Román államfő emberemlékezet óta nem járt Budapesten. Most az a Ion Iliescu ,,törte meg a jeget?, ki idestova másfél évtizedes fennforgása, három elnöki mandátuma során eddig maga is ,,sikerrel? elkerülte, hogy a magyar fővárosba hivatalos minőségben csúcstalálkozóra utazzon. A látogatás és a magas szintû dialógus Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök kezdeményezésére és meghívására került tető alá, s bár diplomáciailag igazi ,,különlegességet? jelenthet két másfajta berendezkedésû ország államfőinek találkozása, a csúcs jelentőségéből ez mit sem von le. Köztudott ugyanis, hogy Magyarországon az elnöki hivatal sokkal inkább protokolláris, semmint tényleges hatalmat jelentő, s bár az elnök az első számú közjogi méltóság, a hatalom, a végrehajtó jogkör a miniszterelnök kezébe tétetett le. A román berendezkedés valahol félúton van az elnöki köztársasági rendszer és a protokolláris jelleg között, itt az elnöki hatalmat az is erősíti, hogy közvetlen választás útján történik a tisztség elnyerése, az elnöki hivatal pedig - ez is köztudott és nyilvánvaló - igazi párhuzamos kormányként mûködik országunkban, s az elnök ,,kormányzati? szerepe vitathatatlan. Persze, ez csak akkor érvényesül, ha ő maga így látja jónak.
Szóval, két eltérő ,,hatalmú? államfő találkozott Budapesten, két más-más habitusú államférfi is egyszersmind: a nemzetközi jog professzoraként is tisztelt Mádl Ferenc és a hidrológus Iliescu, kinek viszont - el kell ismernünk! - sokkal nagyobb politikai-diplomáciai gyakorlata van. S a gyakorló diplomaták általában ujjuk köré csavarják a tudós professzorokat? Ám ne vágjunk a dolgok elébe! Csupán a rend kedvéért mondjuk el, hogy az eddigi csúcstalálkozók során (ezek többnyire valamelyik határ menti nagyvárosban estek meg, Nagyváradon, Debrecenben, Aradon?) a magyar államfők (pártvezérek) román-magyar viszonylatban rendre alulmaradtak a kétoldalú párbeszédek során a román partnerrel szemben, néha egészen megalázó módon. Akár a megalázottság dicstelen szerepvállalásáig is elmenve.
Az idők nyilván változtak, ma a magyar fél minden tekintetben egyenrangúnak számít, s ha jól meggondoljuk, bizonyos lépéselőnyben is van, hiszen a jövő májusban teljes jogú EU-taggá váló Magyarország nyújthat támogatást az integrációra áhítozó Romániának, és nem fordítva, a magyar gazdaság potenciálja jóval erősebb a mienknél, a rendszerváltás tapasztalathalmozásában is fényévekkel megelőztek, s mindeme tények arra a reményre jogosítanának fel, hogy legalább egyenlő felek tisztességes párbeszéde alakuljon ki, nyílt kártyákkal, őszinte kompromisszumkészséggel. Eljött az ideje ennek is, mert az eddigi, kisebbrendûségi komplexusokkal terhelt magyar tárgyalásmodor, sőt, gazsuláns magatartás hibát hibára, kárt kárra, veszteséget veszteségre halmozott, s éppen azt tévesztette szem elől, ami magyar nemzeti érdek lett volna, s nem kimondottan csupán a tízmilliós Magyarország viszonylatában?
Hogy mit hoz, hogyan zárul a Mádl-Iliescu találkozó, azt nem jósolhatjuk meg előre, de bizonyos, hogy az államfők négyszemközti találkozóján a legkényesebb kérdések is terítékre kerültek - mindannyian tudjuk, mi minden halmozódott fel! -, s Iliescu elnök ezúttal végre emberére, méltó partnerére talált a nemzetközi rangú jogtudósban. Mindkét fél hasznára. Sőt: a mienkre is.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.