Nemzet-nemzetiség: Autonómiaigény a Székelyföldön

2003. szeptember 16., kedd, Archívum 2003–2007

Illő kárpótlás
(2.)
Egy elegáns megoldás
A Székelyföld területi autonómiájának bevezetése - miként az erdélyi magyarság kulturális önigazgatása sem - nem járna határmódosítással, magának az államnak a nemzeti jellegét sem kérdőjelezné meg, alapjában véve tehát egy szubnacionális és állam alatti megoldást jelent egy eddig kezelhetetlennek vélt kérdésre. Az európai közeledés és egységesülés folyamatában mind szubnacionális, mind államok feletti szinten a közélet új ,,játékterei? jönnek létre, ezeken pedig végre szabad szereplőkként léphetnek fel olyan erők - erőre kapnak korábban árnyéklétre kárhoztatott közösségek -, melyek sorsa eddig a szájkosár, az elnyomatás és sorvadás volt. Az anyanemzeteiktől elszakított vagy elidegenített kisebbségekről, beolvasztásra vagy elüldözésre szánt etnikumokról, kibontakozásukban hátráltatott népcsoportokról van szó. A nemzetek alatti regionális és autonomista, valamint az államok feletti integráció szereplőinek e három szinten zajló kapcsolatteremtése végre lélegzetvételhez juttatja a másodrendû emberi kommunitásokat, s olyan reformnak veti alá az eddig számukra börtönként fungáló nemzetállamokat, melyet azok korábbi megmerevedett állapotukban képtelenek voltak befogadni.
A hagyományos nacionalista gondolat avítt makacsságát Romániában is kikezdték az új áramlatok, itt is érezni, hogy új szelek fújnak a kontinensen, melyhez - tetszik, nem tetszik - hasonulnia kell. Mindamellett mintha nem érkezett volna még el a pillanat, melyben a területi autonómia mint megoldás eleganciáját a román politikai elit felismerte volna. Elegánsnak azért nevezzük, mert a lehető legkisebb engedmény árán - maradnak a határok és a nemzetállam - a lehető legnagyobb haszon érhető el általa: elismertetik végre, évszázados tarthatatlan alakoskodás és önmérgező misztifikáció után az elkendőzhetetlen realitás: a milliós nagyságrendû nem román tömegek léte és saját társadalomhoz való joga. Ezek létezését teljesen elfojtani és felszámolni amúgy sem volt soha kellő hatalma a román államnak, nem is beszélve arról, hogy saját belső fejlődésében is folyton elgáncsolták és kisiklatták e törekvések, a demokratikus gondolat viszonylagos gyengesége a román politikai kultúrában nem utolsósorban szintén ennek tudható be.
Persze kérdés, lehet-e pontosan az elegáns nagyvonalúság elvárásával fellépni ott, ahol a kisebbségi kérdés eddigi ,,kezelésétől? pontosan a mindennemû elegancia volt a lehető legidegenebb, ahol a gyengébbel szembeni nagylelkûséget és türelmes engedékenységet nemzetárulásnak kiáltotta ki a hivatalos kurzus, és legfeljebb a magánemberi viszonylatokba számûzött mindennemû normalitást e tekintetben is? Ahol a sajtó és oktatás leplezetlen vagy burkolt feladata a kisebbségek démonizálása volt, hogy a legördögibb torzképek mint mondvacsinált bizonyítékok okán lehessen mindennemû méltányosságot és partnerséget megtagadni a kisebbtől és hatalomfosztottól? Ahol a kissszerû vegzálás, gáncsoskodás, kákán is csomót keresés, az alattomos betartás és álnok kétszínûsködés, a leghitványabb kétkulacsoskodás, az ígéretekkel ámítgatás és hátmögötti ármánykodás a hivatali és nemcsak hivatali vonalon a mindennapi úzus, ahol az uszítás a méltatlan közéleti norma - ott eleganciát - és pont eleganciát - elvárni nem képtelen utópia és ködevés-e?
De van-e - kérdezhetnők feleletként - méltóbb igény és emberibb kötelesség annál, hogy pontosan eme eleganciát kérjük számon a hatalmon, mely történetesen rabtartónk is?
Ködoszlatás
Az alábbiakban a Európa Tanács közgyûlésének idén elfogadott határozata alapján - mely a sokat emlegetett Gross-jelentésen alapul - a regionális területi autonómia pár ,,alkatrészére? hívnók fel a figyelmet, hogy világos legyen, mit is jelentene e mindennapi életünktől, elvárásainktól, vágyainktól egyáltalán nem távoli és legkevésbé sem ködös cél, illetve nevezzük nevén: eszköz jobblétünk kialakításában.
Idézetek a határozatból:
- ,,Az autonóm státusnak? a központi kormányzat és az autonóm entitás között ,,kialkudott egyezségen kell alapulnia.?
- ,,(?) az autonóm státus egy dinamikus folyamat része, és mindig újratárgyalható.?
- ,,(?) a megegyezésnek meg kell határoznia a hatalom megosztását a központi és az autonóm hatóság között.?
- ,,(?) garantálnia kell az autonóm hatóságok megfelelő képviseletét és effektív részvételét a döntéshozatalban és a közügyek intézésében.?
- Az autonóm hatóságnak rendelkeznie kell törvényhozó és végrehajtó szervekkel, melyeket helyi szinten demokratikusan választanak meg.
- Olyan pénzalapokat kell a hatóság rendelkezésére bocsátani, melyek lehetővé teszik, hogy a központ által neki átutalt hatalmat gyakorolhassa.
- A központ és az autonóm hatóság közti viták rendezésére külön mechanizmusokat kell létrehívni.
- A tartós feszültségek esetében közvetítőként a nemzetközi közösség is felkérhető.
- Az autonóm hatóság kötelező módon védelmet kell hogy nyújtson a hozzá tartozó kisebbségeknek, az ún. kisebbségen belüli kisebbségeknek (székelyföldi vonatkozásban a magyar és román cigányoknak, illetve a románságnak).
Magyarán: saját ellenőrzést jelent a saját intézmények, például iskolák, helyhatóságok, üzleti élet felett, saját bíráskodást és rendőri felügyeletet, elnyomás- és assszimilációmentes belső kulturális és közéletet, a régió etnikai arányai megváltoztatásának tilalmát, a nemzetiségi hátrányok rendszerének felszámolását és egy normális közrend meghonosítását a szülőföldön, esélyegyenlőséget szakmai érvényesülésben, boldogulásban, szabadságnyújtást - anélkül, hogy az mások rovására menne - s a viták, konfliktusok mederben tartását, megoldásuk tárgyalásos intézményesítését.
Mindennapi és ,,fennkölt? gondokról egyaránt szó lévén, merő demagógia az autonómiát szembeállítani a megélhetés olyan ,,igazinak? kikiáltott gondjaival, mint az infláció vagy az anyagi nincstelenség, netán a munkanélküliség és például közutaink siralmas állapota. A diktatúrának volt bevett eszköze a tömegek létminimumra szorítása - pontosan minden magasabb közéleti öntevékenység megbénítása céljából. Az igénytelenség mai önkéntes vállalása legfeljebb saját kezûleg kiállított szegénységi bizonyítvánnyal érhet fel - s mintegy erkölcsi megtetézése az anyagi nyomornak.
Tallózás a múltban
A belső önrendelkezés gondolata a távoli múltba nyúlik vissza, itt román-magyar, illetve erdélyi és székely vonatkozásban egypár fontosabb huszadik századi előfordulását vesszük szemügyre, előrebocsátva, hogy talán legelső és legalaposabb kidolgozói pontosan a román nemzeti mozgalom erdélyi képviselői voltak még a 19. század második felében (pl. Bari?iu, Popovici, Goldi?), mikor is az osztrák monarchia vagy Magyarország föderalizálása, közigazgatási, oktatásügyi stb. reformja árán kívánták elérni a román tömegek és egyének egyenjogúsítását az uralkodó osztrák, majd magyar nemzet mellett.
Székelyek Jászi Oszkárnál
A Károlyi-kormány uralmának pár hónapja alatt elkészült egy terv az ország kantonosítására (keleti Svájc), s ebben kimondottan a szlovák és román igényeknek kívánt elébe menni a Jászi Oszkár vezette nemzetiségi minisztérium. A tervben, mely vázlatosan készült csupán el, az országot 14 kerületre vagy kantonra osztották volna, a Székelyföld nem külön szerepelt volna, hanem a következő megyékkel együtt: ,,Maros-Torda, Csík, Háromszék, Brassó, Udvarhely, a lehetőségekhez képest Torda-Aranyos és Kolozs. Székhely:? (Marosvásárhely v. Kolozsvár)?. Mint látjuk, éppen csak egy sebtében papírra vetett, bizonytalan körvonalú óhajról van szó, a dokumentum az 1918. november 25-i dátumot viseli, az események mihamar túlléptek rajta, pár hétre rá Jászi már a Román Nemzeti Tanáccsal való alkura készült Aradon, melyen a fentieknél jóval többet, mai fogalmaink szerint a legteljesebb belső önrendelkezést ajánlotta fel a tanácsnak, de Maniuék már azzal sem érték be, az aradi találkozó magyar szempontból teljes fiaskó volt, a románok képviselői szembehelyezkedtek az ország területi integritása megőrzésének minden kísérletével.
E lázas napokban kereste fel a budapesti székelyek nagygyûlése nevében a minisztert egy háromtagú küldöttség (Ugron Gábor, Sebes Dénes és Jancsó Benedek) egy emlékirat szövegével, melyből idézünk: ,,A budapesti székelységnek e nagygyûlése küldöttségileg kéri fel a Magyar Népköztársaság kormányát, hogy azon el sem gondolható esetben, ha a nemzetközi békekonferencia a magyar államban lakó nemzetek egymáshoz való viszonyát nem a magyar állam integritásának fenntartásával szándékoznék rendezni, hasson oda, hogy a nemzetközi békekonferencián a székely nemzetnek elismertessék azon joga, hogy a maga területén minden más államtól független, szabad és szuverén székely népköztársasággá alakulhasson, és biztosíttassék számára, hogy a nemzetközi békekonferencián magát külön megbízottjával vagy a Magyar Népköztársaság küldötteivel képviseltesse.? Ne feledjük, Magyarország- és Erdély-szerte nemzeti tanácsok alakultak és mûködtek már, azok gyakorolták a hatalmat, a Székelyföldön nemkülönben. A különállam gondolata itt is felmerült, még annak kikiáltására is sor került, de aztán a román előnyomulás és Erdély megszállása folytán a dolog amolyan ötlet és sikertelen próbálkozás stádiumában maradt, s nem egyéb történészek által számon tartott epizódnál. Logikailag tehát 1. külön székely nemzetépítést és 2. annak önrendelkezésére (a wilsoni elvekre való hivatkozástól volt hangos Európa!) alapozott állami szuverenitást jelentett volna - történelmileg egyik sem vált valósággá. Az okokat hosszan lehetne fejtegetni - viszonyítási pont értékét azonban megőrzi. Ez lenne a skála egyik pólusa.
Következett a gyulafehérvári román nagygyûlés, melynek határozatából már idéztük az Erdély többi, a román nemzettel ,,együtt élő népeinek? (csak érdekességként jegyzem meg: a székelyek fenti emlékiratában a ,,román testvérnemzetről? beszélnek) felkínált területi és kultúrautonómiát ígérő passzust - a benne szavakban megnyilatkozó nagyvonalúság azóta is párját ritkító kivétel maradt román oldalon.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép