósorban a politika. Utóbbit azért, mert mindenbe beleszól, amihez nem ért, mindent irányít, kivéve a labdarúgást. Eltûrte éveken át, hogy illetéktelenek osszanak-szorozzanak, időnként mocskolkodjanak, sárt dobáljanak a labdarúgás asztalánál. Érdekes, ezt a mocskolkodást megtanulta a sajtó egy bizonyos rétege is, és él vele, abban a hitben ringatózva, hogy ezzel tudja eladni termékeit. Na de mint minden csoda, ez az üzlet is csak három napig tart. Az olvasó, a néző, a hallgató, egyszóval a fogyasztó nem buta, hamar rájön arra, hogy nem ez a járható út?
Térjünk vissza a mi házunk tájára, ahol bőven van (volna, ha volna politikai akarat is) tennivaló. A fordulatkor - 1989 decembere - még volt egy B-osztályos focicsapatunk, három C-osztályos (Kézdin, Kovásznán és Baróton), volt két felsőbb osztályú kézilabdacsapatunk (férfi, női), volt egy A-osztályos női kosárlabda-, egy ütőképes jégkorongcsapatunk, még mûködtek az ISK különböző ifjúsági korosztályba tartozó csapatai, volt egy erős atlétika-szakosztályunk (még ha importatlétákkal is, de tudja ég, miért, akkor értékeket importáltak, s nem ígéreteket, akik ma itt, holnap pedig ki tudja, hol ütik fel sátrukat), és még egy csomó mindenünk volt, többek között megyei tekebajnokságunk, többszintes labdarúgó-bajnokságunk (megyei I., megyei II., ifjúsági I. és II.), több sportágat éltető sportegyesület mûködött Kovásznán, Baróton, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön (több is)? Ma mindez csak emlék. Több sportágat a szó igazi értelmében mûködtető sportegyesület felnőttszinten csak három van - az MSC, az Alpinsport és a KSE -, igazából mûködő utánpótlást nevelő egységünk száma ma háromra tehető - Kós Károly Iskolaközpont, Mikes Kelemen Líceum, Nagy Mózes Líceum -, a negyedik lenne az MSC, ha nem tudnám, hogy csak (ez a csak is értékelendő, mert nem kevés) besegít a teremmel, s helyenként az anyagiakkal, hogy utánpótlásszinten is importál. Ma van egy B-osztályos labdarúgó-, egy A-osztályos női kézilabdacsapatunk, ami úgy-ahogy színvonalat jelent, van két terepmotorosunk, két-három fogathajtónk (igaz, legutóbb a más lovaival versenyeztek, az országos bajnokság utolsó versenyszakaszára el sem mentek), van egy jól menő karateklubunk, egy menegető birkózószakosztályunk, egy extrém sportok felé is hajló Alpinsport Egyesületünk? Mindenünk, ami van sporttéren, csak negyede, na legyen háromnegyede annak, ami volt.
Nem is lehet több, mert politikánk, politikusaink palettáján valahol az utolsó helyek egyikén áll a sport. Az RMDSZ programjából teljesen hiányzik, a kormánypártéban (s az előzőében is) benne van, s hogy mennyire van benne, azt érzékelni a mi megyénk sportigazgatójának kinevezéséből, az idei világversenyeken elért román teljesítményekből, az iskolai testnevelés és sport jelenlegi állapotából (ahová juttatták, legyömöszölték). Az volt a politika és politikusaink szempontjából az elsőrendû tényező - korábban is -, hogy legyen sportigazgató, s az a ,,mi hívünk? legyen. Az, hogy nem értett hozzá, hogy beteg volt, hogy kifogásolható sportvezetői múltja van? az nem számított. És hogy mennyire nem számít ma sem, azt bizonyítja az, hogy mai napig sem neveztek ki a volt igazgató helyére mást, egy hozzáértő - mindegy, hogy román, magyar, szász, cigány vagy hottentotta, csak rátermett, hozzáértő legyen - sportembert, akinek vannak ötletei, elgondolásai, aki tenni is akar a nagyon tönkretett sportmozgalmunk érdekében. Merthogy ide jutott sportéletünk, az egyértelmûen a politika, a politikusaink rovására írandó. A szavazópolgárokéra annyiban, hogy kitartóan megelőlegezték voksaikkal, bizalmukkal ezeket a sporttal rossz viszonyban álló politikusokat.
(Nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.